Búcsúcsók [Befejezett]

9.

Tavaly nem hittem el, az akkori ballagó osztálynak, az olyasfajta figyelmeztetéseket, hogy "élvezd ki az utolsó éved, mert hamar el fog telni... Főleg a szalagavató utáni időszak!". Akkor csak legyintettem rá. De te jó ég! Csak pislogtam kettőt és kicsöngettek az utolsó órámról, hogy megkezdjem életem utolsó tavaszi szünetét.
Az elmúlt időszak inkább hasonlított egy mókuskerékre, mint bármi másra. Rutinszerűen teltek a napjaim. Felkeltem, elmentem iskolába, ott végigültem az órákat, majd hazamentem. Otthon ettem, eleget tettem a "jó gyerek" kötelességemnek és beszámoltam a napomról anyának, utána pedig leültem tanulni. 4-5 órát töltöttem nap, mint nap a tételeim kidolgozásával és megtanulásával. De ha a szünetben el akarok utazni Svájcba, és márpedig elszeretnék, akkor muszáj most megcsinálnom azt, amit akkor nem fogok tudni. Valamit valamiért. Persze, miután már kellőképpen leamortizáltam magam, félretettem mindent, hogy egy kicsit a társasági életemnek is éljek.
Minden este, a puha takaró alatt csevegtem a lányokkal és Mickkel. Nagyon hiányzik már a szőke németem és a barátnőim sem kevésbé, annak ellenére, hogy mindennap találkozunk. Azonban utoljára a születésnapom ünneplésekor töltöttünk el tartalmas időt. Apropó születésnap. Március 21-én minden igyekezetemet összeszedtem, hogy ébren tudjak maradni, hogy megvárjam az éjfélt. Nagy nehezen sikerült is, és 00:01-kor már hívtam is Micket, hogy én legyek az első, aki felköszönti. Aztán annyira bezsongtam, hogy háromig beszéltünk. Mindezt hétköznap hajnalban. Gyönyörű volt a másnapi kelés. De valahogy túljutottam rajta és este elmentünk anyával, apával és Dórival egy étteremben. Nem is tudom, mikor ettem utoljára ennyit. Ajándékba két angol nyelvű könyvet kaptam, hogy még jobban ráálljon az agyam erre a nyelvre, illetve rajzeszközöket. Imádom, amikor hasznos dolgokat kapok. A könyv meg mindig érték. Rengeteget ettünk, beszélgettünk és nevettünk. Azt hiszem ez volt az eddigi legjobb születésnapom. Még akkor is, ha nyugdíjasba nyomtuk. Ha felvesznek az egyetemre és elköltözök, az ilyen események még ritkábbak lesznek.
A szombatot a lányokkal töltöttem. A meglepetésük keretében wellness napot tartottunk, mivel tudják, hogy imádom. Úgy érzetem magam, mint egy hercegnő, aznap teljesen elkényeztettek minket. A masszázs és az arcpakolás után beültünk a pont jó hőmérsékletű jakuzziba. 

- Azért ezt meg tudnám szokni minden nap. - sóhajtottam fel, mikor elhelyezkedtem. 

- Sejtettük, hogy élvezni fogod. - mosolygott rám halványan Fruzsi. 

- Imádom! És titeket is, hogy ezt találtátok ki!

- Várod már a szünetet, mi? - vigyorgott Luca.

- Hát... Is-is. Alig várom, hogy Vele legyek, ugyanakkor be akar mutatni az egész családjának. Mi lesz ha nem fognak kedvelni? Ráadásul arról a partiról is teljesen ki fogok lógni. Mit kell oda felvenni? Elegánsat vagy inkább lazábbat? És egyáltalán beszélnek angolul? Tudjátok, hogy azt a kevéske német tudásomat is kínkeservesen szedtem össze... - bizonytalanodtam el még jobban.

- Hallgass már! - nevetett fel. - Ezek a problémák csak az elméd szüleményei. Nem lesz semmi baj, sőt! Lehet el sem akarnak majd engedni. Igaz? - nézett rá hirtelen Fruzsira.

- Ühüm... - bólintott furán lány. 

- Neked meg mibajod? 

- Ja semmi-semmi... Csak egy kicsit elbambultam. - nyugtatott meg minket. - Lucának igaza van. Nem lesz semmi gond. Ráadásul együtt is fogtok aludni... - húzogatta a szemöldökét sokat sejtetően. A francba! Én erre eddig miért nem gondoltam?!

- Valóban... - eszméltem fel a gondolataimból. - De csak aludni fogunk! Korai lenne még továbblépni...  

- Meddig is leszel ott?