El Dorado - |EXO ff.|

Secret

Halihó!

Hát íme, még éppen éjfél előtt egy újabb fejezet, révén; hogy péntek van!
Remélem elnyeri a tetszésetek, és csillagoztok meg hozzászóltok, de már attól is borzasztóan boldog leszek, ha csak olvassátok!
Ma kicsit nagyobb figyelmet kapott Sehun, aminek egyszerű oka, hogy az utóbbi napokban nem tudom kiverni a fejemből. Talán vele álmodtam, csak nem emlékszem rá... Mindenesetre itt van! ;-)
🙏🏻Imo

*

Ahhoz képest, hogy Minseok és én legalább hajnal 2-ig a saját show-jukat néztük, reggel 8-kor már kukorékoltam. Egy ideig szöszmötöltem azzal, hogy mindent ellenőrizzek a szociális médián, de továbbra is csak fél 9-et mutatott az óra. Hiába füleltem, csak halk szuszogásokat, sóhajokat kaptam el, tehát mind a 12 fiú aludt.

Először is birtokba vettem a konyhát, aztán valami reggelire emlékeztető dolgot igyekeztem varázsolni mindnyájunknak. Kyungsoo büszke lenne rám. Én mindenesetre az voltam. Majd egy óra leforgása alatt sikerült telepakolnom az étkezőasztalt, a végén még arra is volt időm, hogy kávét főzzek. Mivel még mindig nem mutatta senki a legkisebb jelét sem annak, hogy igyekezne elszakadni az álomvilágtól, főztem magamnak egy kapucsínót, és abba a hintaágyba telepedtem, amiben tegnap Kris duzzogott.
Igazán idilli volt a pillanat... A lábam alatt még nedves volt a reggeli dértől a fű, a kávé kesernyés illata a reggeli frissességgel keveredett, és az előttem lustán hullámzó kis patak vízszagával. Szerettem ezeket a természetes illatokat. Otthon, amikor csak tehettem, a szabadban intéztem a reggeli ébredés hosszas procedúráját. Mi lehetne annál motiválóbb, ha az ember együtt ébred a természettel?

Elégedett sóhaj hagyta el a számat, amikor besüppedt mellettem a puha párna. Suho telepedett mellém egy hasonlóan az enyémhez, kávéval teli bögrével a kezében. Nem szóltunk egymáshoz. Biccentett köszöntés gyanánt, én mosolyogtam viszonzásképp.
Túl idilli volt a pillanat, hogy elrontsuk makogással. Sejtem, hogy nem a legjobb angolból, én meg talán összesen tudok 20 szót koreaiul, aminek a fele a fiúk nevei. Ennek ellenére komfortosan éreztem magam a társaságában. Volt valami megnyugtató a mosolyában. Mintha csak biztosítana, hogy minden rendben, az ég kék, a fű zöld, én pedig a lehető legjobb helyen vagyok. Nem szólt egy kukkot sem, de tudtam, hogy ahogy a kávéink gőze, úgy mi is egybe fonódtunk. Egymással, a természettel. Egyek voltunk a reggellel. Úgy hiszem, hasonló gondolatai lehetnek a tökéletes reggelről, mint nekem.

Ez kimondottan egy tökéletes reggel volt.

*

- Mit szólsz? Reménytelenek? - kérdezte az első hivatalos angol óránk után Kris.

- Lelkesek - tértem ki mosolyogva a válaszadás elől. - Tulajdonképpen olyan volt, mintha egy nagyra nőtt első osztályban lennék. Baekhyun igazán kitett magáért. Nézd, már a feladatlapját bújja!

Az óra után mindenki ment a saját dolgára. Páran a táncterembe vonultak, Kyungsoo és Luhan újra a konyhában tűnt el, van aki pedig a szobáját választotta. Kris és én a kanapén ültünk, és a fiúk feladatait javítottuk. Megkapták az első házi feladatot is; mindenkinek névtáblákat kell gyártania, és egy kis bemutatkozólapot. Baekhyun előttünk ült törökülésben, színes filctollak és a papírja felett, látszólag minden figyelmét arra fordította, hogy élethű galaxissal rajzolja tele a névkártyáját, ahová egyébként több EXO logót is biggyesztett.

- Miért nem tanítod őket te? - kérdeztem halkan Kristől.

- Tudod, elég azt elfogadniuk, hogy újra egy csapat vagyunk. Az ügynökség nem akarta, hogy esetleg összekülönbözzünk.