El Dorado - |EXO ff.|

Artificial Love

Halihó!
Megint egy nagyobb szünetem vagyunk túl, de sajnos az utóbbi időben egyre rosszabbul érzem magam, és ugye így elég nehéz valami könnyű, cuki romantikus dolgot összehozni...
Na de sebaj, itt vagyok, hogy egy kicsit megbonyolítsam itt a végét, ugyanis már vészesen közeledünk! ;-)
Köszönöm, ha még mindig kitartotok mellettem, és a történet mellett, igyekszem mindig a legjobb formámat hozni!

🙏🏻Imo🙏🏻

- Nem jött hajnalban haza... - pusmogott Yifan az erkélyen Taonak.
- Hülye... Egy házban lakunk - nevetett halkan a fiatalabbik.
- Úgy értem, hogy a szobába nem jött - forgatta a szemeit az idősebb.
- Nincs a játékszobában sem - nyitotta nagy robajjal az erkély ajtót Baekhyun.
- Sh! Flóra még alszik - csapta meg a kezét Tao.
- Hol lehet az az ökör? Nem is ittunk annyit... Még sosem tűnt el sehova - Lay hangja csupa aggódás volt, idegességében ő is csatlakozott füstölgő kínai társaihoz.

A sötétítőm résén beszűrődő napsütés, az erkélyről a fülembe hatoló hangfoszlányok és Lestat dagasztása a combomon megtette hatását; kezdtem ébredezni. A nap sugaraiból tippelve valahol dél felé járhatott az idő, viszont úgy éreztem, minta csak ledőltem volna egy órácskára. Tegnap sikerült szétcsapni, igaz egy idő után mind bevonultunk, és olyan komoly témákat boncolgattunk, mint a téli olimpia, vagy a csigák emésztése. Kisebb vitába keveredtem Heechullal, aki félig az ölemben feküdt; hogy ki is a legkirályabb Disney hercegnő, és Layyel újra elnyomtuk a Burton-négykezesünket, ami után olyan fáradtnak éreztem magam, hogy mindenképpen meg akartam szerezni egy helyet a kanapén. Jó fél percig ácsorogtam mindenki előtt, Minho még a szemeit is eltakarta, Suho belebújt Jonghyun hátába. Minseok előtt hezitáltam, de ő egyszerűen az ölébe húzott, és olyan szorosan fonta körém karjait, hogy esélyem se lett volna szabadulni. Nem is akartam. Éppen eleget ittam hozza, hogy pont tojjak rá, hogy mi történik. Hiszen ilyet nap mint nap csinálok a többiekkel is, még Kyungsoo ölébe is kriminális hidegvérrel letelepedek, ha máshol nincs hely. Minseok is a barátom, és ez csak egy borgőzös este, nem kell többet belegondolnom...

Lestat a hónom alá fúrta magát, előadva az "Etess meg, vagy elpusztulok" három felvonásos drámát. Öt perc nekem még járt a gondolataimmal, nemsokára az arcomba mászik bele, de addig még végignézhetem, hogy veti hanyatt magát, mintha haldokolna.

- Jó reggelt, Vietnám! - Heechul lazán tépte fel az ajtómat, és beüvöltött, mintha muszáj lenne.

- Reggelt - morogtam hunyorogva a férfire. A hangra az erkélyről berontott Yifan, Tao Lay és Baekhyun is. Ásítottam, és újra becsuktam a szemeimet, hátha kapok még egy fél órát. Lestat étkeztetésére nem lesz gondom, nekifutásból ugrott Heechul ölébe, hogy neki folytassa a tragédiát az éhsége súlyosságáról.

Kínos csend hatolt a felkelésem békéjébe, amit nem tudtam hova tenni, amíg a kar a derekamon, amit eddig észre sem vettem; nem szorított szorosabban magához. Kipattantak a szemeim, és villámgyorsan a hálótársam felé fordultam, indokolatlanul összeszorított szemekkel, ugyanis rettegtem, hogy olyasvalaki fekszik mellettem, akinek nem szabadna.

- Meg van Xiu! - kiáltott diadalittasan az ajtóban Jonghyun, amitől biztossá vált, hogy hiába imádkoztam, hogy ő feküdjön mellettem, mégiscsak magát az Ördögöt melengetem a paplan alatt. Legalábbis számomra az...

Lassan nyitottam ki a szemeimet, hogy szembenézzek a valósággal. Alig pár centire tőlem tehát Minseok feküdt, a lehető legédesebb reggeli fejjel, amit csak kreálhatott a világ, álmos szemeivel engem figyelt, a karja a takaró alatt azonban továbbra sem engedte el a derekam.