CAROLINE

Part 18

|Andy Biersack|

- Caroline, gyere vissza! - kiáltottam a lépcső tetejéről, de ő mint aki megse hallotta volna, be csapta maga után a bejárati ajtót. Beletúrva hajamba mentem vissza Caroline szobájába és elővettem az én régi whisky barátomat. Az üveget szorongatva mentem oda az ablakhoz, és meghúzva az italt néztem az én babámat, ahogy sietős léptekkel elsiet. Letéve az üveget az ágyhoz sétáltam, amire aztán rá is dőltem. Idióta voltam.

~~~

- Mi az, hogy nem találjátok? - kiáltottam a vonal másik oldalán lévő haveromnak.

- Andy, órák óta keressük. Egyszerűen nyoma veszett - mondta CC a vonal másik végéről.

- Nem érdekel! Ha kell, járjátok be az egész negyedet! ÉLVE hozzátok haza, még ma! Értve? - ordítottam.

- Haver, megteszünk minden tőlünk telhetőt -felelte.

- Tudom - masszíroztam az orrnyergemet behunyt szemmel. - De nem akarom, hogy bármi baja essen.

- Nyugi, nem fog. Majd hívunk, ha van valami.

- Rendben. Csá, CC.

- Csá, haver - majd bontottuk a vonalat. Felkönyökölve a pultra arcomat a kezembe temettem, és próbáltam nem arra gondolni, hogy Caroline halottan fekszik az egyik árokban. A bejárati ajtó felöl kulcscsörgést és motoszkálást hallottam, amire felkaptam a fejem.

- Csá, haver - pakolt le Peter, majd hozzám sétált.

- Hali - pacsiztam le vele.

- Caroline? - kérdezte.

- Öhm... - vakargattam tarkómat. - Elment sétálni - füllentettem.

- Ilyen későn? - húzta fel barna szemöldökeit.

- Kicsit össze vesztünk - feleltem.

- Nyugi, haver. Pár óra vagy nap, és megbékél - ütögette meg a vállam nevetve, majd felment az emeletre. Másodpercenkét a telefonomat nézegetve vártam az új fejleményeket, de semmi. Nem ülhetek itt tétlenül. Egy ötlettől vezérelve felpattantam ültemből, majd az előszobába menve öltözni kezdtem.

- Elmentem - kiáltottam fel Peternek.

- Oké. De Caroline-al gyere haza - kiáltotta vissza, mire szemet forgattam, és felkapva kulcsomat elhagytam a házat. A kocsiba ülve beindítottam a motort és útnak indultam, hátha valahol rátalálok az én hercegnőmre. Előkotorva a telefonom tárcsázni kezdtem Asht.

- Hallo? - lihegett bele a telefonba, én pedig homlok ráncolva álltam meg az egyik piros lámpánál.

- Miért lihegsz? - kérdeztem.

- Megtaláltuk Carolinet. Az erdőben volt -felelte.

- Volt? - húztam fel jobb szemöldököm.

- Igen. Majdnem elkaptuk amikor nem figyelt, de szerencsénkre Jinxx eltüsszentette magát, így észre vett és menekülni kezdett - mesélte.

- Hogy lehettek ennyire idióták? - ordítottam.

- Sajnálom, oké? Egészen az autópályáig üldöztük, ahol átszaladt egy kocsi előtt a másik oldalra, mi pedig itt ragadtunk. Hirtelen rohadt nagy forgalom lett.