" -Tessék ezt edd meg! -Mire csak mosolyogva megrázta a fejét majd kinyitotta a száját. Beleraktam a szendvicset amibôl harapott is egy jóízût, majd átvette az ételt.
-Hmm, Hyung, ez isteni. -Mondta én pedig a kis mochi arcában gyönyörködtem, miközben tömte a fejét szendviccsel."
*YOONG POV*
Idôközben nekikezdett a másik szendvicsnek is, majd mikor befejezte morzsás arccal nézett rám.
-Hyung... -Mondta.
-Hmm?
-E-Ez az egész... Ezzel most mi van?
-Mivel Chim? -Kérdeztem, hiszen foglamam sem volt róla, hogy mire akar kilyukadni.
-Hát ez az adósság... Meg, hogy ide vagyok bezárva... És mi let Taehyunggal? Miattatok nem találkozhattam vele? -Bukott ki belôle egy csokor kérdés. Amikre igyekezte választ is adni, de a felét még én sem tisztáztam magamban.
-Nos... Taehyung most sem érdekel, ahogy eddig sem... A pénzt mindenképp meg kell adnod nekem, abból nem engedhetek, de nem is akarok. Egy ideig még itt kell maradnod, de ígérem nem sokáig.
-Rendben Hyung. -Hajtotta le a fejét.
-Taehyung közel áll hozzád?
-Igen. Azután lettünk ennyire jóban miután... Miután... Miután eltûntem. -Az utolsó szónál félve a szemembe nézett, mint aki várja, hogy robbanjon a bomba. Tudta érzékeny témához nyúlt, de én nem akartam róla beszelni. Talán majd egyszer.
-Most mennem kell. -Csak ennyit mondtam majd felálltam, az ajtóhoz sétáltam, kettôt rácsaptam jelezvén az ôrnek, hogy engedjen ki. Meg is tettem volna de Jimmin utánam szólt.
-Hyung, mikor jössz vissza?
-Még ma benézek. -Mondtam és kacsintottam egyet, amivel angyali mosolyt csaltam ki belôle. Majd becsuktam az ajtót és az ôrhöz fordultam.
-Egyszer mondom el, jól figyelj nehogy elszalaszd. Minden reggel, délben és este fogod a seggedet átblattyogsz a konyhába és hozol neki enni és inni. Világos voltam? -Csak bólogatott.
-Nagyon helyes, mert ha meghallom, hogy elszalasztottad a dolgot akkor csúnyán szopni fogsz. -Mondtam mire majd összeesett. Szaporán folytatta a helyeslô felymozgatást, mint egy bólogatós kutya ha kátyúra hajtasz.
-Remek. -Mondtam majd visszamentem a Nammal közös helységünkbe.
Amikor beléptem rögtön szereztem egy igen csúnya pillantást tôle.
-Mi van? -Kérdeztem.
-Ki az a ribi az ágyadban? -Mondta szemrehányóan. -Ha azt mondod, hogy neked is vannak szükségleteid kiheréllek.
-Hohó! Még azért a felettesed vagyok Namjoon. De az csak az unokatesóm.
-Ooh. Abszolút Yoongi, én is minden unokatesómat pucéran szállásolom el a ágyamban multimilliomos lévén. -Nézett rám gúnyosan.
-Meleg volt. -Mentegetôztem, de mindketten tudtuk, hogy kamu. -Mentségemre váljon végig Jiminre gondoltam. -Emeltem fe a kezeimet.
-Jól van, jól van, csak már rég volt, hogy nôre facsarodtál. Nem úgy volt, hogy Jiminé formásabb?
-De igen! Mondom, hogy végig rá gondoltam! -Nevettünk mindketten.
-Viszont most menned kell JunSeo-hoz, sokkal tartozik nekem. -Keményedtek meg újra vonásaim.

ESTÁS LEYENDO
Dirty past ÁTÍRÁS ALATT
Acción"Mivel a lakásban teljes sötétség honolt, ezért elindult, hogy felkapcsolja a villanyt, ám egy távoli villám fénye megvilágított egy a fotelben ülő alakot. Egy alakot amit Jimin azt hitte soha többé nem fog látni. Egy alakot szőke hajjal és éjsötét...