" Ahogy meghallotta felkapta a fejét, majd állam alá nyúlt, ezzel elérve, hogy a szemébe nézzek és meglássam az arcán elterülô hatalmas mosolyt. Erre én is mosolyogni kezdtem, mire csak egy puszit nyomott a hajamba."
*JIMIN POV*
Mosolyomat esélyem sem volt visszafolytani, így inkább Yoongi nyakába fúrtam a fejem. El sem hiszem ezt az egészet. Olyan mint egy álom. Valamiért már nem haragszom rá... Már nem félek tôle úgy, annak ellenére, hogy az elmúlt két hónapban többször is bántott. De most olyan volt, mint amilyen nem szokott lenni... Kedves.
-Mennem kell. -Suttogta hajamba. Elrontva az idilli jelenetet.
-Neehh. Mharhadjh méhg. -Nyöszörögtem pólójából.
-De muszáj Chim.
-Csakh egyh kicshith... -Nyekegtem tovább.
-Nem. -Mondta egyszerűen, de határozottan. Majd gyengéden eltolt magától, s az ajtó felé indult.
-Hyuuung~! -Kaptam keze után, de bárcsak ne tettem volna.
-Elég! Mondom mennem kell. Értsd meg. -Emelte fel hangját, de a mondat végére ismét meglágyult.
-Csak... Maradj még egy kicsit! Úgy sem lehet annyira sürgős... -Feleltem, s a hangom a mondandóm végére elhalkult.
-Jimin, te azt hiszed te vagy az egyetlen ezen a kibaszott világon?! Hogy ennyire fontos vagy?! -Ledermedtem, nem is fogtam fel hirtelen...
-Szóval csak ennyi vagyok neked?! Egy nyűg?! -Mondtam már szinte könnyezve.
Yoongi torkából válasz helyett kegyetlen velőtrázó nevetés fakadt.
-Teh-Teh komolyan azt gondoltad? -Kezdte, de meg-meg akadt a röhögéstől. -Elhitted, hogy ilyen sokat érsz, hogy számítasz nekem? -Hangzott el a kérdés, az a kérdés amitől rettegtem. Nagyon is hinni akartam benne. Mindennél jobban. Hogy félreismertem őt, és minden amit most tesz egy játék. Hogy mindjárt kedvesen kuncogni fog és magához húz, hogy "Ez csak egy buta, buta vicc". De éberen nincsenek álmok, fel kell ébredni. Ez a valóság. A rideg, kegyetlen, kíméletlen valóság, ami elől nem futhatok el, nem rázhatom meg a fejem és ha megcsípem magam nem ébredek a saját ágyamban. Tehát amit edigg tett velem mégiscsak igaz volt. Hallgatásom után ő törte meg a csendet. A nevetést abbahagyta, de jobb lett volna ha nevet még, mert a hangja most gúnyos volt és lenéző. Már gyerekként is áradt belőle a felsőbbrendűség, mintha nem evilági volna.
-Nem, te sem hiszed, hogy fontos vagy. Csak nagyon-nagyon szeretnéd remélni, igaz? -Nézett rám, de szeméből nem tudtam kiolvasni mit érez. Gúnyos, hideg szemek voltak azok. Belelát a fejedbe, csak még egy ok amiért felsőbbrendűnek érzed... Nem feleltem, nem mertem. Nem akartam bevallani saját magamnak sem, pedig igaza volt.
-Tehát igaz. -Hangja csak úgy hasított a síri csöndben.
-N-Nem. -Feleltem, de nyelvem botladozott, s ezzel megfosztott engem minden hitelességemtől amit akkor nyújthattam volna.
-Jó ez így neked? -Kérdezte ismét semleges hangon.
-M-Már hogyan lehetne jó? -Kérdeztem vissza, nem teljesen értve mire céloz.
-Akkor miért csinátad? -Folytatta, s hangjába mintha némi szánalom csepegett volna.
-M-Mit csináltam? -Tettem fel újabb kérdésemet, hiszen semmit sem értettem.
VOUS LISEZ
Dirty past ÁTÍRÁS ALATT
Action"Mivel a lakásban teljes sötétség honolt, ezért elindult, hogy felkapcsolja a villanyt, ám egy távoli villám fénye megvilágított egy a fotelben ülő alakot. Egy alakot amit Jimin azt hitte soha többé nem fog látni. Egy alakot szőke hajjal és éjsötét...
