"Talpraállás"

18. fejezet

Minden reggel így akarok ébredni. Márk még békésen alszik mellettem, és úgy ölel, mint ha az élete árán is meg akarna védeni.

   -Kicsim - nyomtam puszit a szájára, mire ő morogva kinyitotta a szemét - Mész ma dolgozni ?

   -Aham - mondta, majd megfordult, és közelebb férkőzött hozzám.

   -Tíz óra van. Hányra mész ? - kérdeztem, miközben a haját simogattam.

   -Én vagyok a főnök. Akkor megyek be, amikor akarok - motyogta a nyakamba.

   -Hát persze - mosolyogtam.

   -Minden reggel így akarok ébredni - suttogta álmosan.

   -Nekem sincs kifogásom ez ellen - pusziltam bele a hajába. Megkordult a gyomrom, mire éreztem, hogy Márk elvigyorodik.

   -Lemenjünk reggelizni ? - kérdezte.

   -Légyszi - mosolyogtam, mire ő nagynehezen felült az ágyban. Adott egy csókot, majd bement a fürdőbe. Én addig beleültem a székembe, és odagurultam a tükör elé. Kifésültem a hajam, majd előszedtem egy farmer rövidnadrágot és egy laza, ujjatlan blúzt. Márk végzett a fürdőben, úgy hogy én is bementen, és elrendeztem magam. Mire kiértem ő már fel volt öltözve. Ugyan az az ing volt rajta, mint tegnap, de most nem gombolta be teljesen, és a zakót sem vette fel. Szegénynek milyen melege lehet.

   -Segítsek ? - kérdezte, amikor lehúztam a pizsama pólóm.

   -Aham - bólintottam. Feladta rám a blúzt, majd segített kicserélni a nadrágom.

   -Reggeli után elmegyünk hozzám, hogy átöltözhessek. Aztán maradhatsz nálam, míg én elmegyek dolgozni, és zongorázhatsz. Ma csak három órát leszek bent. Kicsit lazább ez a hét most.

   -Rendben - vigyorodtam el, majd lehajolt és adott egy csókot - Visszajövünk még a szobába ?

   -Vissza kell ?

   -Csak hogy levigyem-e kottáim. De akkor leviszem. A zakód ittmaradhat. Nem fogok megharagudni érte. Jó az illata - mosolyogtam.

   -Jajj te - karolta át a vállam - Akkor gyerünk - mondta, majd kinyitotta az ajtót. Felkapta a kottáim meg a táskám, és indultunk is le. A reggeli pazar volt. Annyit ettem, hogy csoda, hogy nem durrantam még ki. Vagy tíz asztal teli volt pakolva mindenféle kajával, és azt és annyit vehettél, amit és amennyit akartál. Miután megadtam magam Márk hívott egy taxit, és elmentünk hozzá. Felkészítettem magam arra, hogy biztos óriási villája van a belvárosban, tiszta modern, medencével, meg amit csak eltudsz képzelni. Viszont egy teljesen hétköznapi ház előtt álltunk meg, ami még csak nem is Londonban volt, hanem a mellette lévő falucskába. Nem volt kicsi, de semmi különös nem volt benne. És sokkal jobban örülök, hogy nem valami csilliárd billió dollárba kerülő házban kéne laknom. Ez sokkal közelebb áll hozzám.

   -Nagyon szép - mosolyogtam fel Márkra.

   -Tényleg ? Örülök neki - vigyorodott el, majd kinyitotta az ajtót - Hiszen hétfőtől itt fogsz lakni - nézett rám pimaszul a válla felett. Begördültem a jövendőbeli lakóhelyemre, és melegség járt át. Nagyon otthonosan, és ízlésesen van kialakítva. Apjával ellentétben neki rengeteg képe van kitéve. Megakadt a szemem egy nagy fotón, ami a méretében eltér, és kiemelkedik a többi közül. Mi voltunk rajta. Ketten, amikor először ültem zongorához. Boldogan elmosolyodtam, és letöröltem egy örömkönnyet az arcomról. Márk mögémlépett, és ráhajtotta a fejét az én fejemre. Hátranyultam, és megfogtam a kezét.

   -Áron csinálta, mielőtt lelépett volna futni. Én is csak később tudtam meg - simogatta hüvelykujjával a kézfejem.

   -Nagyon szép - mondtam. Márk feje a vállamon pihen, én az ölében ülök, és óriási vigyorral a fejemen játszok a hangszeren.