Dirty past ÁTÍRÁS ALATT

6. fejezet - Meghasadt tudat

"-Aish Jimin te szendvicsen élsz?! -Mióta figyelem nem láttam még semmi rendes kaját magához venni. Erre csak egy jóízû kacaj tört elô ajkai közül. Ez az édes hang elôhozta belôlem a közös emlékeinket..."

*YOONGI POV*

"Együtt sétáltunk Jiminnel, pontosabban ô csak tántorgott, egyáltalán nem volt józan. Én nem szívtam az este, de ô nem bírt leállni. Az elején még csak alkalmanként drogoztunk, nagyobb bulikban, de Jiminen elhatalmasodott... Rászokott és nem tudta abbahagyni, csak többet akart, többet és többet. Èn pedig szállítottam neki amikor akart, ô pedig folyamatosan akarta. Már milliókkal lógott nekem, de én mindíg fizettem a dealernek, csak, hogy Chimet ne bántsa. Miközben sétáltunk megszólalt:

-Hova megyünk Hyung?

-Hozzám. -Feleltem neki hidegen, utáltam amikor nem tudott mértéket tartani.

-Az nem is erre van! -Ordibált velem, az utca közepén.

-De Jimin erre van, látnád ha nem, lennél beállva baszki! -Kiabáltam most most már én is.

-Jól van, na. Azért még nem kell így kiakadni... -Motyogta maga elé.

-Jimin! Tudod, hogy utálom amikor ezt csinálod!

-Tudom Hyung. Sajnálom... Én csak... Annyira jó érzés~

Nem bírtam tovább hallgatni, ezért a szavába vágtam.

-A K*RVA ÉLETBE JIMIN! NEM LÁTOD, HOGY K*BASZOTTUL TÖNKRETESZED MAGAD?! MOST MÁR CSAK EZÉRT A KIB*SZÁSÉRT ÉLSZ ÉS CSAK AZON JÁR AZ ESZED!! -Rivalltam rá, minden érzést felengedve magamból. Megálltam és a szemeibe néztem, miközben az övéi kezdtek megtelni könnyekkel.

-De.. De látom, de nem tudom abbahagyni! Ha megpróbálok leállni a testem újabb adagot követel! -mondta még mindíg csillogó szemekkel.

-Próbálj meg leszokni... Nem kell egy nap alatt, csak fokozatosan.

-R-Rendben Hyung megpróbálom. -Felelte félénken."

------*Visszaemlékezés vége*------

-...Yoongi? -Hallottam Jimin hangját mögülem. -F-Figyelsz te rám?

-Nem bocsi, elkalandoztam, mit kérdeztél?

-Csak azt, hogy kérsz-e szendvicset. -Halkította le a hangját, mintha utólag meggondolta volna magát. Halkan kuncogtam, majd bólintottam. Jellemzô, csak Chim kínálná meg a zsarolóját szendviccsel. Átnyújtott egy sonkás-salátás szendvicset, és felült mellém a pultra. Megértem, hogy csak szendvicsen él, ez nagyon finom. Majd egy frisskeletû elhatározástól vezérelve megszólaltam:

-Ittalszom.

-I-Itt? -Kérdezte meglepôdve, majdnem megfulladt a szendvicstôl.

-Persze! Arra gondoltam, hogy itt aludnék a konyhapulton... Annyira kényelmesnek tûnik. -Feleltem gúnyosan. Mire ô csak halkan nevetett egyet.

-Akkor alszom a kanapén. Tiéd az ágyam. -Mondta rám sem nézve. Erre csak megfogtam a feje búbját és magam felé fordítottam.

-Nem, nem Chim, együtt alszunk az ágyadban. -Suttogtam a fülébe, mire csak bólintott egyet, én pedig folytattam -És nem vehetsz fel pólót. -Erre úgy kikerekedtek a szemei, mintha csak azt mondtam volna: eljegyzett egy elefánt...

-De... De Yoongi hideg van! -Mondta kipirult arccal.

-Majd összebújunk. -Mondtam és elôvettem a legeslegperverzebb mosolyomat, amit csak tudtam. Erre csak mégjobban kipirult, én pedig mosolyogva nyammogtam tovább a szendvicsemet. Szótlanul ültünk és ettünk, majd Jimin befejezte és a szobájába indult.

*JIMIN POV*

Elindultam, hogy megcsináljam az ágyunkat. Elôvettem egy plusz párnát, takarót is akartam, de nem találtam. -Mit akar tôlem Yoongi? -Csak ezen tudtam gondolkozni. Mintha két személyisége lenne, mintha az egyik még mindíg a régi Yoongi lenne, a másik pedig a könyörtelen drogdealer. Nem értettem semmit, pedig próbáltam valami értelmes gondolatot kihozni válaszul. De az egyetlen megfejtés az lett volna, ha azt mondom Yoongi skizofrén (tudathasadásos), de tudtam ez nem igaz. Tegnap még a kishúgommal fenyegetett, most meg már összebújva akar aludni?! Teljesen kikészített. -Olyan érzésem van, mintha ô maga sem tudná mit akar. -Mondtam magamnak. Ekkor belépett a szobába, még mindíg kedves mosollyal az arcán.

-Gyere Chim, aludjunk fáradt vagyok. -Mondta, majd olyan lendülettel dôlt be az ágyamba, mint amikor egy krumpliszsákot hajítanak le a 20.-ról. Csak kuncogtam egyet és mellé feküdtem. Ô az ágy egyik végén, én pedig a másikon foglaltam helyet. Betakaróztunk és némán feküdtünk egy ideig, de egyikünk sem aludt. Képtelen voltam rá. Azt hiszem féltem, mert hát az az ember aki ott feküdt mégis csak megölte Hobit. Fáztam. Egy takaró alatt ketten, ráadásul póló nélkül, mit ne mondjak elég hideg volt. Kis idô múlva egy kezet éreztem a derekamon, Yoongi kezét, végigsimított a felsôtestemen és a mellkasomon hagyta a pracliját. A másik kezét a derekam alá csúsztatta, így átölelt és a fülembe suttogott:

-Látom hogy fázol, mondtam, hogy majd összebújunk. -Hallottam egy mosolyt a hangjában, a következô pillanatban pedig már csak az egyenletes szuszogását hallgattam. Minden egyes alkalommal amikor kifújta a levegôt megcsikizte a fülem. Az összes félelmem elszállt. Fogalmam sem volt róla, hogy, hogy lehet az, hogy akitôl félsz annak a közelségétôl megnyugszol... Ezekre a gondolatokra aludtam el és reggelig szinte meg sem mozdultam. Ezt onnan tudtam meg, hogy reggel 9-kor még mindketten ugyanabban a pózban feküdtünk, mint este. Megpróbáltam kikelni az ágyból, de Yoongi szorosan ölelt magához, szabadulásra esélyt sem adva.

-------------------------------

Annyeong!

Igyekszem minél gyorsabban pakolni a részeket, mivel a barátnôim tegnap konkrétan testileg bántalmaztak -alias megvertek-, ami igen csak fájdalmas volt, és nem nagyon szeretném mégegyszer átélni. Igyekszem a kövcsivel, addig is ne féljetek a votetól, és mondjátok el mit gondoltok! ;)

Have a good day!