7. fejezet

139 8 0
                                        

Bementem a szobámba, és a szekrényemhez gurultam. Elővettem egy cica nacit, amiben még balettoztam, meg egy rövidujjút. Leküszködtem magamról a szoknyát és próbáltam felvenni a nadrágom.

   -Segítsek ? - kérdezte Márk az ajtóból.

   -Az jól jönne - mondtam, mivel egyik lábamra sem tudtam még felvenni a nadrágot, holott már vagy öt perce küszködöm. Márk közelebblépett, és megfogta a nadrágom. A hüvelykujjával összehúzta a szárát, úgy, ahogy a harisnyát szoktam, és profi módon felhúzta az egyik combom közepéig, majd megismételte a másik lábamnál is. Közben végig a torkomban dobogott a szívem.

   -Meg tudod emelni a csípőd ? - kérdezte reszelős hangon. Nem válaszoltam, csak kinyomtam a kezeimmel magam. Gyors mozdulattal, ügyelve arra, hogy ne érjen a bőrömhöz felhúzta a nadrágot a csípőmre is.

   -Köszönöm - mondtam halkan, és kifújtam a levegőt, amit addig bent tartottam. Eszméletlen milyen hatással van rám. Létezhet hogy ? De nem. Biztos hogy nem.

   -Kimegyek, te addig fejezd be nyugodtan az öltözködést. Ja és ajánlatos összefogni a hajad.

   -Márk. 15 évig táncoltam. Tudom, hogy sportolás közben nem szabad kiengedni a hajat.

   -Ne haragudj bébi. Csak mondtam - azzal kilépett az ajtómon és becsukta maga után, hogy nyugodtan öltözhessek. Azt mondta amit hallottam ? Tényleg azt mondta, hogy bébi ? Biztos csak képzelődtem. Levettem az ingem, és felkaptam egy sötétkék rövidujjút. Felhúztam egy tornacipőt, lófarokba fogtam a hajam és már kész is voltam. Kimentem a szobámból, és észrevettem, hogy Márk a képeim előtt áll.

   -Ott a Tűzmadár című darabban táncolok.

   -Nagyon szép - pillantott hátra a válla felett.

   -Én is nagyon szerettem.

   -Indulhatunk ? - fordult felém.

   -Én készen vagyok - mutattam végig az öltözékemen - és a hajam is összefogtam.

   -Látom - nevetett majd kinyitotta az ajtót. Kigördültem az utcára ő pedig bezárta az ajtót. A pálya nem volt túl messze. Kábé 10 perc alatt oda is értünk. Amikor beléptünk, páran jól megbámultak. Őszintén nem nagyon érdekelt. Márk lepacsizott néhány haverjával aztán elszaladt átöltözni, és hozott egy labdát. Nagyon előnyösen állt neki az atlétapoló és a rövidnadrág. Odapasszolta nekem a labdát, én pedig kosárérintéssel visszaadtam neki. Aztán megpróbálkoztam a kalapáccsal is. És az is ment. Vagy egy órán keresztül passzolgathattunk már a pálya szélén, amikor odajött egy pasi.

   -Helló Márk - köszöntötte kedvesen, és férfiasan átkarolták egymás vállát.

   -Helló Áron - köszöntötte a férfit - Áron ő itt Izabella, Iza ő itt Áron, a legjobb barátom.

   -Nagyon örvendek - nyújtottam kezet, ő pedig ahelyett, hogy megrázta volna, csókot lehelt rá. Valójában egész jól nézett ki. Csupán szöges ellentéte volt Márknak. Kék szem, szőke haj. Bár amikor rásütött a nap, akkor kicsit vörösen csillogott.

   -Haver jössz egyet játszani ? - kérdezte Áron. Márk rámnézett, és beharapta az ajkát. Láttam rajta, hogy akarna menni, de engem sem akar itthagyni.

   -Menny nyugodtan. Elég unalmas lehetett egy órán keresztül egyhelyben állva passzolgatni - biztattam arra, hogy játsszon legalább egy meccset.

   -Nekem nem volt unalmas - mondta, mire Áron félrebillentett fejjel nézett rá, és felvonta egyik szemöldökét - Jól van na ! Játszok - mondta feltett kezekkel, mint aki megadta magát. Felhúzta a térdére a térdvédőjét és bekocogott a pályára, a hálóhoz, az emelő posztra. Áron nyitott. Mielőtt elkezdték volna a meccset én a lelátóhoz gurultam, és onnan kísértem végig a játszmát. Áron egy szép nyitással indított, de az ellenfél fogadta és megjátszotta a labdát. Elég erősen leütötték, úgy hogy Márkéknak nehéz volt fogadni és megjátszani a labdát, de Márk ügyesen feladta, a jobbján lévő ember pedig leütötte. Ezt a másik csapat már nem tudta fogadni, így Márk csapatáé lett a pont. Nagyon jól játszottak, de főleg Márk. Mint emelőként, mint nyitóként, mint támadóként, mint fogadóként. Minden poszton megállta a helyét. Én pedig nem győztem betelni a látvánnyal. Amikor leütött, minden izma megfeszült a pólója alatt, valamint a karjain is. Sok labdát mentett meg, és sok pontot szerzett a csapatának. Az első két szettet ők nyerték, a harmadikat az ellenfél, viszont a negyediket szintén ők, így megnyerték a meccset. Lepacsiztak egymással, majd elindultak letusolni és átöltözni. Márk viszont visszajött hozzám.

"Talpraállás"Donde viven las historias. Descúbrelo ahora