CAROLINE

Part 31

|Caroline Brooks|

- Caroline - hallottam meg azt az ismerős bariton hangot, amitől mindig is kirázott a hideg.

Lehunyom szemeimet, és abban reménykedem, hogy nem kezd el itt velem mindenki szeme láttára veszekedni. Ha tudom, hogy Andy is itt van, biztos, hogy nagy ívben elkerülöm ezt a helyet. Miért kellett ide jönnöm?

- Hagyj, Andy - sóhajtottam, és hallottam, ahogy neve hallatán beszívta a levegőt. Lassan mellém lépkedett és helyet foglalt oldalamon. Automatikusan arrébb húzódtam, aminek ő látszólag nem nagyon örült.

- Ezt az ötletet akár el is vetheted - mondta mély hangon. A kezemben lévő pohárra néz, majd szólásra nyitja a száját, de én megelőzöm.

- Mit keresel itt? - néztem a szemeibe. Andy homlok ráncolva néz rám, majd benedvesíti ajkait mielőtt megszólalna.

- És te mit keresel itt? - húzta fel szemöldökeit. - Connorral - tette hozzá gúnyos hangnemben.

- Semmi közöd hozzá - szűrtem ki fogaim közül.

- Tényleg? Szerintem pedig, igen is van hozzá közöm - felelte.

- Nem hinném.

- Akkor ugye, te sem várod el tőlem, hogy beszámoljak az itt létemről? - fejét kicsit oldalra fordítva nézett rám, és ezt irritálónak találtam.

- Jó társaság volt az a szőke cafka? - kaptam el róla tekintetem, és most volt az a pillanat, mikor az este folyamán, először kortyoltam bele az italomba.

Andy dühös pillantással jutalmazott cselekedetemért, de engem mit sem érdekelve lötyköltem az italomat.

- Igen. Mit ne mondjak, elég formás idomai vannak - vigyorodott el kajánul, és én legszívesebben jól pofán vágtam volna. Dühösen a szemébe nézve akartam ki inni a maradék whiskyt a pohárból, de Andy egy hirtelen mozdulattal kikapta a kezemből, és elhajította. A pohár hangos csattanással ért földet.

- Te normális vagy? - álltam fel felháborodottan.

- Nem meg mondtam, hogy nem ihatsz semmi féle alkoholt? Ennyire fogadsz szót nekem? -emelte fel a hangját.

- Ehhez semmi jogod nem volt - kiáltottam. Elegem van a parancsolgatásaiból. Miért nem hagy békén, hogy nyugodtan éljem tovább az életemet?

- Ohó, még hogy nem? Tizenhat éves vagy, basszameg! Még kiskorú - üvöltötte.

- A te szavaiddal élve, te nem vagy nekem senkim, hogy meg mondd, mit csináljak. Van saját életem, amit úgy akarok élni, hogy senki sem szól bele. Főleg nem te. Elegem van a veszekedésekből, az ócsárlásokból, és belőled! Úgy viselkedünk, mintha egy pár lennénk, úgy veszekszünk, mintha ez minden napos lenne. Nem veszed figyelembe a kéréseim, mert te csak a hülye fejed után mész, ami mindig azt mondja neked, hogy pórázon kell tartanod. Én ezt már nem bírom. Keress egy magad fajta nőt, engem pedig hagyj békén! - üvöltöttem magamból kikelve. Nem érdekelnek a minket néző emberek, csak azon jár az eszem, hogy végre kimertem mondani.  Hátat fordítok a megkukult Andynek, és haza veszem az irányt.

•• •• •• ••

A levegő kezd egyre hűvösebb lenni, ezért a karjaimat dörzsölgetve tipegek tovább a járdán. Elsem hiszem, hogy végre kiálltam magamért. A tudtára kellett adnom, hogy nem irányíthat folyton. Néha én is azt szeretném csinálni, amit én akarok.

A másik irányból egy kissé becsiccsentett srác dülöngél felém. Remélem eltud úgy menni mellettem, hogy nem szól be. Lehajtom a fejem, és gyorsabban kezdek sétálni, hogy minél hamarabb elmenjek a fiú mellett, és hogy haza érjek. Peter biztosan aggódik. Bár akkor hívott volna.

A barnaság végig vezeti rajtam zöldjeit, miközben beszívja alsó ajkát, majd füttyent egyet.

- Szia cica, jössz egy körre? - vágott elém a srác, de hiába próbáltam kikerülni, ő nem hátrált meg.

- Állj el az utamból - hangom sokkal mélyebb volt a kelleténél, és ezen kissé meglepődtem. A fiú hangosan felnevetett, majd egy lépéssel közelebb jött hozzám.

- Nem, cicám. Ma este szórakozni fogunk -vigyorodott el, és már kapott volna le, mikor hirtelen hátra esett a kemény betonra.

Annyira gyorsan történt minden, hogy csak arra lettem figyelmes, hogy Andy a srácon ülve gyepálja.

- Andy! - kiáltottam el magam, és a szám elé kaptam a kezem. A fiú arca már tiszta vér volt, de Andy nem volt hajlandó le állni.

- Kérlek, hagyd abba! - a karjánál fogva próbáltam megakadályozni, hogy tovább bántsa a srácot, de ez csak akkor sikerült, mikor felsírtam.

Andy rám kapta a fejét, mikor össze estem a betonon. A csupasz térdem sajgott, mikor rájuk estem, de csak sírtam tovább. A könnyeimtől semmit sem láttam, csak egy halvány alakot, aki felkapott, és cipelni kezdett.