Az este további részét meditálással töltöttem, ám lehet hogy közben elaludtam...Reggel korán kezdtük a tanulást. 14 napunk van, de szívesen maradok tovább. Két napba tellett megtanulnom beszélni az állatokkal, három és fél napot a jóslásra, jövőbe látásra szántunk, egy felet pedig az emberek gondolatai közé férkőzésre (mivel annak az alapjai már le voltak fektetve). Az utóbbi kettő még nehézkesen megy, de ha kell akkor tudom használni. Az álomfejtést saját magamon gyakoroltuk, és minden reggel megfejtettem az álmaimat. [apropó, Mátyás azt mondta hogy az is egy képesség hogy minden álmunkat megjegyezzük, és szinte fotografikus a memóriánk]. Ez összesen 6 nap volt. A két legfontosabb dolgot, a révülést és a gyógyítást az utolsó 8 napra hagytuk. Az első négyben a gyógyítást gyakoroltuk. Sima betegségektől kezdve, vágásokon és nyílt sebeken át, a törésekig mindent be tudok gyógyítani. Ez nagyon jól megy. Az utolsó 4 napon a szellem világgal való kapcsolatot gyakoroltunk de egyszerűen nem akar sikerülni. Mátyás azt mondta majd még gyakorolnom kell a suliban, és hogy nyugodtan kérjem ki Dumbledore segítségét, mert habár nem birtokolja az erőt, jól ismeri a technikákat.
Eljött az utolsó nap. Mátyás adott pár könyvet. Néhányat a gyógyításról, és a szellemvilágról, és párat így általánosságban az erőkről, és azok elsajátításáról.
-Egyébként hogy lehet hogy még életben vagy? És hogy hogy ilyen fiatal vagy?-kérdeztem Mátyást pakolás közben.
-Mindig megeszem a zöldséget!-kacsintott egyet, és levettem a tréfát.-Mivel sorsom még nem végeztetett be. Az volt életem egyik célja hogy átadjam minden tudásom egy ifjú táltosnak, ám még te se tudsz mindent. Jövő nyáron térj vissza hozzám, és megtanítok neked mindent. És mellesleg idelent nagyon lassa múlik az idő.
-Rendben és köszönöm.
-Jó volt találkozni veled ifjú.
-Részemről a szerencse. Viszlát.-megöleltem ősöm, és Lumost kiáltva, a fényes pálcámmal indultam vissza, a hősök terére.
-És Bogi! A Corvinát nehogy visszavidd a múzeumba! És vidd el a kardot is a szobortól hüvelyestül. Majd megoldom hogy az embereknek ne tűnjön fel.
-Rendben! Majd visszajövök.
Végigsétáltam a folyosó, fel a lépcsőn és elértem a falig, ami a hősök terére vezet vissza. A fal kitárult előttem, kimentem rajta, és még mindig éjszaka volt. Megnéztem a telefonomon, és még mindig Augusztus van, és hajnali 3:00.
Hazamentem a Pilisi házba, és ellenőriztem hogy mindent bepakoltam e a roxforti ládámba. Csináltam pár szendvicset, levittem a garázsba a motorom mellé a ládámat, és mindnet alaposan átellenőriztem. Az ablakokat bezártam, a konnektorokból mindent kihúztam, a csak mindenhol jól el van zárva, a villanyok leoltva, semmi fontosat nem hagytam itt...Jaj! Tapmancsról elfeledkeztem! Mármint a kutya ágyát meg a táljait nem raktam be. Szóval Tapmancs minden cuccát eltettem, lekapcsoltam a főkapcsolón az áramot, bezártam a lakást és lementem a garázsba. Tapmancs már ott várt. A kiskutyámat beletettem egy kis táskába, amit felvettem a hátamra, és szorosra húztam az övet. Sisak fel, motor kitol, garázs ajtó bezár, kapu bezár, láthatatlanító bekapcs és felszállás! Bizi mellettem jól bírja a hosszútáv repülést. Jó pár órába tartott eljutnom a határhoz, onnan Németország fölött tartott az utam. Átrepültem Belgium és a tenger felett is, onnantól pedig a Temze vonalán mentem fel Londonig. Már nappal volt amikor megérkeztem, de még mindig van két hetem. Felhívom Dursley-ékat hogy van e lehetőség arra hogy nálunk maradjak, mert ha nem akkor Sirius régi házába megyek, vagy Hermionehoz vagy Ronhoz.
-Hallo? Itt Petunia Dursley.-Nagynéném türelmetlenül szólt a telefonba.
-Jónapot Mrs.Dursley, Bridgette vagyok.
-Szervusz kis drágám! Hogy vagy?-türelmetlen hangja azonnal mézes-mázos lett
-Nagyon jól köszönöm. Lehetne egy kérésem?
-Amit csak szeretnél!
-Esetleg van rá esély hogy az elkövetkezendő két hétben maguknál maradhassak? A vonatom a suliba pont akkor megy mint Harry-é, de muszáj volt most eljönnöm Londonba.
-Már Londonban is vagy?
-Igen és elalszom én Harry szobájában, a földön is, csak mert ha erre most nincs esély esetleg felhívhatom az osztálytársaimat.
-Nem dehogy! Maradhatsz nálunk akár meddig! Maradj ott ahol vagy, Vernon azonnal érted megy!
-Nem kell felesleges! Motorral vagyok!
-Akkor hát gyere! Várunk szeretettel! És ha eltévednél vagy valami, akkor csak hívj!
-Köszönöm szépen! Nemsokára megérkezek.
Na ez is megvan. Felszálltam a motorral, és folytattam az útam Little Wingine felé.
Amikor közel jártam, leszálltam az útra. Amikor befutottam a ház elé, Petunia néni nyájasan jött elém és ölelt meg.
-Bridgette! Hát itt vagy! Annyira örülök hogy látlak!-Petunia néni megölelt, és megmutatta hova álljak a motorral.-Harry! Vidd be Bridgette csomagjait! Órákat vezetett, nehogy már még cipekednie is kelljen!
-Nem kell Petunia néni! Elbírom.-Felvettem a ládám, de ekkor Harry lépett ki a házból-Harry!-Eldobtam a csomagom, és azonnal unokatesóm nyakába ugrottam. Nem is uncsitesó, inkább már szinte testvérként tekintek.
-Bridgette!
-Gyerünk Harry! Vedd át a csomagjait, és vidd fel a szobádba!
-Nem kell! Elbírom. Csak mutasd az utat Harry. Remélem nem baj hogy idejöttem.-mondtam Harrynek, aki felkísért a szobájába.
-Baj? Végre van társaságom!
Aznap este főként én meséltem, mert hogy Harryvel nem sok dolog történt a nyáron. Elmeséltem hogy miket tanultam, és beszélgettünk az elkövetkezendő háborúról.
أنت تقرأ
Az Elfeledett Erők... 4.rész - Zuhanás A Sötétségbe
أدب الهواةA legenda egészen Árpád idejéig nyúlik vissza. A Táltosok olyan mágusok voltak, akik különleges ősi magyar erővel bírtak. Ahogy telt az idő, az emberek félni kezdtek az erejüktől, vadászni kezdtek rájuk. Ma már csak kettő maradt, apám és én. A becs...
