CAROLINE

Part 2

|Caroline Brooks|

Próbáltam nem rá gondolni, de egyszerűen nem ment. Folyton csak ő járt a fejemben. Felsóhajtottam, majd mikor meghallottam becsapódni a bejárati ajtót, lementem egy szál pizsiben. Megdörzsöltem az arcom és bementem a konyhába hogy köszöntsem anyát.

- Jó reg.... -megtorpantam az ajtóban, és nagy szemekkel a vendégünkre meredtem.

- Jó reggelt kincsem. Nézd kit fújt ide a szél. Remélem emlékszel rá -mosolygott anya. A tegnapiak után persze hogy emlékszem.

- Persze -bólintottam még mindig sokkolva, majd lassan Andyre néztem. Tekintetét lassan vezette rajtam végig, majd mikor megtalálta szemeimet, elvigyorodott.

Zavaromba elkaptam róla tekintetem és felmentem a szobámba, miszerint rendbe szedem magam. Mikor bezártam az ajtót, egyből neki dőltem és lecsúsztam a földre. Nem hittem volna, hogy amikor azt mondta "még találkozunk" ilyen hamar megtörténik. Felkeltem a hideg padlóról, majd a szekrényhez lépve előszedtem valami normális kinézetű ruhát. Baba rózsaszín combközépig érő szoknya, fehér trikó, plussz fehérnemű. Felvettem a ruhákat, aztán kifésültem szőke hullámos hajamat. Nem tettem fel sminket, hiszen Andy kiskoromban mindig azt mondta, hogy soha ne tegyek fel, hisz úgy vagyok szép ahogy vagyok. Végig simítottam a szoknyámon, majd jó kislányhoz méltón bevetettem az ágyat. Kitártam az ajtót és lementem a konyhába, ahol csak Andy ült a kávéját kortyolgatva. Mikor meglátott elmosolyodott és felém indult.

- A... Anya hol van? -kérdeztem. Andy nagyon is közel jött hozzám, szinte összeért a mellkasunk.

- Dolga akadt - felelte az arcomat fürkészve. - Azt mondta estére jön, úgyhogy rám bízott. Hát nem csodálatos? -vigyorgott. Mintha nem tudnék tizenhat évesen magamra vigyázni. Nem vagyok már nyolc éves.

- De -feleltem halkan.

- Mi a baj, babygirl? -simított végig arcomon.

- Csak... Nem hiszem el, hogy itt vagy. Annyi éven át nem láttalak, vagyis de, csak nem emlékszem, és most... Hirtelen felbukkansz. Ez annyira...

- Váratlanul ért. Tudom -simogatta az arcom. - De most vissza jöttem hozzád. És már soha nem hagylak itt -mondta. Kijelentésén halványan elmosolyodtam.

- Hiányoztál apuci! -néztem fel rá. Gyönyörű szemei felcsillantak, én pedig abban a pillanatban vesztem el bennük.

- Te is nekem picim! -simogatta hüvejk ujjával arcomat. Lassan hozzá bújtam és beszívtam férfias illatát. Karjait szorosan zárta testem köré, amitől úgy éreztem biztonságban vagyok.

- Olyan pici és törékeny vagy -nyögött fel, majd még közelebb húzott magához. Ekkor megéreztem lent valami keményet, amitől egy kisebb sóhaj hagyta el a szám. Valahogy éreztem, hogy Andy kajánul elvigyorodott, így mikor eltávolodott tőlem, bebizonyosodott sejtésem. Lassan a fülemhez hajolt, majd a mögötte lévő bőrt kezdte behinteni lágy puszikkal. Lehunytam a szemem és csak élveztem minden egyes tettét. Nem hiszem el, hogy hagyom magam egy huszonhét éves pasinak. Igen, tegnap kiszámoltam. Nagyon fiatal vagyok hozzá, mégis annyira vágyom az érintésére.

- Annyira tetszik ez a szoknya. Úgy látszik szereztél két jó pontot, amiért apuci kedvében jártál, és amiért nem sminkelted ki magad. Jó kislány -puszilta meg a nyakam, majd egyre lejjebb folytatta útját. Újra felnyögtem mikor hozzám nyomta ágyékát. Éreztem ahogy elmosolyodik.

- Ismerem annyira az anyukádat, hogy tudjam nem világosított fel téged ARRÓL. Vagy lehet hogy de, csak éppen... Alap dolgokat nem mondott el neked. Hogy megvédjen az ilyen dolgoktól -búgta a nyakamba.