Az Elfeledett Erők... 4.rész - Zuhanás A Sötétségbe

11.fejezet-Holtak

Percekig sírtam Beth holtteste fölött, amikor egy kékes szellem lépett ki testéből.

-Mi?!? Beth?-A szellem úgy néz ki mint a fiatal vöröses hajú nő, akitől gyönyörű zöld szemét örökölte Sofi.

-Én...Meghaltam?-Beth szelleme összezavarodottan nézegeti magát.

-Igen. Én annyira sajnálom!-sírva válaszoltam neki

-Vigyázz Sofira! oké? Légy helyettem a támasza.

-Megígérem.-A könnyeimmel küzdve csodálkoztam hogy a fenébe is láthatom őt. Ekkor megjelent körülöttem anya, apa és Sirius szelleme.-Anya! Apa! Sirius!

-Szervusz kicsim!-Anyukám szavaira még jobban sírva fakadtam.

-Erdei Boglárka.-A keresztapám szelleme a szüleimé mögött áll.

-Hogy vagy puli?-amikor meghallottam a becenevet amit apa adott nekem kiskoromban adott nekem, zokogva álltam fel, szaladtam oda és próbáltam megölelni a szüleim és Sirius szellemét, de egyszerűen átestem rajtuk.-Sajnálom kislányom. Szellemek vagyunk. Nem tudsz hozzánk érni.

-De hogy láthatlak titeket?

-Ez egy ősi táltos képesség. Csak kevés táltosoknak sikerül elsajátítania. Köztük neked is.-apám magyarázata után egy nagy fény jelent meg mögöttük.

-Most mennünk kell kicsim. Beth, gyere velünk.-Anya Beth szelleme felé tartotta a kezét, és együtt indultak a fény felé.

-Várjatok! Mikor láthatlak titeket újra?-kérdeztem

-Akármikor Bogi. Ott élünk a szívedben.-Sirius mosolygott egyet, majd mind a négy szellem és Beth holtteste is eltűnt.

Nem tudom mit tegyek. Mikor el állt a sírásom visszaugrottam a Roxfort csillagvizsgáló tornyába. Már itt is besötétedett. Túl lehetünk a takarodón. Épp visszafele mentem a Griffendél klub helysége felé de egy ismerős alakot láttam sétálni egy felső folyosón. Draco az. Nem vett észre. Ahogy a folyosón sétálgatott egy ajtó jelent meg előtte. Ha nem tévedek ez a szükség szobája. Draco titokzatosan belépett, én pedig anélkül hogy észrevett volna követtem őt. Egy nagy szekrényhez lépett amit a múltkori látomásomban láttam. Kinyitotta a szekrényt, de most nem egy almát, hanem egy kismadarat tett be.

-Harmonia Nectere Passus.-Draco kinyitotta a szekrényt mire a kismadár eltűnt. Becsukta és elismételte a varázsigét.-Harmonia Nectere Passus.-Ismét kinyitotta a szekrényt és a madár halottan feküdt a fekete fa bútorban.

Kiszaladtam a szükség szobájából, de dühömben becsaptam az ajtót és Draco észrevett. Elszaladtam és a folyosó végén leültem és sírni kezdtem. Draco utánam jött és mellém ült.

-Bridgette...

-Ne szólj egy szót se.-Sírva borultam barátom mellkasára, aki átölelt.

-Sajnálom.

-Mennem kell.-Felálltam és felszaladtam a Griffendél klub helységébe.

Amikor felértem Sofi sírva ült az egyik bordó kanapén.

-Sofikám mi a baj?-A kislány szipogva ölelt át.

-Nem a te hibád.

-Tessék? Miről beszélsz?

-Mindent láttam. Nem a te hibád hogy meghalt.

-Istenem drágám. Annyira sajnálom.-Sofi szipogva felállt és el indult a szobája felé.

-Megtanítod hogy beszélhetek anyával?

-Megpróbálom.

-Köszi.-Sofi felment a lányok hálókörletébe, és pár perc múlva én is mentem a szobámba, de nem tudtam aludni, így visszamentem a klub helység bordó kanapéjára és belebambultam a tűzbe.

-Bridgette.-Harry úgy lopózott mögém mint egy gyilkos, és jól meg is ijesztett.

-Mi? Harry. Enyhe szívrohamot kaptam.

-Bocs.-Unokatestvérem leült mellém, és kezét bizalmasan a vállamra tette.-Szóval meghalt az anyja.

-Mi? Te is láttad?

-A kapcsolat két irányú. Nem egyszer volt már látomásom rólad, és azokról amiket csinálsz.

-Ejnye! És nekem erről mikor akartál beszélni?

-Hmm...Most. Szóval? Mi történt.

-Ne beszéljünk róla. Egyre csak azon jár a fejem hogy én tehetek arról hogy Sofi egész családját megölték.

-Nem ölték meg az egészet.

-De. Az apját, az anyját.

-De téged nem! Most már te vagy a családja.

-Kedves vagy, de ezt most hagyjuk. Beszéljünk most másról.

-Jó. Malfoy-al hogy állsz?

-Jobbnál jobb témákat hozol fel.-Egy szarkasztikus mosoly után elgondolkodtam ezen.-Nem tudom. Draco biztos hogy titkol valamit. Valami nagyot.

-Mr.Weasley azt mondta hogy kémeink szerint Voldemort egy fontos feladattal bízta meg Malfoyt. És szerintem pontosan tudod mire gondolok.

-Ha azt hiszed hogy Draco csak játssza az eszét hogy aztán átadhasson a nagyúrnak idióta vagy!

-Nem hiszem. Tudom.-ezen elgondolkodtam. És ha mégis? Mi van ha...NEM...Draco sose lenne képes ilyesmire. Jobb ember ismerő vagyon annál hogy azzal gyanúsítsam a pasim hogy meg akar öletni.-De most van ennél fontosabb gondunk is.

-Mi?

-Harry! Akkor elviszel Romilda-hoz?-Ron nyávogós hangon beszélve lépett ki a fiú hálókörletébe vezető folyosóról.

-Ööö...Hát ez meg...?-Kérdeztem, mivel Ron vigyorog mint a tejbe tök, és jobbra balra dülöngél mintha részeg lenne.

-Szerelmi bájitalt kapott. Romilda Wain nekem szánta, de ő ette meg a csokit amibe belekeverte.-súgta Harry a fülembe.

-Vidd Lumpsluckhoz.

-Viszem!

-És Harry! Szedd ki belőle ami nekünk kell.

-Megpróbálom.-Harry elment Ronnal Lumsluckhoz.

Én visszamentem a szobámba, és csak reggel kaptam meg a hírt, hogy Ront megmérgezték. Hermione és Ginny után pár perccel értem a gyengélkedőre. Az ajtóban összetalálkoztam Lavender Brown-al (Ron barátnőjével) aki sírva szaladt el. Gondolom szakítottak. Harry elmondta hogy abba az italba kevertek halálos mérget, amit Lumpsluck Dumbledore-nak szánt ajándékba, de Ron kigyógyítása a szerelmi bájital hatásából egy igazi szíverősítő piát kívánt. Hermione ott maradt Ronnal, én pedig Harryvel mentem a klub helység felé amikor Draco-t láttuk egy felsőbb folyosón. Mostanában olyan rejtélyes. Beszélnem kell vele. A vacsoránál egy üzenetet csempésztem a zsebébe, hogy találkozzunk este a csillagvizsgáló toronyban. Remélem eljön.