Felöltöttem az álcámat, és óvatosan, mégis sietve mentem a gyengélkedő felé. Már egy ideje besötétedett és szerintem már a takarodó is elmúlt. Benyitottam a kórházi ágyakkal teli terembe, ahol csak egy ember bámulta a plafont álmatlanul.
-Szia Draco.-Leöltöttem az álcámat és leültem az egyetlen nem üres ágy melletti székre.
-Szia.-A fiú mosolyogva fogta meg a kezem.
-Jól vagy? Fájnak még a sebek?
-Nem. Már nem. Madam Pomfrey adott valami nyugtatót, de a hegek még látszanak.
-Jó. Akkor minden rendben igaz?
-Hát nem egészen. Bridgette én...Bocsánatot szeretnék kérni. Amiért titkolóztam. De ez olyan dolog, amit ha elmondtam volna, nem csak téged és engem öltek volna meg hanem a szüleimet is. Akármilyen rossz ember és rossz apa, én szeretem az apámat és nem hagyhattam hogy miattam kinyírják.
-Draco... Egyébként is az én hibám. Ha nem nyaggatlak nem veszünk össze. Tisztában voltam azzal hogy van egy titkod hogy bánt, és hogy nem akartad elmondani és ezt tiszteletben kellett volna tartanom. De e helyett ostoba módra hisztiztem. Bocsáss meg. De miért nem ezt mondtad először?
-Mert féltem. És most is félek.
-Mitől?
-Hogy elveszítelek...-Draco végig simította az arcom, mire mind kettőnk arcán egy-egy könnycsepp gördült le.
-Te attól sose félj.
-De félek. Mert egy olyan terv készülődik, amibe bele halhatsz. Akármilyen erős vagy, ha velük szembe kerülsz nem tudsz győzni mert sokan vannak.
-De kik?
-Azt nem mondhatom meg. Pláne mert nem tudom. Bridgette tudnod kell hogy mindent azért teszek hogy téged megvédjelek! Úgyhogy kérlek. Ígérd meg hogy holnap bármi történjék is te a Griffendél toronyban maradsz. Nem jössz ki onnan.
-De Draco ha valami baj van tudod hogy segítenem kell.
-Nem kell mert megölnek!
-Draco nem ígérhetem meg. Ha a sulit veszély fenyegeti NEKEM kell megvédenem. Mert én vagyok a kiválasztott. És csak én tudom megvédeni azt aki nem tudja megvédeni magát. Én elfogadtam a titkod. Te fogadd el ezt.
-Jó. Akkor azt ígérd meg hogy megbízol bennem.
-Fölösleges megígérni, hisz bízom benned.
-Tudnod kell hogy olyan feladatot bíztak rám amit muszáj teljesítenem. Nem szeretném de...
-Segíthetek valahogy?
-Nem. Sajnos...-Nem hallottam hogy befejezi a mondatát mivel látomásom támadt:
Tom Denem Lumsluck professzorral beszélget. A helyszínt nem figyeltem meg, leginkább a beszéddel voltam elfoglalva:
-Valamelyik este a könyvtárban, a zárolt szekcióban egy nagyon furcsa dolgot olvastam egy ritka varázslatról. A neve ha jól emlékszem Hurcrux.-A látomás kb onnan folytatódik ahol Lumpsluck meghamisított emléke véget ért. Gondolom Harrynek sikerült kiszednie a tanár úrból az igazi emléket.
-Hogy micsoda?-A tanár urat váratlanul fogadta ez a kijelentés, de nem zavartatta magát
-Horcrux. Valahol olvastam ezt a szót és nem világos hogy mit jelent.
CZYTASZ
Az Elfeledett Erők... 4.rész - Zuhanás A Sötétségbe
FanfictionA legenda egészen Árpád idejéig nyúlik vissza. A Táltosok olyan mágusok voltak, akik különleges ősi magyar erővel bírtak. Ahogy telt az idő, az emberek félni kezdtek az erejüktől, vadászni kezdtek rájuk. Ma már csak kettő maradt, apám és én. A becs...