Az Elfeledett Erők... 4.rész - Zuhanás A Sötétségbe

9.fejezet-Titok

Karácsony van. Lumpsluck karácsonyi partit rendez, és én is meg vagyok hívva. Nem tudom kivel menjek. Azok után hogy Ron elkezdett Lavenderrel járni, és így összetörte Hermione szívét, őt nem viszem el. Malfoyal pedig mégsem mehetek el! Hát elmegyek egyedül. Ki érdekel. Harryhez csatlakoztam, akit Luna kísért. Furcsa érzésem van. Mintha Dracot láttam volna az egyik oszlop mögött. A karácsonyi parti jó. Finom a kaja és jó a társaság. Ám a parti közepén látomásom támadt:

Dracot látom. Egy leplet ránt le egy nagy szekrényről. Betesz egy almát a szekrénybe, és a következő varázsigét ismételgeti: "Harmonia Nekctere Passus". Nem ismerem a varázsigét. Majd kinyitja a szekrényt és az alma eltűnik. Elismétli a varázsigét, és az alma visszatér, de egy harapás tátong a gyümölcsben.

Erről muszáj többet megtudnom. De előbb vár a parti!

-Azonnal eresszen el maga mocskos kribli!-Frics úr Dracot rángatta be a partira

-Lumpsluck professzor, ezt a diákot most tartóztattam le, azt állítja hogy maga meg hívta az estéjére.

-Jó nem hívott meg. Most örül?-mondta Draco, aki eközben alaposan végigmért halvány lila ruhámban.

-Majd én kikísérem Dracot!-mondta Piton

-Köszönöm. tanárúr.-Piton kivezette Dracot a teremből.

Ez nem lehet igaz. Draco titkol előlem valamit és ki fogom deríteni mi az. Már se kedvem se erőm nincs felmenni vele a csillagvizsgálóba éjfélkor. Otthagytam neki az itt-ott könyv egyik felét, és egy üzenetet hogy elfáradtam, és hogy ezt kapja tőlem karácsonyra. Felmentem a szobámba, átöltöztem pizsire és lefeküdtem. Másnap reggel indult a vonat vissza Londonba. A barátaim elmentek de én nem. Itt érzem magam biztonságban. Haza kísértem Sofit, és visszajöttem. Minden nap azon pörög az agyam hogy mit titkolhat Draco. Apropó! Már háromszor írt az itt-ott könyvbe, de csak annyit válaszoltam hogy rosszul vagyok, és nem szeretnék beszélni. Majd megunta a várakozást és bagollyal elküldte az ajándékom. Egy gyönyörű szív alakú medál, amiben kettőnk mozgó fényképe van. És hogy miért adjuk át egymásnak most az ajándékot és nem karácsony napján? Halvány lila gőzöm sincs. Talán mert akkor nem biztos higy lesz rá időnk.

A karácsonyi szünet harmadik napja van. Holnap után szent este. Sokat vagyok egyedül. Sokat meditálók és gyakorlok. Egyik délután meguntam a csillagvizsgálót. Felvettem a kabátomat, kimentem és felmásztam arra a fára, amelyiknél harmadikban verekedtem Dracoval. Azon meditáltam már vagy két órája, amikor egy váratlan vendég jelent meg mögöttem.

-Gyönyörű a naplemente, nem gondolod?

-Dumbledore professzor úr! Mi szél hozta erre?-Leurgottam a fáról és odamentem az igazgató úrhoz.

-Csak gondolkodtam, hogy idén nincs e valami ötleted karácsonyra?

-Hát nem hiszem hogy értelme lenne nagyobb programot csinálni hisz alig néhányan maradtunk itt. Vagy öten a Griffendélből, asszem hat Hugrabugos, négy Hollóhátas és három Mardekáros. Nem tudom mit lehetne csinálni.

-A muglik mindig is megadták a módját a szórakozásnak. Nincs ötleted?

-Háááát...Csináltunk régen olyat hogy mindenki kihúzta valakinek a nevét, és annak kell ajándékot adnia.

-Jó ötlet! Mit szólsz vacsoránál megcsináljuk?

-Csináljuk igazgató úr!-A kis kertes rész melletti folyosón (ahol egyébként mi is álltunk) feltűnt egy alak, mire mindketten arra kaptuk a fejünket. Draco az. Szépen lassan közelebb jött.