CAROLINE

Part 15

|Caroline Brooks|

- Istenem, babygirl - lihegett mellettem Andy átölelve derekamat. - Annyira jó vagy - nyomott egy puszit a homlokomra.

- Te se voltál rossz - kuncogtam.

- Én nem is tudok az lenni - kacsintott. Csak szemet forgattam.

- Ne forgasd a szemeid! - szólt rám erélyesen.

- Bocsánat - feleltem.

- Jó kislány! - nyomott egy csókot ajkaimra, majd magához ölelve már csak aranyos szuszogását hallottam. Eltűrtem korom fekete haját, és fürkészni kezdtem az arcát. Az évek során annyira megváltozott. Most jobban félt, mint amikor nyolc voltam. Talán fél, hogy elveszít? Én soha nem tudnám őt elhagyni. Megszerettem. Mivel nem jött álom a szememre, óvatosan lehámoztam magamról Andy kezét, majd felkelve felöltöztem és megigazítottam a hajam. A telefonom csipogni kezdett az éjjeliszekrényen, amitől Andy morogva átfordult a másik oldalára. Felsóhajtottam és megnéztem ki írt.

Connor: Szia Caroline, talizunk ma? :)

Az üzenet elolvasása után elgondolkodtam azon, hogy mit is írjak Connornak. Szeretnék vele találkozni, hisz ő egy nagyon aranyos és kedves srác.

Caroline: Persze :)

Connor: Szuper. Tíz perc múlva a kávézónál? :D

Caroline: Ott leszek ^^

A zsebembe helyeztem a telefonom, és írtam Andynek egy cetlit, hogy elmentem egyet teázni - mivel ő tiltja, hogy kávét igyak. Halkan kisettenkedtem az ajtón, majd az előszobában felhúztam a cipőm, és már el is hagytam a házat.

~~~

- Na szóval. Mi újság? - mosolygott rám Connor a bögréjét szorongatva.

- Semmi különös - vontam vállat, aztán belekortyoltam a meleg nedűbe. - Veled?

- Össze vesztek a szüleim, de ez most lényegtelen. Kérdezhetek valamit? - nézett rám csillogó kék szemmel.

- Persze - bólintottam, majd beleittam a barackos teámba.

- Mióta ismered Mr. Biersack-ot? - kérdezte, én pedig a név hallatán fulldokolni kezdtem.

- Hogy mi? - pislogtam nagyokat.

- Láttam, hogy mosolygott rád az órákon. Ismeritek egymást? És kérlek ne hazudj. Csak te ne hazudj nekem! - kérlelt csillogó, boci szemekkel.

- Igen, ismerjük egymást - feleltem halkan.

- Mióta?

- Úgy... Kilenc éve -mondtam, Connornak pedig elkerekedtek a szemei.

- Milyen kapcsolatot ápoltok? Mármint... Van köztetek valami? -kérdezte. Ez az, amit nem szívesen kötnék az orrodra!

- Ő az apám helyett apám. Most nálunk lakik, addig míg nem lesz elég pénze -feleltem.

- Értem. Sajnálom, hogy azt hittem ti...

- Semmi baj - mosolyogtam rá halványan. - De azt tudnod kell, hogy nem nagyon bír téged -húztam el a szám.

- Valahogy sejtettem - nevetett fel.

- Csak megakar védeni - hajtottam le a fejem.

- Értem én. De tőlem nem kell. Én itt leszek neked. Hozzám nyugodtan fordulhatsz, rendben? - mosolygott rám.

- Rendben. És köszönöm - néztem rá hálásan. Connor intett a pincér lánynak, addig én kinéztem az ablakon. Meglepetésemre Andy ott állt az út másik oldalán a fekete autójának dőlve. Vissza néztem Con-ra, aki éppen kifizette a két innivalót. Ekkor megrezzent a telefonom.

Andy: Azonnal gyere ki, és szállj be a kocsiba! MOST!

Kicsit félve néztem Connorra, aki észre vette Andyt.

- Mennem kell - mondtam.

- Rendben - felelte, majd felállva megöleltük egymást.

- Szia Connor - köszöntem, majd meg se várva válaszát Andyhez siettem. A kocsihoz érve megálltam előtte.

- Szállj be! - parancsolta.

- Én...

- Azt mondtam szállj be! - ismételte felemelve hangját. Fülem farkam behúzva tettem amit kért. Ő átnyúlt előttem és bekötött. Miután Andy beszállt, elindította a motort és haza vezetett. Nem szóltam semmit, ahogy ő sem. Azt hiszem... Ezzel átléptem nála a határt.