"Talpraállás"

23. fejezet

  -Van egy lányom - ült le a székre. - Imád balettozni, és maga a példaképe. Ugyan a volt feleségemmel él, még sem lennék képes arra, hogy bántsam magát, ez által a lányomat - meséli. - Lehet, hogy öncélból, de segíteni akarok magának. Akkor lehet, hogy a lányom büszke lenne rám, a feleségem pedig megengedné, hogy találkozzak vele. Én soha nem akartam rosszfiú lenni, de kellett a pénz - vonta meg a vállát.

   -Sajnálom - mondtam szipogva.

   -Semmi baj. Szóval segítek magának kijutni. Ha megadja valamelyik hozzátartozójának az elérhetőségét, akkor fel tudnám őket keresni. És végre feladhatnám Jacket, és börtönbe kerülhetne - nem tudom miért, de hiszek neki. Talán mert látom a szemében a fájdalmat, a szeretetet a lánya iránt, és látom rajta, hogy őszinte. Az ilyet látni szokta az ember. Nem ? Lediktáltam neki Márk és Péter számát is, ha Márk esetleg óvatosságból nem venné fel.

   -Nincsenek otthon, úgy hogy kérje el a címüket. Mivel nem hiszem, hogy hinnének magának, mondja azt, hogy fáj a lábam. Akkor talán elhiszik, hogy valóban segíteni akar. És nagyon ajánlom, hogy ne húzzon csőbe. Túl sokat veszítettem már életem során.

   -Nem foglak. Esküszöm - tette a szívére a kezét - És hogy ezt bebizonyítsam, éjjel én vagyok az ügyeletes. Hozok valami normális kaját, mert brutálisan le van fogyva - húzta el a száját.

   -Köszi a bókot - nevettem. - De egy jó kis csülök nem esne rosszul - mondtam, mire felvonta a szemöldökét. - Nem vicceltem. Szeretem a csülköt - mosolyodtam el.

   -Rendben. Akkor este csülközünk - mondta, majd fogta a tálcám, és kiment. Ledőltem az ágyra, és a képernyőn bámultam a rendőrökkel körülvett házat. A kocsik kezdenek már elszállingózni onnan. Már csak négy rendőr és két kocsi maradt. Gondolom azt hiszik, hogy már nem történhet semmi. Pedig dehogy nem.

   -Tiszta a terep - jeleltem. Kapcsoljátok be a kamerát ! Mesélnem kell valamit.

Pár percig vártam, majd a képernyőn megjelent az ötödik képkocka, és nyolc szempár vizslatott. - Az előtt kaptam vacsorát, és azt mondta az ember, aki hozta be, hogy segít nekem kiszabadulni - meséltem. Péter közben fordított.

   -Honnan tudod, hogy igazat mond ? - kérdezte Péter.

   -Láttam rajta, hogy őszinte. Mesélt a lányáról, aki az exfeleségénél van. Mondta, hogy én vagyok neki a példaképe, és avval szeretné elérni, hogy a lány büszke legyen rá, hogy megment engem. Valamint avval akarja igazolni, hogy tényleg segít, hogy este hoz nekem csülköt - mondtam, mire Márk felnevetett. - Fel fogja hívni valamelyikőtöket. Avval fogja igazoltatni magát, hogy azt mondja majd, hogy fáj a lábam. Apropó ! Láttátok, hogy álltam ? - kérdeztem, és miután Péter fordított, Márk szemében büszkeség csillogott, és bólintott.

  -Azt mondja, hogy büszke rá, és hogy szeret. Meg hogy nálad erősebb, és kitartóbb nővel még nem találkozott - jelelte Péter Márk szavait.

   -Én is szeretem, és ő a legjobb dolog, ami történhetett velem. Szeretlek mindannyiótokat, és sajnálom, hogy ilyen szörnyűségeken kell keresztülmennetek. Most viszont muszáj aludnom, mert eszméletlenül fáradt vagyok. Jó éjszakát - jeleltem, majd dobtam nekik egy csókot. Ledőltem az ágyra, és gondoltam pihenek addig, míg nem jön a pasi a kajámmal.

*  *  *

   -Bella - hallottam egy idegen hangot, mire egyből kipattant a szemem, és ütésre emeltem a kezem - Hej hej ! Nyugodtan ! Csak én vagyok. Hoztam a kaját - emelte fel a zacskót, mire én leengedtem a kezem.

   -Ne haragudjon - húztam el a szám. - Csak megijedtem.

   -Semmi gond - ült le mellém. - Tessék. Jó étvágyat - nyújtotta át a zacskót. Válaszul megkordult a gyomrom, mire felnevetett. - Annyira sajnálom, hogy ezen keresztül kell menned.