CAROLINE

Part 33

• 8 évvel később •

|Caroline Brooks|

- Nem szeretnék a múltról beszélni - feleltem, és elkaptam Andyről tekintetem.

- Miért nem? - kérdezte. Felhúzva lábaimat átölelem azokat, és úgy nézek vissza Andyre.

- Ahogy gondolod - sóhajtott fel, miután jó pár perc elteltével sem szólaltam meg. Vissza gondolni sem merek arra, mikor Andy se szó, se beszéd, lelépett, és itt hagyott.

Andy pár perc múlva felkel a kanapéról, és kissé dülöngélve a konyhába megy. Nem törődöm a beszűrődő, csörömpölő hangokkal, inkább behunyom a szemem, és aludni próbálok, viszont pár másodperc elteltével valami összetörik a konyhában, így szemeim egyből kipattannak. Utam sietősen a konyhába veszem, ahol meglátom Andyt az összetört pohár kupac felett állva.

- Miért kell mindig a tányérok elé rakni azokat a rohadt poharakat? Hogy könnyedén leverhessem őket? Hát tessék - dühöngött morogva, majd beletúrt már így is kócos hajába.

- Talán oda kéne figyelni - mondtam karba tett kezekkel. - Bár megsem lepődöm, hogy ez ebben az állapotban túl nehéz feladatnak bizonyosult neked - feleltem a szemébe nézve, amik most idegesen pásztázták arcom.

- Nem én pakolok szarul - vetette oda, és elhúzta a száját. Fújtatva a parfisért és a lapátért nyúltam, majd egy perc alatt el is tüntettem az üvegszilánkokat.

- Ha bármi eltörik, te azonnal ugrasz eltakarítani? - kérdezte csodálkozva.

- Valakinek megkell csinálnia, nem gondolod? - felegyenesedtem a söprésből, és vissza tettem a tárgyakat eredeti helyükre.

- Talán kényszerbetegségben szenvedsz, vagy mi a szar?

- Nem, Andy. És kérlek ne beszélj így - erre csak megforgatta kék íriszeit. - Nincs semmi gond azzal, ha valaki rendszerető - vágtam vissza ingerülten. Andy elnevette magát, majd felém kezdett közeledni.

A következő pillanatban màr előttem állt és farkasszemet néztünk. Eddig észre se vettem, hogy egy poharat tart a kezében, csak mikor maga előtt tartva az átlátszó tárgyat, fürkészni kezdte. El akartam venni tőle, de ő elrántotta a kezét, és teljes erővel a földhöz vágta.

- Te nem vagy normális! - keltem ki magamból, de ő csak vigyorgott.

- Takarítsd fel! - mutattam a pohár darabokra, de Andy tovább vigyorogva megcsóválta a fejét. Dühösen leguggoltam, hogy összeszedjem a szilánkokat, mikor újabb pohártörést hallottam.

- Andy, hagyd abba! - rivalltam rá.

- Miért tenném? - húzta fel fekete szemöldökeit mulatságosan.

- Elhiszem, hogy mulatságosnak találod össze törni anyám poharait, de mostmár tényleg abba hagyhatnád - közöltem vele, majd felegyenesedtem. - Mi bajod van?

- Tehát nem szeretsz mások után dolgozni? -kérdezte jól szórakozva, mitsem törődve a kérdésemmel.

- Nem - kiáltottam ingerülten, majd ellöktem magamtól. Oda lépve hozzám megragadta a csuklómat, és a falhoz szorított. Arca csak néhány centiméterre volt tőlem, és csak most vettem észre, milyen gyorsan veszem a levegőt.

Legszívesebben a képébe ordítanám, hogy engedjen el, és hagyjon békén. Megszeretném ütni, és jól elhordani mindennek, de nem tudom. Szorításában moccanni sem tudok, és úgy érzem, zsákutcába kerültem, de valami mégis lenyűgöz és megbabonáz. A csillogó, kék szeme, ami most túlságosan is közelről mered rám.

- Andy, ne - e szavakat halkan és erőtlenül ejtettem ki ajkaim közül. Nem akartam mégjobban feldühíteni.

A lélegzetem még mindig szapora, és ahogy elnézem, Andy mellkasa se a legnormálisabban emelkedik fel és le. Tekintetem ajkaira vezettem, és figyeltem, ahogy benedvesíti azokat. Megakarom csókolni.

Egy perc elteltével éreztem Andy kezét eltávolodni a csuklómról, de most a másikkal tartotta fogságban kezeimet. Egy pillanatig azt hittem, hogy meg fog ütni, de csak óvatosan az arcomra simította kezét, és lassan ajkaimra tapadt, amitől a testem azonnal lángra gyúlt.

Keze helyett, most a testével szorított a falhoz, míg ajkaimat ostromolta. Beletúrtam kusza hajába, és meghúztam pár tincset, ezzel kicsalva Andyből egy halk nyögést.

Tovább falva egymás ajkait, Andy lassan kihátrált velem a konyhából, egyenesen a nappaliba. Andy leült a kanapéra, és lovagló ülésben az ölébe ültetett. Kezeimet mellkasáról felvezettem a nyakára, amit cirógatni kezdtem.

Elválva Andy mézédes ajkaitól, hagytam hogy nyakamat kezdje el behinteni forró csókokkal. Mindkét kezével megragadta a csípőmet, és a testem lassan elkezdett előre-hátra ringatózni az ölében. Szorítása egyre erősödött csípőmön.

- A francba - suttogta, és éreztem, hogy férfiassága megkeményedik, és hozzám feszül.

- Élvezz el, apuci - suttogtam a fülébe. Andy felhúzta a szoknyámat, de én még mostsem akartam abba hagyni. Miközben fenekemet simogatta, pillantásunk összetalálkozott.

- Olyan jó vagy, babygirl - lihegte, és újból ajkaimnak esett. Az eszem azt súgja, hogy le kell állnom, hogy nem lenne szabad szexelnem vele, főleg, hogy ivott, de nem bírok uralkodni magamon. Annyira hiányzott.

Próbáltam kiűzni a negatív gondolatokat, és gyorsabban kezdtem el ringatózni az ölében, miközben Andy magához vont, és átkarolt, megnem szakítva a csókot.

Az ajtó zárja hirtelen megzörrent, így kiugrottam Andy öléből. Tisztában vagyok, azzal, hogy az arcom piroskás, és még mindig gyorsan veszem a levegőt, ahogy a mellettem fészkelődő Andy is. Az ajtó hirtelen kitárult, és anya nevetve lépett be az előszobába, az oldalán Peterrel.

- Hello, fiatalok. Lemaradtunk valamiről?