Az Elfeledett Erők... 4.rész - Zuhanás A Sötétségbe

7.fejezet-Telnek a napok

Az elkövetkezendő hetek jól teltek. Sofi nagyon ügyes, már varázsige nélkül is meg tudja idézni a pajzsot. Tapmancs nő. Már egyre nagyobb. Dracoval sokat találkozunk. Nagyon jól érzem magam vele. Ám egyik nap azt mondta lemegy a szobájába, de felment egy elhagyatott folyosóra. Nem követtem. Pedig nagyon akartam. De megbízom benne. Akármennyire is többet találkozunk egyre többet titokzatoskodik.

Másnap reggel csak úgy gyülekeztek a kviddics pályán a Griffendélesek, mivel hogy "válogatást" rendezünk. A csapatból csak én, Harry és Ginny maradtunk, mivel a többiek tavaly elballagtak. A végén Ron lett az őrző, a többit nem figyeltem. Harry döntött. Később a klub helységben beszélgettünk.

-Hallottál olyanról hogy Sectum Sempra?-kérdezte Harry Hermione-t

-Nem, nem hallottam. És ha lenne benned önérzet leadnád azt a könyvet.-Válaszolt mindent azért mégsem tudó barátunk

-Hülye lesz leadni! Most ő a király! Még téged is leköröz! Lumsluck zseninek tartja!-Hermione eléggé megsértődött Ron szavain.

Telik az idő. Lassan betelelt. Sofi halad! Megtanítottam neki az álcát, és már ugrani is tud! Persze még csak kis távokat, de ha így halad nemsokára az én szintemen lesz! Dracoval egyre ritkábban találkozunk, de megfenyegettem ha ma este nem jön el, akkor csótánnyá változtatom és eleresztem a lányok szobájában. Hülye lesz nem eljönni, mert képes vagyok rá. Szegényt agyon taposnák azonnal. Már egy ideje vártam rá, amikor megérkezett a titkos medencéhez. Baromi meled van, de ő most is fekete zakójában van.

-Szia Draco!

-Bridgette!-köszöntész képpen megcsókolt, majd leültünk a fal mellé.

-Hogy vagy? Láttam mennyire idegesített hogy Lumpsluck levont a Mardekártól öt pontot miattad.

-Nem idegesít! Csak Potter tehet az egészről és kész! Nem én voltam a hibás!

-Draco. Tudom hogy te csempésztél gyíkfarkat az üstjébe hogy felrobbanjon amikor bezoárt tesz bele. Az már csak a figyelmetlenséged hibája hogy Harry észrevette a gyík többi részét a vágódeszkádon. Ejnye, ha már ilyen menő szabotázst csinálsz tüntesd el a bizonyítékokat hogy ne bukj le! Amatőr...

-Akkor is! Potter hibája az egész! Mindegy ne beszéljünk róla! Mi van azzal a kislánnyal. Öööm...Sofi! Igaz?

-Igen. Nagyon jól halad! Olyan varázslatokat csinál meg hetek, akár napok alatt amiket én hónapokig gyakoroltam.

-Csak mert neked nem volt ilyen fantasztikus tanárod!

-Talált, süllyedt.-Megcsókoltam. Eskü, ha Draco Csókja gyógyszer lenne, legyek mindig beteg.

-Bridgette, szeretnék mutatni neked valamit.-Levett a zakóját, és elővett egy kis fekete könyvecskét a táskájából, ami ahhoz képest elég vastag volt-Ez a rajzos füzetem. Elsőtől fogva lerajzoltam azt amit szépnek találtam. Naná hogy az oldalak 98%-án te vagy. A többin tájképek. Gondoltam most hogy ez betelt és újat kell kezdenem, a könyv téged illet.

-Istenem Draco!-Bele lakoztam a könyvbe, és majdnem minden lapon egy-egy jelenet van lerajzolva az elmúlt 5 és fél évből. Ahogy elsőben szobrot gyurmázok a hozzávalókból bájitaltanon [ezt a jó szokásom még mindig tartom], ahogy kővé dermesztve fekszem a gyengélkedőn másodikban a baziliszkusz miatt, amikor harmadikban az első meccset egy ugrós trükkel nyertem meg, ahogy negyedikben a Trimágus Tusa második próbáján beugrok a vízbe hogy segítsek Fleur-nek, az első csókunk Draco szobájában és több mint 60-70 oldalnyi emlék.-Imádlak!