" Yoongi megtartott és szép lassan engedett az ölébe, majd kötelet vett elô, és összekötötte vele a kezeimet. Már nem bírtam nyitvatartani a szememet, de még magamnál voltam és éreztem amikor gyengéden a hajamba túrt. Már megint játszik velem... Majd suttogó hangját hallottam.
-Park Jimin, miért nem hagytál más válsztást? Ezt én sem így akartam. -Majd képszakadás."
*JIMIN POV*
Egy sötét szobában keltem. Nem láttam semmit, ezért meg akaram dörzsölni a szemem, de mikor elkezdtem felemelni a kezemet rájöttem, hogy meg vagyok kötözve. A fejem sajgott, a tagjaim elgémberedtek. Nem tudtam hogy kerültem ide, az utolsó dolog amire emlékeztem azok Yoongi szavai voltak. "Park Jimin miért nem hagytál más választást? Ezt én sem így akartam." -Szóval az én hibám?! Most azt mondja, hogy én tehetek arról, hogy elkábított és elrabolt?! Lassan felültem, majd mikor a szemem hossászokott a sötétséghez körbenéztem. Egy ablaktalan, piszkosfehér falú szobában voltam, amiben csak egy ágy volt, (amin én ültem) és az ágy mellett egy állólámpa. Megpróbáltam felállni, de a lábaim is össze voltak kötözve, így az eredmény az lett, hogy a testem arccal lefele puffant a hideg kôpadlón. A hátamra fordultam, lábaima felhúztam, és megpróbáltam kioldozni magam. Még szerencse, hogy elég hajlékony vagyok. Óráknak tûnô szenvedés után végre az a rohadt kötél mellettem hevert a földön. Kinyújtóztattam zsibbadt lábaimat, majd felálltam, és az ajtóhoz sétáltam. Megpróbáltam kinyitni, de zárva volt. Kezeim még mindíg meg voltak kötve, így kisebb zajt csaptam szerencsétlenkedésemmel. Nem is tudom mit gondoltam, hiszen Yoongi ilyen hibát nem vét, de mikor kintrôl meghallottam a "cellámat" ôrzô személy hangját összerezzentem:
-Te ott bent, ne nyitogasd azt a kibaszott ajtót, vagy nagyon megbánod! -Ordított rám. Nem válaszoltam, mire csak még dühösebb lett, és még nagyobb hangerôvel próbálta megszerezni a tiszteletet magának. -MEGÉRTETTED?! NYISD KI A POFÁDAT HA MONDOK VALAMIT! FELFOGTAD?! -Már épp válaszolni akartam, mikor egy harmadik hangot hallottam kívülrôl, amit léptek zaja kísért:
-Nyugi Steew, no para. Úgy se megy sehova. -A hang nagyon ismerôs volt, de nem tudtam honnan, pedig biztos voltam benne, hogy hallottam már. Visszamentem az ágyamhoz és lültem rá. Majd hallottam az elôbb ordibáló makogását:
-I-Igen is, Rap Monster! -Majd ez a bizonyos 'Rap Monster' az ajtóm elé állt, és matatott a zárral, már amennyire a hangokból és az árnyékokból sikerült kivennem. Kinyitotta és belépett. A beáramló fénytôl átmenetileg megvakultam, de amint becsukta az ajtót kikerekedett a szemem. Az a fiatal rendôrtiszt volt, aki kikérdezett, annyi különbséggel, hogy a haja most szôke volt, nem fekete. Vigyorogva nézett rám. Csak bámultam rá, köpni, nyelni nem tudtam.
-Na mi van, jóképûbb vagyok mint amire emlékeztél?
*NAMJOON POV*
Amikor Yoongi visszaért, az arca komor volt. Persze aki nem ismeri azt mondaná neki mindig ilyen, de én ismerem, és ha azt mondom komor azt úgy értem a szokásosnál is komorabb. Kiküldte a két mitugrászt, akik behozták Jimint. Az arca nem változott, szemei ugyanolyan kisírtak voltak, mint a kihalgatáson. Az egyik idióta aki cipelte, nem figyelt oda, és Jimin amúgy is sebes kezeit bevágta a falba forduláskor. Yoongi látta, de nem szólt érte, nem akarta elveszíteni a dominanciát, amit meg is értek, de én inkább szereztem még egy kicsit.
-Figyelj már oda idióta! Nem látod mit csinálsz? Ez nem virágföld, úgyhogy ne baszd a falhoz!
-Nekem ugatsz, he? -Nézett rám megvetôen.
-Hogy mondtad? Nem hallottam. -Mondtam neki, amire minden normális ember elmormogott volna egy 'Semmit!' és tovább megy. De nem ô nem, Mr. Nagylegény épp "erôdremonstrációt" tartott.
-Azt mondtam, nekem ne pattogj, vagy megbánod. -Próbálkozott tovább, de meguntam. Elôkaptam a pisztolyom és egy golyót repítettem a homloka közepébe. A másik majd összeszarta magát ijedtében, és mozdulni sem mert.
-Namjoon... -Nézett rám anyáskodó tekintettel Yoongi. -Egy nap alatt kiírtod az összes új tagot?
-Aki pofátlan meghal, aki meg életben marad az tisztelni fog. -Mondtam -Ugye Steew? (így hívták a másik csicskást)
-I-I-Igen! -Dadogta.
-Vidd a fiút a helyére, a hullát meg tûntesd el. -Több sem kellett neki, felkapta Jimint és elillant. Yoongira pillantottam, akivel folytattiuk a beszélgetést.
-Jaj Yoongi, ne csináld már! Te is ezt csináltad volna, ha nem akarod bebizonyítani fûnek fának, hogy nem szereted azt a fiút... -Tudtam ezzel kihúztam a gyufát, és pont ezért mondtam. Felpattantam a helyemrôl, majd a fotel mögé futottam, ô meg kergetni kezdett.
-Kim Nam Joon! Megmondtam már, hogy nem szeretem! -Próbálta menteni a dolgot, de mindketten tudtuk, hogy tudom az igazat. -Amúgy is ne írtsd már ki a személyzetet a második nap!
-Imádom a humorod. -Mondtam röhögve. -A személyzet! -utánoztam hanglejtését -Mióta nevezzük ilyen szépen a csicskákat? -Erre csak ô is nevetni kezdett. Steewen visszajött és kivonszolta a hullát. Szegény gyerek, jól indul az elsô napja... Abbahagytuk a nevetést mire Yoongi visszatért az elôbbi gondterhelt arcához.
-Miért nem hagytad, hogy én csináljam? -Kérdeztem, mire ô csak elfordult, és kinyögött egy 'Jól vagyok' -ot.
-Amúgy, tudom nem az én dolgom, de.. Hogy, hogy ennyire közel áll hozzád? Már akkor is tudtam, amikor nem engem vagy SeonWo-t küldted behajtani a pénzt, hanem egyenesen te mentél, vagy amikor engem küldtél a kihallgatásra, és nem valamelyik nyomit, vagy akár azt is mondhatnám amikor, meg kellett figyelnem a házát, mondván: 'Nehogy elszökjön', mikor mindketten tudtuk, hogy nem fog... Ki ez a fiú? Tudom, hogy több mint egy sima régi barát...
-.... Nam... Ez bonyolult. Én sem tudom pontosan, de alig bírtam megtenni! Alig bírtam belészúrni azt a kibaszott tût! Féltem, hogy fájdalmat okozok neki... És nem testileg, hanem... Aish... Hanem lelkileg... -Meglepôdtem azon amit mondott. Nem láttam még így beszélni senkirôl...
-Wow... Ohmm... Szerintem gondold át mit érzel... Van egy tippem, de megölnél, úgyhogy hagyjuk... Megyek lefekszem, hulla vagyok, holnap megbeszéljük a dolgot... -Miközben a szobámba sétáltam azon gondolkoztam, hogy az a gyerek akit lelôttem hullább mint én. Hehehe, ezt majd holnap elmondom Yoonginak. Szakadni fog, mint az esô! Jó ég Nam te tényelg hulla vagy, pontosabban agyhalott. XD Na ez már több a soknál! De az vajon mennyi? Hogy lehet valami sokabb mint a sok? Na jó... Inkább lefekszem. De kivel? -Tettem fel az utolsó kérdést.- Inkább lelövöm magam. Nem, nem, nem... Ahhoz túl helyes vagyok. Mikor beértem a szobámba belerúgtam az ágy sarkába, és majdnem eltörtem a kislábujjam... Végre bejutottam a pihe puha párnák közé, és elaludtam.
-----------------------
Annyeong!
Remélem tetszett ez a rész. ELnézéseteket kérem, hogy ilyen sokat kellett rá várni, de nem voltam biztos benne, hogy ez elég jó lesz a storyba, annak ellenére, hogy már egy ideje kész volt. Mindenesetre ha tetszett vote-oljatok és kommenteljetek! Igyekszem a folytatással, és ígérem még csak most jön a java! ;)
Have a good day!
ESTÁS LEYENDO
Dirty past ÁTÍRÁS ALATT
Acción"Mivel a lakásban teljes sötétség honolt, ezért elindult, hogy felkapcsolja a villanyt, ám egy távoli villám fénye megvilágított egy a fotelben ülő alakot. Egy alakot amit Jimin azt hitte soha többé nem fog látni. Egy alakot szőke hajjal és éjsötét...
