"Tudtam mit jelent, tudtam ki tette. Az ajtóból továbbra sem sikeerült elmozdulnom, mert hol az agyam, hol a lábam blokkolt le teljesen... A fejemben az egymást váltogató: -Miért? -Miért Hobi? -Yoongi miért? -kérdések zengtek. Egy rendôr ért mögém és szólt bele adóvevôjébe:
-Megtaláltam, 4.emelet 416-os szoba. Van itt egy fiú is... -Majd közelebb lépett."
*JIMIN POV*
-Gyere onnan fiú, ne aggódj, nem lesz semmi baj. -Karolta át a vállam és elhúzott onnan. Szemeimbôl már megállíthatatlan patakokban ömlöttek a könnyek. -Meghalt. -Hobi meghalt. Meghalt miattam. Csak mert gyenge voltam... 2.200.000￦... Honnan szerzek én annyit?! -Nem is figyeltem mi történik, csak azt vettem észre, hogy a következô pillanatban már egy rendôrautóban ülök és bevisznek mint szemtanút. Csak meredtem magam elé, nem fogtam fel semmit a külvilágból. Folyamatosan Hobi arcát láttam magam elôtt, annak a folyton mosolygós Hobinak aki most már valószínûleg egy hullazsákban fekszik... Elmúlt, nincs többé, mindezt miattam! Az arcát már sohasem húzhatta arra a bizonyos "fültôl-fülig" érô tpipkus Hobi mosolyra, már nem mozdul többé. Én nem érek ennyit! Még annyi mindent tehetett volna, de én elvettem tôle mindent! Még ha nem is én húztam meg a ravaszt, mégis én voltam az aki miatt megtették, csak mert féltettem a büdös seggemet... Nem Hoseok állt hozzám a legközelebb a világon, mégis olyan szinten megviselt, hogy elvettem egy embertôl a lehetôségeket, el vettem tôle mindent, az életét, hogy legszívesebben magammal is végeztem volna. Arra eszméltem, hogy egy fehér szobában ülök, ahol velem szemben egy nagy tükör és egy az asztal másik végén ülô szigorú arcú rendôrtiszt volt. Elsőként az úszott az agyamba, hogy Yoongi kiherél ha köpök. Már megint csak a szaros kis hátsómat védem... -Hobi megérdemelné az igazságot, hogy Yoongi börtönbe kerüljön. De ôt úgysem kapnák el, azzal pedig ha beszélnék csak más ártatlan embereket sodornék veszélybe. -Ezt mondogattam magamnak, de tudtam csak hazugság, csak nem merem bevallani, hogy mennyire félek Yoongitól, még magamnak sem... Szánalmas vagyok... Majd a néma csöndet a tiszt mélly hangja törte meg:
-Mi a neve? -Kérdezte érzelemmentes, kizárólag szakmai hangsúllyal... Biztos naponta vagy hatszor végig kell ezt csinálnia, de akkor is rosszul esett, sokkal kellemesebb lett volna egy meleg baráti hang. De hát ezt érdemlem. Megöltem Hobit.
-Park Ji Min vagyok. Ho Seok szomszédja. -motyogtam magam elé.
-Hogy talált rá?
-Felhívtam, hogy tudja-e miért volt ott az a sok rendôr. De nem vette fel, -Hiszen miatta voltak ott, motyogtam magamban keserûen- ezért átmentem hozzá, az ajtó nyitva volt, bementem és megláttam őt... H-holtan. -Szörnyû volt ezt kimondanom, de ez volt az igazság.
-Voltak a barátjának ellenségei? Esetleg tud mondani pár nevet akivel közelebbi kapcsolatban volt? -Ha fogalma lett volna milyen rossz irányba puhatolódzik...
-Nem ismertem annyira, csak pár hónapja költözött Szöulba. Azt tudom, hogy van egy nővére.
-Van sejtése ki tehette?
-Nem Uram fogalmam sincs. -Hazudtam magamat is meglepve színjátékommal. Hazaengedtek, én pedig azon gondolkoztam, hogy hogyan keressem meg Jint, úgy, hogy Yoongi ne tudjon róla, mert ha megtudja ôt is megöli, vagy ahogy ô mondaná: Elvarrja a szálakat. Végül arra jutottam, hogy felhívom egy telefonfülkébôl és kp-ban kérem a pénzt. A bankszámlámat biztos figyeli, onnan könnyen lenyomozná Jint.
------------------------
Annyeong!
Ez ez egy hangyafingnyival hosszabb lett mint a többi, de legszívesebben befejeztem volna ezt a Jines-átadós dolgot még ebben a részben, de akkor iszonyúúúú hosszú lenne ez a rész. Úgyhogy majd a kövcsiben. ;) Remélem tetszett, ha igen Vote-oljatok és mondjátok el mit gondoltok, mert nagyon jól esik látni a pozitív véleményeket ;) <3
Have a good day!
ESTÁS LEYENDO
Dirty past ÁTÍRÁS ALATT
Acción"Mivel a lakásban teljes sötétség honolt, ezért elindult, hogy felkapcsolja a villanyt, ám egy távoli villám fénye megvilágított egy a fotelben ülő alakot. Egy alakot amit Jimin azt hitte soha többé nem fog látni. Egy alakot szőke hajjal és éjsötét...
