,,Tae-nek kurvára olyan íze van, mint a frissen szedett, érett cseresznyének, ami szétroppan a szádban."
Taehyung egy aranyos, cuki fanboy, s
Jungkook egy híres koreai idol.
Vajon hogy kuszálhatta össze kettejük életét egy üzenet?
(borító: Katherine...
Oops! Bu görüntü içerik kurallarımıza uymuyor. Yayımlamaya devam etmek için görüntüyü kaldırmayı ya da başka bir görüntü yüklemeyi deneyin.
Ｔａｅｈｙｕｎｇ
Párszor az ember száján egyszerűen csak kiesnek dolgok. Olyan dolgok, amit jelen esetben örökre titokban tartana, vagy elrejtené a másik elől, de mégis, kifolyik az ajkain egy eset alkalmával, és utána nincsen visszatáncolás.
- V-vagyis igazából Jimin egy Taehyung nevű poharat csókolt le, nem engem, hiszen én ugyebár a te barátod vagyok - magyarázkodtam, gyömöszelve az ingujjamat, tűrve Jungkook összetört pillantását. Igazából nem volt szívem ránézni, mert tudtam, hogy tudja, hogy nem csak egy idióta pohárról van szó, hanem a legjobb barátjáról. Nem tudtam, magam védjem e vagy Jimint, melyik fontosabb - ha Jimint védem, szó szerint meggyűlöl és szakít velem, viszont ha az igazat mondva magamat védem, akkor a bandában valószínűleg nem lenne vita a két maknae között.
- Jól hallottam, hogy te és Jimin csókolóztatok? - kérdezte kimérten, veszélyesen közelebb csúszva. Kezei remegtek a méregtől, igazat megvallva a zoknim hegyéig meg voltam ijedve.
- Á-á, dehogy, n-ne higyj nekem, csak megbotlott a szám, tudod, megesik, meg minden hasonló, haha haha - próbáltam fedezni a helyzetet, miközben folyamatosan a hajamban kotorásztam, hol előreseperve, hol pedig oldalrasimítva, hogy nagyobb belátást kapjak Ggukra.
- Tudom, hogy hazudsz, Tae. - pattant fel, s fel alá kezdett járkálni tágas szobájában, az orrnyergét masszírozva. Nem merek hozzászólni, de nem is hiszem, hogy most sok jogom is van hozzá, hiszen jelen esetben én követtem el egy bűntettet, és nem ő.
- Azt mondod, hogy Park Jimin, a lakótársam, kivel már 5 éve egy fedél alatt alszok, s nem elfelejtve a legjobb barátom, csókolózott a kibaszott barátommal, Kim Taehyung-al? - fordult felém, égő szemekkel. Bárki megijedt volna ettől a Jungkooktól, de én láttam benne a megbántott és zabos kisgyereket, akit annyira szeretek.
- É-én - kezdtem volna neki, de üvöltve megszakított.
- Ne magyarázkodjál! Azonnal takarodjál ki a szobámból! És jézusom, képes voltam lefeküdni veled! Nem vagy te semmi, csak egy kis ribanc, aki azt hiszi, hogy több lesz, ha népszerű emberek szájában turkál! Igaz Taehyung? Igaz? - mondta magából kikelve. Mintha vérben izzott volna a szeme. Meg kellett értenem valamilyen szinten, de mégis felháborodtam, hiszen ilyen szavakkal mégsem emlegethet engem.
Fájó dolog ám.
Fájó dolog, hogyha a kedvesed egy utcaszéli ribancnak nevez - de abban a pillanatban olyan mocskosul is éreztem magam. Jungkook tekintetéből ítélve, ami kivesézte az mivolt lelkemet, ő sem hitt többet rólam. Megpróbáltam volna magyarázni, de féltem, hogy egy nagy pofonnal díjaztam volna. Azt hittem, nem gondolja komolyan ezeket a rút szavakat. Legalábbis ebben reménykedtem. De a reális érzésem azt súgta, hogy a pillanat hevében nagyon is komolyan gondolta amiket felelőtlenül kidobált a száján. Abban hittem, hogy majd lenyugszik, és akkor tudunk majd beszélni.
