Az Elfeledett Erők... 4.rész - Zuhanás A Sötétségbe

8.fejezet-"Nem vagy a bátyám!"

Szombat reggel van. Később kviddics meccsünk lesz. Tegnap volt a vacsora parti Lumpsluck professzorral. Nem volt túl izgalmas, de a kaja finom volt.

-Sok sikert a meccsen Ron. Tudom hogy fantasztikus leszel!-Lavender Brown, egy velünk egy korú Griffendéles, aki "kicsit se feltűnően" szerelmes Ronba.

A Mardekár elleni meccs kemény volt. Ron baromi jól védett. 6-ból 5 gólt én lőttem. A hatodikat Ginny. Harrynek viszonylag hamar sikerült elkapnia a cikeszt. Este találkozni akartam Dracoval, így a meccs után a cuccához csempésztem egy üzenetet.

Éjfélkor a csillagvizsgáló toronyban várt rám. Amikor megérkeztem egy csókkal fogadott, majd a csillagokat nézve beszélgettünk.

-A szüleim nagyon bátrak voltak. Megtudtam hogy azon az estén amikor meghaltak, a halálfalók egy térképet akartak megszerezni, ami elvezette volna őket a rendhez.

-Pont olyanok mint te.

-A háború régen sok ember életét követelte. Sok barátságnak és kapcsolatnak vetett véget. Sok gyermek maradt árván, és sok nő maradt özvegyen. Te ne merészelj engem itt hagyni.

-Nem foglak.

-Akkor jó...És mi a terved? Ha kitörik a háború hova mész?

-Nem tudom. Az apám és az anyám hűek a nagyúrhoz, és ha nem teszek úgy mintha én is az lennék, megöli a szüleimet. Majd úszom az árral. És veled mi lesz?

-Mi lenne? Harcolok!

-A végső csatáig meg is kell húzódnod valahol.

-Három biztonságos helyet ismerek. Egyik a Pilisi ház, a másik a régi vidéki otthonom, a harmadik pedig a keresztapám régi háza. Ezeken a helyeken nem eshet bántódásom.

-Akkor jó. Meg vagyok nyugodva.-Draco édes csókjából mérhetetlen nagy fájdalam zökkentett ki, mely a csuklómon lévő sebtől kezdve elterjedt az egész testemben.

-Ááá!-fájdalmamban ordítottam, de nem tudtam mi az oka a szenvedésnek.

-Bridgette! Mi a baj?-kérdezte aggódva Draco, és felkarolt az összegörnyedt szenvedésemből.

-Gyenge vagy Bridgette Wood.-a rideg suttogástól kirázott a hideg. Voldemort hangja már rég nem jelent meg a fejemben.-Nem menekülhetsz előlem!-Nekitámaszkodtam a korlátnak, ami az erkélyszerűségen volt.- Meg foglak ölni.-Ekkor elájultam, és annyira emlékszem, hogy egyenesen a nagy semmibe estem.

***

Felismerem a gyengélkedőt, ahol magamhoz tértem. Én egy ágyon fekszem, Draco pedig mellettem ül.

-Bridgette! Hát felébredtél!

-Draco. Én nem lezuhantam?

-De. De egy egyszerű levitációs bűbájjal elkaptalak, és azonnal ide hoztalak.

-Meddig voltam kómában?

-Egy hétig.

-Egy hétig?!?-Egyáltalán nem tűnt annyinak. Nem hiszem el hogy egy egész hétig kómás voltam.

-Igen. Minden éjjel itt virrasztottam melletted. Baromira megijesztettél te idióta!

-Bocsánat!-Felindult hangom elhalóvá változott. Alig bírtam beszélni.

-Semmi baj. De mennem kell. Madamme Pomrei már háromszor kiparancsolt, ha még egyszer meglát maga tessékel ki seprűvel.

-Ne! Maradj.

-Nem kell kétszer mondanod!-Tényleg nem kellett győzködni hogy ne hagyjon egyedül, mert azonnal visszaült az ágyam melletti székre.

Már nem is tudom meddig beszélgettünk, mikor már nem emlékeztem semmire és elbóbiskoltam.

-khm khm.-Reggel Harry direkt jó hangosra sikerült köhögése ébresztett fel. Amikor felnyitottam a szemem, Harry, Ron és Hermione álltak előttem dühösnek tűnő arccal, és ki-ki karba vagy csípőre tett kézzel.-Khm Khm.-Harry még hangosabban köhintett kettőt, mire észrevettem hogy miért állnak előttem úgy, mintha csak a szüleim vonnák kérdőre az egyest a mugli suliban. Draco az ágyam mellett lévő széken ül, felsőteste az ágyamra borul, és hátulról öleli át derekam. Így aludtunk el? Akkor ezért aludtam ilyen jót.-KHM KHM-Harry harmadik pár köhögése elég nyomatékossá vált, így Dracot is felébresztette. Ám a fiú nem nyitotta ki a szemét, így nem vette észre barátaimat.

-Jó reggelt szerelmem.-Még szorosabban átölelt, és egy puszit nyomott a nyakamra.

-Te kis...!-Harrynek elfogyott a türelme. Felgyűrte Draco ingét a mellkasánál, és hozzá paszírozta a falhoz, a kábult fiút.

-Harry!-szóltam rá unokatestvéremre, akit úgy néz ki testvéri ösztönök hajtanak.-Állj le!

-Te utolsó görény!-Harry ütésre emelte a kezét, de én kiugrottam az ágyból, Draco elé álltam, és megállítottam Harry kezét.

-Állj le Harry! Nem volt semmi!

-Nem volt semmi? Nem fogom végig nézni ahogy egy srác fogdos! Pláne nem ez a barom!

-Nem vagy se az apám se a bátyám, tehát ehhez nincs jogod!

-De igen is van jogom, mert az utolsó élő rokonod vagyok, és az egyik legjobb barátod!

-Akkor se. Engedd el!-Harry a kérésemre elengedte Dracot- Draco menj vissza a Mardekárosokhoz. Majd még találkozunk.-Malfoy beletúrt a hajába, direkt megcsókolt hogy idegesítse Harryt, és elment.-Most meg mi bajod volt?-kérdeztem Harrytől-Megőrültél?

-Te őrültél meg! Ez a srác halálfaló, és egy bunkó görény!

-Nem az! Most te voltál a görény Harry. Elegem van belőled! Mostanában mintha folyton meg akarnál védeni. Úgy viselkedsz mintha a bátyám lennél, de nem vagy az! Úgyhogy ne csinálj úgy mintha az lenne a dolgod hogy a legkisebb szellőtől is meg védj! Már nagylány vagyok! Meg tudom védeni magam.-Ezúttal nekem volt igazam. Mostanában úgy viselkedik velem mintha egy kislány lennék. Szedni akar nekem a kajából, figyelmeztet hogy el ne essek a küszöbben és ha mégis elesek, úgy jön felsegíteni mint ha valami hatalmas katasztrófa lett volna.

-Bridgette annyira sajnálom. Csak, láttam hogy az a barom ölelget, és kitörtek belőlem az ösztönök.-magyarázta Harry

-Értsd meg Bridgette! Ez nálam is így van. Ez elvi dolog! Ha látom hogy Dean Ginny-t csókolgatja, alig bírom ki hogy ne kenjem fel a falra. Ezt csak egy báty érti.-Mondta Ron.

-Akkor is haragszom rád!-Mondtam Harrynek

-Bocsi. Ha úgy akarod, akkor soha többé, egy ujjal sem nyúlod Draco Malfoyhoz.

-Ja, nem! Az igazából tetszett. Azért haragszom rád mert felkeltettél! Egy tök jó álmot szakítottál félbe!

-Bocsi!