CAROLINE

Part 10

|Caroline Brooks|

- Bízol bennem? -kérdeztem Andytől kezeit fogva, aki kicsit idegesnek tűnt. Ma jön át Connor tanulni, Andy pedig cseppet sem örül ennek. Főleg, hogy kettesben kell hagynia vele.

- Igen édesem, de...

- Akkor menj a dolgodra. Hidd el, nem lesz semmi baj -simítottam végig arcán.

- Rendben. De megkell ígérned, ha csak rádmozdul, hívsz! -fogta meg az arcom.

- Ígérem, apuci -mosolyodtam el, majd ajkaira tapadtam. Pár percig csak faltuk egymást, aztán Andy eltávolodott tőlem.

- Majd próbálok sietni -adott még egy gyors puszit, aztán az ajtóhoz sétált.

- Szeretlek, bogaram! -mosolygott rám.

- Szeretlek, apuci -mondtam, majd mosolyogva kilépett az ajtón. Márcsak Connorra kellett várnom, így leültem a kanapéra és néztem a tévét.

- Na mi volt? -kérdezte Andy mellém feküdve.

- Nyugi, nem volt semmi. Van barátnője, és elmondta mennyire szereti. Olyan aranyos volt - nyöszörögve hozzábújtam Andyhez, aki halkan kuncogva kezdett el simogatni.

- Akkor csak tanulás volt? -kérdezte.

- Igen, apuci. Csak az volt -néztem fel rá, majd megcsókoltam.

- Hm. Olyan édes vagy -mondta, majd tovább ízlelgette ajkaimat.

- Mert csokit ettem -kuncogtam, majd fejemet Andy vállára hajtottam.

- Kérhetek még belőle? -kérdezte vigyorogva. Válasz helyett ajkaira tapadtam. Hagytam, hogy magára húzzon és feltűrje pólómat, ami alatt simogatni kezdett.

- Ugye tudod, mi fog ezután következni? -suttogta a fülembe. - Megfoglak dugni -morogta rekedtes hangján. Már pár napja készen állok rá, de sajnos vörös hadsereg van.

- Apuci... -lihegtem, majd Andyre néztem.

- Igen, babygirl?

-Most... Nem nagyon alkalmas -néztem le, majd újra fel Andyre, utalva, hogy dolgok vannak odalent. Homlokráncolva meredt rám. Nem értette mit akarok ezzel kifejezni. Felsóhajtottam, közben megforgattam a szemeim.

- Vörös ördög -mondtam, mire felhúzta szemöldökeit, és ajkai O alakot formáltak.

- Jaaaa vagy úgy -nevetett fel, amin mosolyognom kellett.

- Akkor majd máskor -puszilt arcon, majd ránkhúzta a takarót. - Viszont reggel lesz egy kis dolgod -nézett le, majd fel, úgy ahogy én az előbb.

- Jó -forgattam meg szemeim. - Ha már te nem tudod magadnak -vigyorogtam.

- Ne szemtelenkedj, kisasszony! -próbált szigorúan nézni, de nem jött össze neki.

- Tudod, hogy szeretlek -mondtam, majd egy rövid csókot nyomtam ajkaira.

- Hm. Tudom. Én is téged, kincsem -felelte, majd lekapcsolva a villanyt poziciót váltottunk és csókcsatát vívtunk.