A legenda egészen Árpád idejéig nyúlik vissza. A Táltosok olyan mágusok voltak, akik különleges ősi magyar erővel bírtak. Ahogy telt az idő, az emberek félni kezdtek az erejüktől, vadászni kezdtek rájuk. Ma már csak kettő maradt, apám és én.
A becs...
-Hol hősök sorakoznak? E kard ajtót nyit? Nem értem.-Szeretek hangosan gondolkodni Tapmancs társaságában. Haza mentem a Pilis lábánál fekvő házba, és a Mátyás szobor szavain gondolkodom-Az egyértelmű hogy menjek vissza Budára. De azon belül hova? Hol hősök sorakoznak...Megvan! A hősök tere! Hogy lehettem ekkora idióta? "Csak Mátyás lába előtt nyersz bé bocsájtást", azaz a Hősök terén álló Mátyás szoborhoz kell mennem éjfélkor! De várj...A hősök tere nem a Pesti oldalon van? Lehet Mátyás általánosít. Meg kell próbálnom. Még ma este!
Még délután elvégeztem egy álcázott tágító bűbájt az egyik kis táskámon amit Hermione tanított nekem. a pici hátizsák alig nagyobb a tenyeremnél.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Beletettem a kardot az én könyvem és a Corvinát amit a palotából...Állj...Akkor én ezt most gyakorlatilag elloptam? Ja...Elloptam...Nem! Mert Mátyás akarta hogy az enyém legyen...Csak hogy magyarázzam el ezt a bíróságon? "Bocsánat, egy Mátyás szobor mondta nekem Kolozsváron hogy a könyvnek az enyémnek kell lennie". Biztos idiótának fognak tartani. És nem mellesleg lecsukatnak. Majd eljátszom a halálom. Vagy egyszerűen visszaviszem. De előtte lemásolom. Vagy csak kiteszem az utcára hátha megtalálják. 11 óra van. Lassan indulok. Felkaptam a táskám, és egy csöndes utcába ugrottam. Nincs itt senki. Nagyon kell vigyáznom. Azért Budapest egy kicsit nagy város, és éjszaka sokkal szabadabbak a bűnözők. Remélem nem lesznek sokan. Fél 12 van és mindjárt odaérek. A gyalogutat választom, akkor nem leszek annyira feltűnő. Háromnegyed 12. Megérkeztem. Van negyed órám. Alaposan átvizsgáltam a szobrot, és a domborművet alatta. Felmásztam a Mátyás szoborhoz, és észrevettem hogy nincs kardja, csak a hüvelyt fogja a kezében, ami olyan mintha a kard is benne lenne. De hát üreges, akkor biztos hogy direkt van. Az óra éjfélt ütött. Ekkor ismét a hang szólalt meg a fejemben:
-Mit ér a kard a hüvelye nélkül...-Értem már. Kivettem a kardot a táskámból amit Mátyástól kaptam, és beletettem a szobor kardhüvelyébe. Ekkor elkezdtek mocorogni a kövek alattam. Leugrottam, mire a Mátyás szobor alatt, a kövek ajtó formába álltak.
Beléptem az ajtón, és egy egyszerű Lumos-al megvilágítottam a lépcsőket. Elindultam, mire az ajtó bezárult mögöttem. Egy lefelé vezető lépcső után egy nagyon hosszú folyosón kellett végig mennem, míg egy nagy, üres kör alakú terembe nem értem. A terem falán fáklyák égnek, 's további folyosók vezetnek ki belőle. De én nem azzal törődtem, hanem a középkorú férfivel aki a terem közepén ült török ülésben. Hosszú, barna, göndör haja omlott a vállára. Szőrmés mente van a vállán, és arany babérkoszorú a fején.
-Ki vagy?-kérdeztem
-Szerintem pontosan tudod.-az öreg felállt, megfordul, és felismertem benne régi királyom.
-Mátyás király?
-Már nem király. Csupán egy öreg aki át szeretné adni valakinek tudását.
-De...Én ezt nem értem. Nem csak a mi családunknak maradt meg az ereje?
-Ugyan már, a táltosi erő nem örökletes, hanem kiválasztáson alapul. Mielőtt megszülettél volna ebbe a családba, az ősanya kiválasztotta a lelked, ami addig az életfa ágai közt pihent. A lelked pedig egy olyan kisgyermek testébe tette, akinek lehetősége van tanulni. A magyar királyok és fejedelmek is táltosok voltak. Tehát a királyság sem örökletes, hanem kiválasztáson alapul. A kiválasztottaknak mind van valamilyen különleges ismertető jelük, mint például hat ujj, foggal születés, vagy különleges anyajegy stb. Erről tudták a Táltosok, hogy az ősanya egy új emberfeletti képességekkel felruházott gyermeket küldött magyar földre. Gyermekként hamar megtanulunk beszélni, és bölcsességünk hamar megmutatkozik. Ám szerények, és szegények vagyunk. A körülöttünk lévők tartanak el minket, hogy megtévesszük azokat akik nem méltóak a titok megismeréséhez.
-Várj! Nekem nincs semmiféle különleges ismertető jelem.
-Hát akkor az mi ott a csuklódon?
-Az egy sebhely. Nem születésemtől fogva van meg.
-Hát akkor felteszem a kérdést. Néztél valaha tükörbe?
-Igen.
-És észre vetted már a tenger kék szemed, mely kékebb minden földi drága kőnél?
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Ööööö...ennyire nem figyeltem még meg...Mesélj még kérlek!
-Mi táltosok értünk az állatok nyelvén, megérezzük az emberek gondolatait, prófétálunk, álmokat fejtünk, és látunk a jövőbe. Mi a Szent Szellem, (ahogy te ismered Védő Szellem) ajándékában részesültünk, mivel bennünk az örökkévaló Atyaisten Szelleme él. Képességeink közé tartozik még a révülés, azaz kapcsolatba tudunk kerülni a szellem világgal. Az Atyaisten, a kiválasztottaknak Kardot, vagy botot ajándékoz, ilyen az a kard is amivel most beléptél ide. És egyébként igazad van. Mióta elkezdték irtani a táltosokat boszorkányság vádjával, azóta az ősanya szelleme csak az utolsó kiválasztott utódjainak ajándékoz erőt, hogy lehetőségük legyen tanulni.
-Tehát te az ősöm vagy?
-Elődöd vagyok. Az ük-ük-ük-ükapád.
-És amiket az előbb felsoroltál...Arra én mindre képes vagyok?
-Természetesen! És mindet meg is kell tanulnod. Na meg amit még nem mondtam. A gyógyítás egy táltos egyik legfontosabb feladata. Akármilyen sebbel, töréssel vagy betegséggel elbánunk.
-Kérlek. Taníts.
-Azért vagyok még itt hogy tanítsalak! De itt kell maradnod legalább két hétig, és megállás nélkül tanulnod. Élelmem van. Apropó. Velem tartassz vacsorára?
