Undercover - Titokban

10. fejezet

    Anyu hangja rántott vissza a jelenbe, amikor szólt, hogy csukjam be az ajtót, mert huzat van. Még pislogtam kettőt, mjad becsaptam az ajtót. Kiballagtam a konyhába és magamhoz vettem az uborkám maradékát. Sajnos nem sok volt már benne, de ahhoz épp elég, hogy miközben a Romeo és Júliát olvasom, kellemes íz legyen a számban. Éppen a nadrágomba törölgettem a kezem, amikor Victoria és Ty sétált be az előszobába. Reméltem, hogy tudok váltani egy pár szót Victoriával az esküvőről.

- Sziasztok.. - azonban mielőtt folytatni tudtam volna, Victoria hanyagul rám pillantott és élesen, rendre parancsolóan csak ennyit mondott:

- A szobámban leszünk. - majd a sok szatyrot cipelő kezével bevágta maga mögött az ajtót.

- Ismét jót beszélgettünk.. - suttogtam magam elé, újra a könyvbe bámulva. 

A nap további részét pihenéssel töltöttem, mivel eléggé lefárasztott az egész napi stressz. Sokat gondoltam a versenyre. Még mindig nehezen hittem el, hogy bekerültem, hiszen a többiek is olyan tehetségesek. Eszembejutott, hogy nem is említettem Davidnek a bekerülésem, és sokat gondolkoztam azon, hogy mikor találkozom vele legközelebb, hogy elmondhassam neki. 

Aztán este váratlanul megcsörrent a telefonom. Nem az volt a váratlan, hogy csörögött, hanem, hogy ismeretlen számról hívtak. 

- Halló? - köszöntem bele félénk hangon.

- Szia Cara! - egy pár pillanatig próbáltam beazonosítani az ismerős hangot, majd sikerült is.

- Á, szia Christian!

- Szóval, tudom nem adtam sok időt, de..

Semmi kedvem nem volt ehhez a beszélgetéshez, és csak gyorsan le akartam zárni.

- Szívesen elmegyek veled a bálba. - mondtam összeszorult torokkal. Gondolatban sokkal könnyebb volt. Tudom, hogy David is tud róla, mégis keserű íz terjengett a számban, és biztos vagyok benne, hogy nem az uborka utóízéről van szó.

Christian hangja azonnal izgatott lett, mintha tényleg valamim nagy parti lennék: - Ez szuper! Akkor holnap megbeszéljük a részleteket!

- Persze, remek. - a hangomból igyekeztem kizárni az érzelmeim és boldogságot sugározni. Nem hiszem, hogy ment.

Elköszöntünk, mire én szinte belevetettem magam az ágyamba és kieresztettem a telefont a kezemből. Magamhoz szorítottam a párnám, és meglepődve vettem észre, hogy David illata van. Mélyet sóhajtottam és inkább elmentem zuhanyozni, de fürdés után se igazán tudtam mit kezdjek magammal. Gyorsan átvettem a pizsamám, ami egy egyszerű fehér poló és egy fekete rövidnadrád volt abban a pillanatban és ismét visszafeküdtem az ágyba. Tudtam, hogy a gondolataim nem fognak hagyni aludni, de ilyen szintű forgolódásra nem számítottam. Kinyitottam a szemem, majd ismét becsuktam őket, balra és jobbra forgolódtam és egy idő után, már én sem tudtam min gondolkozom. Úgy éreztem átverem Davidet és Christiant is és egyszerűen rosszul voltam magamtól. Éjjel kettőkor úgy döntöttem iszom egy pohár vizet, mert már nem bírtam toább bámulni a szobám plafonját.

Leballagtam a lépcsőn, majd a sötétséghez szokott szememmel hunyorogni kezdtem a konyhai fénytől. Kivettem egy poharat és megtölöttem jéghideg vizzel. A hideg víz nagyon jól esett a kiszáradt torkomnak.

- Zavarok? - kérdezte egy váratlan hang, mire én a hang forrását keresve megpördültem és magamra borítottam a vizet. A jéghideg vizet. A fehér polómra. A nyakamtól, a mellemen kersztül, a derekamig vizes lettem. Megborzongtam. A testem magától reagált a hideg vízre, rajtam persze nem volt melltartó, és még a konyhai ablak is nyitva volt, hogy még hűvősebb legyen. Azonban amitől igazán kirázott a hideg, az Ty tekintete volt, ahogy lassan végigsiklik a testemen. Az átlátszó polóm elé kaptam a kezem.