CAROLINE

Part 8

|Caroline Brooks|

Nagyra nyílt szemekkel néztem Andyt, aki végre levette szemüvegét, hogy a szemébe tudjak nézni. Bal kezét arcomra téve kezdett el simogatni, amit hagytam, hiszen hülye lennék elhúzódni érintése elől.

- Ezt nem kérheted tőlem! -csóváltam meg a fejem.

- Szívem, tudom hogy nagy dolgot kérek tőled, és hidd el egyáltalán nem örülök annak, hogy valaki egészen más veszi el helyettem a szüzességed, de ezt meg kell tenned apuciért! -mondta rekedtes hangján, amit annyira szeretek.

- De... Miért?

- Elvesztettem egy fogadást. És CC cserébe azt kérte, hogy...

- CC? -kérdeztem kidülledt szemekkel.

- Igen. Másnéven Christian Coma -bólintott. - Miért?

Régebben - még Andy előtt - volt egy barátom. Minden nap átjött játszani, együtt tartottuk meg a szülinapunkat. Ő volt a legjobb barátom. Míg el nem vették tőlem. Ő volt az. Christian Coma.

- Caroline? -simított végig Andy csupasz vállamon. - Baj van?

- Nem. Nincs -ráztam meg a fejem. - Ha ezt szeretnéd, akkor.... Nincs más választásom -hajtottam le a fejem. Belementem, hiszen tudom, ha CC felismer, úgyse fogja megtenni.

- Köszönöm, Caroline -húzott magához, majd lágyan megcsókolt.

- Hmm... Ha nem kéne most azonnal elindulnunk, én magam venném el az ártatlanságod, pici lány. Iszonyú szexy vagy ebben a ruhában -csókolgatta a nyakam. Kuncogva elhúzódtam tőle, majd beszálltunk a kocsiba.

Andy úriemberként nyitotta ki nekem a kocsi ajtaját és segített kiszállnom a járműből.

- Itt is volnánk -mondta Andy a kezemet szorongatva. Belegondolva, hogy a régi legjobb barátom akarná elvenni a szüzességem, hátborzongató.

- Caroline -szólított Andy, mire rákaptam tekintetem. - Menjünk -biccentett az óriási ház felé. Lassan oda sétáltunk az ajtóhoz, és míg Andy csengetett, az arcát kezdtem el fürkészni. Lerí róla, hogy nagyon ideges, és hogy ő sem akarja ezt az egészet. Az ajtó kinyílt és szembe találtam magam a félmeztelen Christiannel.

- Andy. Végre ideértél -pacsiztak le egymással, amit én szó nélkül néztem. Legszívesebben elfutottam volna.

- És elhoztad a kis... -némult el, mikor meglátott. Szemei kétszer akkorává gúvadtak, arca barna színéhez képest lesápadt.

- Öhm... Ő itt Caroline -mutatott be Andy. Christian megrázta a fejét, majd úgy téve mintha csak először találkoznánk, vigyorogva kezet csókolt és bemutatkozott. És ez idő alatt végig a szemembe nézett.

- Gyertek beljebb -engedett be minket. - Kértek valamit enni vagy inni? -kérdezte CC a konyhában, ahol egy kis whiskyt töltött magának.

- Nem, köszi. És Caroline sem iszik -kijelentését egy bólintással erősítettem meg.

- Biztos? Kifog száradni miután...

- Csak legyünk túl rajta, rendben? -idegeskedett Andy.

- Ahogy akarod -bólintott CC, majd óvatosan megragadta a csuklóm.

- Vigyázni fogok rá -mondta még Andynek, aki helyet foglalt egy bárszéken.

- Remélem is -felelte.

- Gyere szívem -suttogta a fülembe, majd felvezetett az emeletre egy szobába. Bezárta az ajtót, és én ekkor kezdtem el mégjobban félni. Óvatosan eldöntött az ágyon, majd fölém kerekedett.

- Milyen rég láttalak, cicusom -mosolygott.

- Én is -bólintottam.

- Nem akarok neked fájdalmat okozni -itt egy kis hatásszünetet tartott. - És nem is akarlak megdugni -mondta.

- Tényleg? -esett le az állam.

- Régen a legjobb barátom voltál, Caroline. Nem akarom, hogy emiatt a fogadás miatt tönkre menjen a kapcsolatunk. És tudom, hogy Andynek tartogatod magad, ne is tagadd - nevetett halkan, amin elmosolyodtam.

- Semmit sem változtál -kuncogtam.

- De te igen. Gyönyörűbb lettél -mosolygott. - Viszont... El kell hitetnünk Andyvel, hogy csináljuk, úgyhogy adj ki nyögéseket -mondta. Legalább húsz percig tettettük hogy csináljuk, és én közben alig bírtam vissza fogni a nevetést. CC mint mindig, most is túljátszotta a szerepét.