"Te akartad Park Jimin. Lássuk meddig tudod még játszani a sértôdött érzéstelen színjátékod. Én nem fogok belefáradni, úgyhogy behódolsz vagy meghalsz. Ígérem ha az utóbbi magam fogom meghúzni a ravaszt."
*JIMIN POV*
Kiengedtek a kórházból, és Yoongi megengedte, hogy a lakásomban legyek, de ha szökni próbálok a szemem láttára kínozza meg a húgomat. -Nem hiszem, hogy megtenné... Jiya mindig is rajongott érte, sôt talán még szerelmes is volt belé. De nem kockáztatok, Jiya túl fontos nekem ahhoz, hogy Yoongi tûréshatárát teszteljem vele. Nagyon hiányzik már a családom, látni akarom már ôket és elfelejteni ezt az egészet...
Napok óta nem történt semmi, csak azt teszem meg ami a létfenttartáshoz szükséges. Alszom és eszem. Mikor épp az utóbbit csináltam meghallottam, hogy kopognak. Elôször arra gondoltam, hogy Yoongi van odakint, aztán rájöttem, hogy ô nem kopog. Az ajtóhoz mentem és gondolkodás nélkül kitártam azt, teljesen mindegy ha az életemre törnek, nem érdekel. De amikor kinyitottam a nyílászárót olyasmi fogadott amire nem számítottam.
-Tae? -Kérdeztem suttogva, mire ô csak zokogva a nyakamba ugrott.
-A-Annyira saj-sajnálom! -Motyogta a vállamba, én pedig becsukva az ajtót visszaöleltem.
-Jimin! Egyáltalán hol voltál?! Nagyon aggódtam, ne csináld ezt többet! -Emelte rám könnyes szemeit, mire csak kínosan mosolyogtam.
-Nem direkt volt.
-Mi az, hogy nem direkt? Hogy lehet nem szándékosan elmenni, ha csak nem elraboltak?! -Kérdezte, mire csak lehajtottam a fejem és nem válaszoltam. Erre észbekapott és csak bámult rám.
-U-Ugye nem? A-Az nem lehet! -Mire továbbra sem szólaltam meg karon ragadott a konyhába húzott, leültetett, hozott két pohár vizet és beszélni kezdett.
-Sajnálom, hogy nem értem ide, de miután megkaptuk a csomagot hatalmas sor állt kifelé, és mivel tudtam, hogy busszal nem érek ide ezért fogtam egy taxit, de a taxis nem volt észnél és sehogy sem találta meg az utat, míg végül elvitt valami tök másik helyre Szöulban, aztán meg még dupla díjat kért azért, hogy idehozzon. Mintha direkt kavart volna! -Hadarta el egy szuszra, majd folytatta is -Szóval tudom, hogy nem tudnál beszélni, ezért én kérdezek és te bólogatsz oké? -Mondta, mire csak bólogattam.
-Elraboltak? -Bólintottam.
-Yoongi volt az? -Bólintottam.
-Azért mert nem volt meg a pénz? -Bólintottam.
-Egy rossz helyre vitt? -Bólintottam.
-Aish! Csinált veled valamit? -Bólintottam.
-Bántott téged? -Hezitáltam, nem tudtam mennyit kéne elmondani Taehyungnak, a lövésrôl muszáj neki beszélnem... A másik dolog, arról nem kéne. Bólintottam.
-Miatta van bekötözve a mellkasod? –Kérdezte a trikóm alól hanyagul kikandikáló gézre mutatva. Bólintottam. Még ha nem is 100%-ban miatta, akkor is megállíthatta volna.
-Meglôtt? -Megráztam a fejem.
-Meglövetett? -Megráztam a fejem.
-Hagyta, hogy lelôjjenek? -Bóintottam.
-Csinált mást is veled? -Mire ismét hezitáltam majd megráztam a fejem.
-Jimin ne hazudj! -Mire csak lesütöttem a szemem és lassan bólintottam.
-Megkínzott? -Megráztam a fejem, mire egy nagyot sóhajtott... Bár ha jobban belegondolunk ez is annak számít....
-Meg...Megerôszakolt? -Mire ránéztem és láttam a szemében, hogy nagyon szeretné ha megráznám a fejem. De nem tettem, bólintottam. Teste megdermedt, arca pedig eltorzult. Felpattant és egy olyat káromkodott, hogy olyat ritkán hallani.
YOU ARE READING
Dirty past ÁTÍRÁS ALATT
Action"Mivel a lakásban teljes sötétség honolt, ezért elindult, hogy felkapcsolja a villanyt, ám egy távoli villám fénye megvilágított egy a fotelben ülő alakot. Egy alakot amit Jimin azt hitte soha többé nem fog látni. Egy alakot szőke hajjal és éjsötét...
