Az Elfeledett Erők... 4.rész - Zuhanás A Sötétségbe

4.fejezet-A találkozás

-És akkor most körözött bűnöző vagy?

-Lehet.-Harryvel a Little Wingine-i játszótéren beszélgetünk az ellopott Corvináról, amikor egy kisgyerekek ordítását hallottuk.-Ez mi volt?

-Dudley ostoba barátai. Vele együtt szoktak 10 éveseket verni. De most Petunia hazaparancsolta Dudleyt.

-De ez nem fair!

-Nem bizony.

-Én közbelépek.-felálltam a hintából, és a dagadt unokestvérem barátjához mentem, aki körhinta mellett egy kisgyereket pofozgat.

-Akarsz még egyet nagyszájú? Mi?

-Micsoda szégyen!-megfogtam az ütésre emelt kezét, mire elfordult a kislánytól, aki félelemtől reszketve, magzatpózban ült a körhintán.-Gyerekeket bántani! Megőrültél? Ráadásul egy kislányt!-odamentem a kb 10-11 éves kislányhoz, átöleltem és megpróbáltam megnyugtatni-Nyugi. Most már minden rendben van. Itt vagyok. Nem hagyom hogy bántsanak. Ne félj.-A kislány átölelte a nyakamat, és a vállamon sírt. Harry is idejött hozzám, és a vállamra tette a kezét.-Hogy hívnak kislány?

-Sofia vagyok.-a kislány sírása elhalkult, és szipogva válaszolt.

-Gyönyörű neved van. Én Bri....Bogi vagyok.-nem tudom miért, de az az érzésem támadt hogy a magyar nevem mondjam meg a kislánynak.

-Mit nem képzelsz magadról! Mi van Potter? Már barátnőd is van?-Dudley hülye nyakigláb barátja szólt be Harrynek aki elég csípősen válaszolt:

-Ő az unokatestvérem te idióta!

-Látszik ugyanolyan bárgyú képe van mint neked!-Nem reagáltam csak nyugtattam a kislányt-Nem hallasz nyomorék? Mit szólsz bele a dolgunkba? Megérdemelte a kis dög!-erre felkaptam a vizet, és kitört a dühöm:

-Na ide figyeljetek, nem tudom kinek képzelitek magatokat, de Nem látjátok hogy a kislány nem tudja megvédeni magát? Kezdenétek inkább olyannal aki a saját súlycsoportotokban van! Az lenne a legmegfelelőbb ha ezt elmondanám a szüleiteknek, mert ha csak nem börtöntöltelékek, nem hinném hogy örülnének a hírnek, hogy a fiaik több mint 10 évvel fiatalabbakat bántanak!

-Uuuuu! Micsoda fenyegetés! Ha annyira meg akarod mutatni ki a tuti, akkor gyere, és rendezzük le!

-Jó de azt nem én fogom bánni!-Öten indultak nekem. Az elsőt két jobbossal kiütöttem. A másodikat orrba rúgtam, a harmadikkal együtt, a negyediket pedig tökön rúgtam. Az utolsó maradt, aki megverte a kislányt. Őt egy kicsit nehezebb volt padlóra küldeni, és kaptam is egy-két gyomrost, de két rúgást, és pár ütést követően is megtört.-És ha még csak hírből is meghallom hogy akárkit is bántotok, akár kicsi akár nagy, velem gyűlik meg a bajotok.-A srácok úgy futottak mintha puskával kergetném őket.- Gyere Sofia. Megcsinálom a hajad.-A kislányt leültettem a hintába, én pedig mögé guggoltam, és elkezdtem fonni a szép, hosszú szőke haját, ami most kicsit kócos volt a fiúk miatt.-Jól vagy?

-Igen.-Sofia megnyugodott. Már nem sír, és boldogan válaszolt.

-Fáj még valami?

-Nem, már nem. Bár legutóbb sokkal jobban fájt. Akkor még vérzett is!

-Legutóbb? Ezek a fiúk többször is meg szoktak verni téged?

-Nem csak engem. Mindenkit aki idejön.

-És miért nem szólsz az anyukádnak?

-Azt mondták hogy akkor még keményebben fognak bántani.