"Talpraállás"

26. fejezet

Reggel a saját ágyunkban ébredtem. Bizonyára Márk áthozott. Viszont egyedül voltam. Egyből pánikolni kezdtem, és kirohantam a konyhába. Teljesen üres volt a ház, viszont a konyhapulton otthevert egy cetli Márk írásával.

Korán bementem dolgozni, hogy időben hazajöhessek. Este elmehetnénk vacsorázni. Szeretlek !

Márk

Valamennyire megnyugodtam, de visszamentem Péterék szobájához, és benyitottam, hogy megbizonyosodjak az ő biztonságukról is. Békésen aludtak egymás karjában, úgy hogy visszamentem a szobámba, felkaptam Márk egy ingét, és főztem egy kávét, majd felkapcsoltam a tévét.

   -Életfogytiglant kapott Pósa Márk, és családjának merénylője, Jack Monroe. Márk barátnőjét, Nyári Izabellát több mint 12 napig fogvatartotta az előbb emlegetett férfi. Végül Jack egyik embere juttatta ki a lányt, majd jelentkezett egy rendőrtanfolyamra. Az érintettek egyelőre nem beszéltek senkinek. Amint több információ lesz birtokunkban, közvetítjük. Addig is: Terrortámadás tör… - kezdte a következő hírt közölni, de én elcsaptam, és inkább egy beszélgetős műsornál állapodtam meg, bár nem nagyon figyeltem rá. Kezembe vettem egy könyvet, és olvasni kezdtem, míg Lilla kócos hajjal ki nem botorkál.

   -Jó reggelt - ásított.

   -Neked is - csuktam be az olvasmányom.

   -Mit olvasol ? - huppant le mellém.

   -Az Aranypintyet - mosolyogtam.

   -Ó az jó könyv ! Én nagyon szerettem - fogta fel a haját egy kócos kontyba.

   -Eddig nekem is tetszik - paskoltam meg az ölemben a vaskos kötetet.

   -Főzök magamnak egy kávét. Te kérsz még egyet ? - tápászkodott fel.

   -Nem köszi - ráztam a fejem, majd én is felálltam. - Inkább csinálok magamnak reggelit - nyitottam ki a hűtőt.

   -Hol van Márk ? - ült le egy bárszékre.

   -Dolgozik. Hamarabb bement, mert este el akar vinni vacsorázni.

   -Jaj, de romantikus - mosolygott.

   -Az - bólintottam boldogan, majd leültem mellé a szendvicsemmel.

   -Au ! - hallottuk Péter hangját. - Ki rakta az útba ezt a szekrényt - jött ki a konyhába, majd lehuppant egy székre, és masszírozni kezdte a kisujját.

   -Csak te nem tudsz menni - nevettem.

   -Ha ha. Nagyon vicces vagy. Ergó ! Hogy van a lábad ?

   -Teljesen jól. Már nem fájnak abszolút. És teljesen ösztönösen megy a járás.

   -Szuper - mosolygott. - Hallod ! Lillával úgy döntöttünk, hogy felfedeznénk ma a varost, mert még nem volt rá időnk - nézett szerelmesen a lányra.

   -Menjetek nyugodtan. Úgy is rámfér egy kis gyakorlás - pillantottam rá a nappaliban lévő csodálatos hangszerre.

   -Köszi hercegnő - mosolygott, majd kivette a kezemből a reggelim, és egy jó nagyot harapott bele.

   -Ezt még megbánod - néztem rá szúrós tekintettel.

   -Na ne mondd - vigyorgott huncutul.

   -De mondom. Most már tudok szaladni is - mosolyodtam el, avval felpattantam, és szaladni kezdtem felé. Csak hogy ő gyorsabb volt nálam, a vállára kapott, és velem együtt kezdett rohanni. - Engedj el ! - ütöttem a hátát. Egy idő után megunta a szaladgálást, és lerakott a zongora elé.