Az Elfeledett Erők... 4.rész - Zuhanás A Sötétségbe

17.fejezet-A csillagvizsgáló

-Szervusz Draco. Üdvözöllek itt ezen a kellemes tavaszi estén.

-Ki van még itt? Hallottam hogy beszélt.-Válaszolt Dumbledore-nak a fiú, aki feszülten szegezi az igazgatóra a pálcáját.

-Szokásom magamban beszélni. Úgy születnek a legjobb gondolataim. Te sosem vitatkozol önmagaddal?-Harry-vel a torony közepén lévő földgömb szerű, vasból álló szerkezet alámentünk, ahonnan nagyon jól láttunk mindent odafent, ahol Draco félelemmel, aggodalommal és feszültséggel teli szemekkel áll támadó pozícióba. Nem bírtam nézni, fel akartam menni hozzá, de Harry megragadta a karom és lent tartott.-Draco. Én tudom hogy te nem vagy gyilkos.

-Semmit nem tud rólam. Nem tudja miket tettem.

-Arra gondolsz hogy egy elátkozott nyakláncot akartál küldeni nekem Katie Bell-el? Vagy hogy mérget kevertél a nekem szánt méz sörbe? Már megbocsáss de ezek olyan tessék-lássék próbálkozások voltak. Nem tükröztek komoly szándékot.

-A nagyúr kiválasztott. Bízik bennem!-Ekkor Draco felhúzta a bal karján a zakó ujját ahol ott díszelgett a kígyós koponya szimbólum. A sötét jegy. Megfagyott bennem a vér. Meghökkenve kaptam a kezem a számhoz.

-Akkor had könnyítsem meg a dolgodat.

-Capitulatus!-Mire Dumbledore pálcát emelt, Draco azonnal le is fegyverezte őt.

-Ügyes vagy. Gratulálok. Vannak társaid is? Bejutottak? Hogyan?-Harry kivonta a pálcáját.

-Találtam egy rossz volt-nincs szekrényt és megjavítottam.

-Kitalálom. Van egy ikerpárja. Egy testvére.

-A Borgin&Burke-ben. Kapcsolatban állnak.

-Zseniális!-Dumbledore mintha dícsérgetné az épp megölésére készülő fiút. Én egyre nehezebben maradok a háttérben.-Sok-sok éve járt ide egy fiú, aki életében csupa rosz döntést hozott. Engedd meg hogy segítsek.

-Nem kell a segítsége. Nem érti? Fogja fel végre! Meg kell ölnöm magát. Vagy ő öl meg engem!-Draco hangja remeg a félelemtől. A szomorúságtól. Az aggodalomtól. Elég. Fel kell mennem! Könnyekkel teli szemmel Harry-re néztem aki elengedte a karom és felszaladtam a lépcsőn, egyenesen Draco-hoz és Dumbledore-hoz.

-Draco!-Mondtam megszakítva a feszült pillanatot kettejük között.

-Bridgette! Mit keresel itt?-kérdezte, miközben pálcája még mindig Dumbledore felé néz.

-Bridgette menj innen!

-Elnézést kérek igazgató úr de nem megyek sehová!-Válaszoltam nagy hanggal Dumbledore-nak, majd ismét nyugodt, mégis félelemtől rezgő hangon szóltam Draco-hoz.-Draco. Ne csináld ezt. Ennél te jobb vagy. Te egy sokkal jobb ember vagy a szíved mélyén.

-És ezt honnan tudod?

-Nem tudom. Érzem.-Egy könny csepp gördült le az arcomon, akár csak Draco-én.-Kérlek Draco. Ha Dumbledore professzornak nem engeded hogy segítsen engedd meg nekem.-Odamentem hozzá és a kezem az arcára téve próbáltam megnyugtatni, de a fiú még mindig feszülten szegezi a pálcáját Dumbledore-ra.

-Nem tudsz segíteni.

-De igen tudok. Ereszd le a pálcád és fejezd ezt be. Hagyd hátra a múltat. Nem kell olyannak lenned mint az apád! Te jó ember vagy. Engedd hogy segítsek. Megvédünk. Itt nem eshet bántódásod. Elmegyünk Magyarországra. Ott biztonságban leszünk.-Az egyetlen cseppből könnyek sokasága lett. Féltem hogy megteszi.-Kérlek Draco. Ne tedd ezt. Szeretlek Draco. Ne csináld ezt. A szíved mélyén tudod hogy te ennél sokkal jobb ember vagy, csak nem hagyják hogy jó legyél.-Draco kirántotta az arcát a kezeimtől és hidegen koncentrált a célpontjára. Mintha visszamentünk volna az időben. Ugyan oylan érzéstelenül viszonyul hozzám mint régen, amikor még nem jártunk. Meghátráltam.-Draco én mondtam hogy szeretlek. Te szeretsz?-Ekkor léptek zaját hallottuk a lépcsők felől.