A legenda egészen Árpád idejéig nyúlik vissza. A Táltosok olyan mágusok voltak, akik különleges ősi magyar erővel bírtak. Ahogy telt az idő, az emberek félni kezdtek az erejüktől, vadászni kezdtek rájuk. Ma már csak kettő maradt, apám és én.
A becs...
Felmentem a csillagvizsgáló toronyba, és a Mátyástól kapott könyvet kezdtem el lapozgatni, a révülés leírását keresve. Megvan! "A révülés a Szent Szellem ajándéka bla bla bla bennünk az örökkévaló Atyaisten Szelleme él bla bla bla Képességeink közé tartozik kapcsolatba tudunk kerülni a szellem világgal bla bla bla ez a révülés bla bla bla." És hogy kell megidézni? Aha ez is itt van: "A táltosok akkor sajátítják el a révülést amikor egy hozzájuk közel álló személy meghal. Meditálni kell, és koncentrálni a szellem világra. Onnan már könnyű." Oké akkor meditáljunk.
***
Nem is tudom mióta ülök itt és meditálok. A lényeg hogy sok ideje. Kb két óra telhetett el, mire látomásom támadt:
Össze esve fekszem a földön. Körülöttem szinte semmi sincs, csak fény és világosság. Felálltam és körül néztem, és csak ekkor vettem észre a mögöttem álló hatalmas fát. Több száz méter magas lehet, a törzsét pedig még harminc ember se érné körbe. Csak a gyökerei olyan vastagok mint egy átlagos fa törzse. Az ágai össze-vissza ágaztak, és emberek ültek rajta. Voltak öregek, fiatalok, de még kisgyerekek is.
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
Elbambultam a gyönyörű fát látva, és észre sem vettem az előttem álló alakot.
-Örülök hogy újra látlak.-Előttem az ezer felé ágazó agancsú szarvas állt, aki természetesen már régi barátom.
-Védő szellem! Rég láttalak. Hol vagyok?-A Védelmező most nem szellem képében állt előttem, hanem hús-vér állatként és inkább én voltam a szellem szerű. Kékes színem, és átlátszós bőrőm van.
-Ez az életfa. Mármint szellem világi oldala.
-Ezt hogy érted?
-A földön is van egy életfa. Ezzel a fával párhuzamosan áll a két világ közt. Ott kelnek át a holtak szelleme a földiből a mi világunkba.
-És én hogy lehet itt? Én nem haltam meg.
-Táltos vagy. Ez egy képesség. A szellemed ki tud kelni a testedből, és a világok között egy szakadást létrehozva át tudsz kelni ide.
-Tehát most csak egy szellem vagyok?
-Igen. Ha azt szeretnéd hogy a tested is átkeljen, meg kell keresned az Életfa földi ágát. Ott tudsz átjönni.
-És az hol van?
-Én azt nem tudom. Az otthonom a szellemek világa. Csak akkor kelek át a földre, ha egy táltosnak szüksége van rám. Akkor sem a fában lévő átjárót használom, hanem én is szakadást hozok létre a két világ között.
-És ki tudhatja?
-Akár melyik táltos.
-De most nem csak én vagyok meg Sofi?
-Nem. Több ilyen táltos család van. Úgy néz ki nem tudtok egymásról. A kiválasztott lelkeket direkt a táltosok családjába vagy környezetébe helyezem el, hogy legyen lehetőségük tanulni.
-És Sofi? Az apja táltos volt?
-Nem. Szimpla varázsló volt.
-Akkor Sofinak milyen lehetősége lett volna tanulni. Nincs táltos a családjában.
-Dehogy nincs.
-És ki az?
-Itt áll előttem.
-ÉN?
-Persze!
-De én nem vagyok igazából a családtagja.
-Ez komplikált. Éreztem hogy találkozni fogtok. Tudtam hogy meg fogod védeni, és hogy elkezded tanítani.
-Király. De ha meg bocsájtasz, beszélhetnék a szüleimmel?
-Sajnos most nem.
-Miért?
-Mert ahhoz hogy beszélhess a szellemekkel, a fának a földi oldaláról kell átkelned. Most csak a lelked jött át.
-Akkor meg kell keresnem az Életfát minél hamarabb.
-Úgy van. Most pedig azt hiszem menned kell.-A szarvas a mögöttem lévő szakadás szerűségre mutatott, ami mintha egy dimenzió kapu lenne. A szakadás másik oldalán a csillag vizsgáló tornyot látom, amint magammal szemben ülök török ülésben, és világító szemmel. A testem körül egy kis mágikus papír madár repülget. Biztos egy üzenet.
-Akkor megyek. Megkeresem az Életfát és visszajövök.
Átléptem a szakadáson, és visszanéztem utoljára a gyönyörű szarvasra, aki meghajolt előttem. Leültem szellemként a testem elé és megérintettem a szívem. Ekkor mint csak egy porszívó, a testem beszívta a lelkem, így a kettő egyé vált.
Kinyitottam a szemem. Ismét hús-vér ember vagyok. Furcsa volt szellemnek lenni. Körül néztem és a szakadás eltűnt. Helyette a papír madárka még mindig körülöttem repked. Elkaptam, és kinyitottam. A papíron gyönyörűen kivitelezett rajz azt ábrázolta amikor először elájultam Voldemort miatt és Draco bejött hozzám a gyengélkedőre. Akkor biztos ott van. Sietek.
