"Talpraállás"

19. fejezet

Hangokat hallok. Furcsa, nem megszokott hangokat. Csörömpölés, dulakodás talán. Egyből kipattan a szemem, és Márk után kutatok. De nem találom. Nincs az ágyban. Pánikolva beleültem a székembe, és kigurultam a fürdőbe. Ott sem találtam. Egyre hangosabbak a hangok. És egyre jobban megijedek. Halkan, nagyon óvatosan közelítek a nappali felé. A hangok kiélesednek, és tökéletesen hallom már. Verekedés. Útközben felveszem a konyhában a legközelebbi tárgyat, ami szerencsétlenségemre egy serpenyő, és úgy haladok tovább. Kiérek a nappaliba, és egy teljesen feketébe öltözött embert valamint Márkot találom ott, ahogy a földön hemperegve verekszenek. Nem hiszek a szememnek ! Ez az ember betört a lakásunkba ? És mit akar ? Márk volt alul, és a férfi kíméletlenül ütötte az arcát. Két ütés között, Márk felémnézett, és halálos félelmet láttam az arcán. A mozdulatot az ember is észrevehette, mivel abbahagyta a püfölést és felém fordította a fejét. Mocskosan elvigyorodott, majd felkelt a földről és felémsétált. Eközben megpillantottam egy véres kést a kezében, Márk pedig az oldalát szorította.

   -Nocsak nocsak - kezdte angolul.

   -Mit akar ? - kérdeztem halálra rémülten.

   -London leggazdagabb emberének van egy béna pipije.

   -Minek nevezte ? - ugrott neki Márk, mire az ember egy jól irányzott mozdulattal arconütötte, Márk pedig a padlóra rogyott és eleredt az orra vére is. Ijedtemben felsikítottam, mire Péter rontott ki a szobából, rémült arccal.

   -Mi a franc folyik itt ? - értetlenkedett az ismeretlen ember. Péter attól függetlenül, hogy egy szavát nem értette az embernek, és semmit sem látott az előbb történtekből, észrevette a földön fekvő Márkot, vérző oldallal és orral, egyből nekirontott a férfinak, én pedig nagyon gyorsan odagurultam Márkhoz, levettem a pólóm, és az orrához szorítottam, kezem pedig az oldalára raktam, hogy ott is el tudjam fojtani a vérzést.

   -Márk ! Márk szólalj meg. Könyörgöm szólalj meg - kérleltem a könnyeimmel küszködve. Eközben Péter folyamatosan ütötte a férfit, és szidta mindenkijét. Lilla is felriadt, és álmosan, a szemét dörgölve botorkált ki a nappaliba. Ám amikor észrevette, hogy Márk a földön fekszik, én mellette ülök, és próbálom elállítani a vérzését, Péter pedig egy teljesen idegennel verekszik egyből kipattant a szeme.

   -Ki a faszom engedte meg, hogy hozzáérj a pasimhoz, és a legjobbarátnőm pasijához te szerencsétlen nyomorék ? - kiabált. Péterék egy pillanatra abbahagyták a verekedést, az idegen pasi értetlenül nézett rá, hiszen semmit sem értett abból, amit Lilla mondott, Péter pedig egy „Ez az én barátnőm” mosollyal ajándékozta meg Lillát, majd újra behúzott az idegennek. Lilla felkapta a serpenyőt mellőlem, odarohant az ember mögé, és akkorát vágott a fejére, hogy egyből összeesett. Péter kifulladva átlépte a pasit, és adott egy csókott Lillának.

   -Hahó ! - integettem, jelezve hogy figyeljenek rám. - Ez mind szép és jó - mondtam a könnyeimet letörölve. - De Márk még mindig nem válaszol, és ömlik a vér az orrából meg az oldalából. Hívjatok már mentőt ! - váltottam át hisztérikus hangnembe. - És a rendőröket is. Lilla elszaladt a telefonért, Péter pedig odajött, és segített ápolni Márkot. Meghúzta a füle mögött lévő hajszálakat, és megnyomkodta a körömágyait.

   -Mi a francot csinálsz ? - kérdeztem tőle.

   -Megnézem a fájdalompontjait. Ha az embert eszméletlen ez az első amit ellenőrizni kell. Van rá esély, hogy a fájdalom miatt felkel, vagy csak legalább a megrebben a szeme - magyarázta.

   -De ő nem nyitotta ki ! - üvöltöztem.

   -Bella - kezdte orvoshoz méltó, nyugodt hangon. - Minden rendben lesz. Márk beverhette a fejét, és enyhe agyrászkódása lehet. Nemsokára kiér a mentő, elállítja az vérzést, elküldik koponyavizsgálatra és összevarják a kés okozta sebet. Nem hiszem, hogy nagy fejsérülése lenne neki, de fő a biztonság - magyarázta, mire megnyugodtam egy kicsit. De csak egy kicsit. Aztán eszembejutott, hogy Lilla nem tud angolul.