,,Tae-nek kurvára olyan íze van, mint a frissen szedett, érett cseresznyének, ami szétroppan a szádban."
Taehyung egy aranyos, cuki fanboy, s
Jungkook egy híres koreai idol.
Vajon hogy kuszálhatta össze kettejük életét egy üzenet?
(borító: Katherine...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Ｔａｅｈｙｕｎｇ
- Hogy micsoda? - kérdeztem megilletődve. Az este fényei selymesen tündököltek Jungkook - aka a barátom - arcán, s ferde, hunszut mosolyával megajándékozva válaszolt.
- Olyan cukin nézel ki, amikor meg vagy lepődve. - bökte ki, majd nagy kezeivel megsimogatta a karom, és biztatóan rámnézett.
- Mind tudjuk Tae, milyen jól énekelsz. És ezt a cégnél tudnád kamatoztatni is. Persze, nem kötelező, csak nagyobb bevételt kapna így a ceo. Meg, nem akarod látni minden egyes nap a pofikámat? - nézett incselkedve a szemeimbe.
Amikor a régi énemnek azt mondanák, hogy a legnagyobb példaképe, Jungkook visszaír neki, felfigyel rá, levelezőtársak lesznek, majd nemsokára találkoznak és... csinálnak nem túl publikus dolgokat, majd a másik megkéri, hogy legyen a párja, s ráadásul csatlakozzon a hírhedten ismert Bighit nagy céghez, tuti nem hinné el. Beleröhögne a dologba, és azt mondaná, hogy csak álmok.
Mert álmok voltak. És most, minden lehetőség itt áll előttem, vár engem a befogadásra. A boldogság átfut a testemen, amik örömkönnyeket eredményeznek kitörtetni.
- Ne sírj - húzott oda magához. - Nem akarom, hogy pár rakoncátlan könnycsepp eltakarja a szép arcod.
- Én helyes vagyok, nem szép - vágtam nyakon, majd a hosszú pulcsimmal elkezdtem letörölgetni a könnyeimet. Persze, hogy beleegyezek, mi mást tehetnék?
- Jungkook - húzódtam ki az öleléséből. - Köszönöm.
Elnevette magát, s két kezével bátran beletúrt a hajamba, majd közelebb hajolt. Először csak az orromra adott egy puszit, de később a nyelvét kidugva belehatolt a számba, majd szenvedélyesen kezdett táncolni benne, megízlelve minden kis pontot, amit egy kis halk nyögéssel díjaztam. Erősebben szorított magához, s végül egy utolsó nyalással befejezte a hosszas csókot, és levegőhöz jutottunk mindketten.
- Ez egy igen? - markolt rá a kezemre, mire én beleadóan bólogattam. Orcámot rózsás színek fedték.
- Én is köszönöm, hogy itt vagy nekem - mondta, s újonnan felkapott a hátára, majd erősen rámarkolt a fenekemre, mire én felkiáltottam.
- Hol járnak a kezeid, Mr. Jeon? - kuncogtam a nyakába. Az éjszaka kitöltötte a nevetéseinket, kuncogásainkat, kisebb incselkedő szavainkat, érintéseinket. Észre kellett vennem, hogy már rég nem volt annyira korán, mint mikor elindultam.
Sok csillag ragyogott az égen, de én csak a közelgő jövőmre, s napjaimra tudtam gondolni. Mi lesz velem és Jungkookkal? Mit kell majd csinálnom a cégnél? Elég leszek egyáltalán?
- Ne gondolkozz annyit, drága. - motyogta, miközben a parkot elhagytuk. Nem tudtam, hova megyünk, hova vezet az utunk, de jól éreztem magam. Végre.
