Undercover - Titokban

3. fejezet

   Éjjel a telefonom rezgésére ébredtem. Fogalmam sem volt hol van vagy hogy ki a fene hív ilyenkor de nem is érdekelt, csak közelebb bújtam a mellettem lévő meleg testhez. Amint belélegeztem egy kellemes illatot ami fenyőre emlékeztetett, hirtelen beugrott hogy nem a szobámban fekszem az ágyamon és semmi képpen sem egyedül. A telefon abbahagyta a csörgést, mire én megkönnyebbülten David mellkasába fúrtam az arcom. A csend kb 1 percig tartott , utána ismét rezgés. Halkan sóhajtottam és óvatosan kibújtam David kajrai közül, amik szorosan körém voltak fonva, nehogy leesek a kanapéról. Követtem a rezgés hangját és igyekeztem minél előbb megtalálni, nehogy felkeltsem Davidet. A kanapétől nem messze a ledobott shortom mellett megtaláltam, majd kisiettem vele a folyósóra. Sandra neve villogott a kijelzőn. 

- Haló? - suttogtam bele a telefonba.

- Cara, hál Istennek! Már annyira aggódtunk! - Szakadt ki egy megkönnyebbült sóhaj Sandrából.

Összevontam a szemöldököm. - Hiszen itthon vagyok.. Éppen aludtam.

- Hát nagyon örülök, hogy jót aludtál! - csattant fel Peter is a telefonban. Tehát ki vagyok hangosítva. - Mert mi egy szemhunyásnyit sem aludtunk miattad!

Ravaszul elmosolyodtam miközben felvettem David pólóját a földről és magamra kaptam. Pont annyival volt nagyobb hogy nagyjából mindenemet eltakarja comközépig. 

- Szóval ti most.. együtt vagytok az éjjel folyamán? - kérdeztem nevetve.

- Cara! - szidtak le egyszerre.

Még mindig halkan kucogva a konyhába sétáltam és kinyitottam a hűtőt. - Sajnlom, nem hagyhattam ki.

- Ne tereld el a témát! Halálra aggódtuk magunkat.. - mondta halkabban Peter.

- Miért? - addig nézelődtem míg végre a kezembe akadt a savanyú uborkás üveg.

-Miért.. Miért? Te is hallod, hogy azt kérdezi miért? - szinte láttam magam előtt ahogy Peter a hajába túr és idegesen Sandrára néz. Nem is lepődtem meg amikor Sandra folytatta.

- Tudod tettünk egy kört miután elviharoztál, de te nem voltál sehol.. Tudod a vidámparkban.. Sean.. valami? - kérdezte döbbenten miután még mindig nem válaszoltam.

- Ja, hogy arra gondolsz. - mondtam miután becsuktam a hűtőt. Letettem az üveget az asztalra, majd felpattantam én is. - Sean egy paraszt..

Egyáltalán nem játszottam meg magam. Amit az előbb átéltem Daviddel, sokkal több volt, mint amit Sean valaha is adni tudott vagy tudott volna. 

- Cara beszedtél valamit? Mi bajod van? - Sandra egyre türelmetlenebb lett. - Otthon vagy? Odamegyek..

- Ne! - mondtam talán túl hirtelen és persze hangosan. Ismét suttogásra váltottam. - Semmi bajom, tényleg jól vagyok. Igyekszem olyan gyorsan elfelejteni Seant amilyen gyorsan csak lehet. Valahol mindig is tudtam. Egyszerűen csak szerelmes voltam a szerelem gondolatába. Sean nem volt több egy.. leckénél. Most már tudom milyen lehet.. Na mindegy.  A lényeg, hogy rendben vagyok.

Kis szünet után Peter szólalt meg: - Szerintem részeg.

- Srácok! Minden rendben. Késő van, megyek aludni, ti is tegyétek azt. Köszönöm hogy aggódtatok értem, tényleg nagyon jól esik. De jól vagyok. - Igyekeztem meggyőzni őket. 

- Oké.. Rendben. - mondta Sandra. - Holnap beszélünk.

- Sziasztok! - mondtam, majd gyorsan kinyomtam és letettem magam mellé a telefont. Leugrottam az asztalról és kivettem egy uborkát az üvegből. Akkor jöttem rá, hogy nagyon is éhes vagyok.