Undercover - Titokban

12. fejezet

    Úgy éreztem tudom kezelni a helyzetet, de a görcs a gyomromban egyre csak erősödött, ahogy David lakása felé igyekeztem, és bármilyen párbeszédet is játszottam le a fejemben, mindnek ugyanaz lett a vége. David idegesen elküld és véget vet a még alig elkezdődött kapcsolatunknak. El sem tudtam hinni, hogy Sandra ilyen hamar rájött mindenre. Persze, egy hónapig mi is csak szenvedtünk Daviddel, de hivatalosan kb két napja vagyunk együtt és nem akarom, hogy vége legyen. 

Nehéz szívvel kiszálltam a kocsiból és felcsöngettem Davidhez. Éles csengéssel kinyílt a bejárati ajtó, én pedig magam mögött hagytam a holdfénnyel megvilágított utcát. David ajtaja nyitva állt. Amint átléptem a küszöböt, csodás illatok csapták meg az orrom. 

- Éhes vagy? - kérdezte David, miközben hátulról átölelt. A gyomrom mintha csak most eszmélt volna rá, hogy egész nap nem ettem, hangos korgással válaszolt David kérdésére.

Szembefordultam Daviddel és bólintottam. David gyöngéden elmosolyodott és bár tudta, hogy valamit nem mondok el, bizalmas csókot nyomott a számra. - Ülj csak le, nemsokára viszem.

Leültem és türelmesen vártam, amíg David kiszedi a spagettit két tányérra és odahozza az asztalhoz. Bár rettenetesen éhes voltam, mégis nehezen ment le az első pár falat a torkomon. Fogalmam sem volt, hogyan kezdjek bele a mai nap történéseibe, David pedig nem akart erőltetni semmit.

- Nagyon finom lett. - mondtam, más ötlet hiányában - Egyébként milyen napod volt?

- Egy elég unalmas keddem. - rántotta meg a vállát - Dogák, dogák javítása, tanítás, tanítani próbálás... Csak a szokásos. - elmosolyodtam - És neked?

A kérdést ártatlan hangon tette fel, de tudtam, hogy eljött az ideje, hogy belekezdjek a mai nap elmesélésébe.

- Az én napom igazából már tegnap elkezdődött. - Sóhajtottam és elmeséltem hogyan jött át Sandra este, valamint, hogy mit tudott meg a szüleiről. Úgy éreztem, jobb ha Ty-t most kihagyom a történet elejéről, hiszen így is egy elég nagy dolgot készülök elmondani. - Aztán reggel jött a nagy ötletem, hogy ne menjünk suliba, amit mellesleg sajnálom, hogy nem mondtam, de hirtelen jött az egész. - Megráztam a fejem, majd megpróbáltam összefoglalni a nap további részét is. Persze hiába húztam az időt amíg csak tudtam egyszer sajnos elértem a sztori azon részéhez, amikor Sandra elmondta, hogy tudja mi van kettőnk közt.

- Szóval... tök jó szórakoztunk és minden remek volt, amikor egyszer csak Sandra előhúzott egy cetlit a zsebéből és a kezembe nyomta. - leraktam a villát a tányérom mellé - Azt a kis lapot még előző nap találta a szobámban amit.. te írtál.

David is lerakta a villáját és egyenesen a könnyekkel megtelt szemembe nézett.

- Annyira sajnálom David, nem tudom hogyan történt, de rájött mindenre. Összerakta minden kis emlékét rólad és rólam és mikor a fejemhez vágta, még tagadni sem tudtam.

Láttam rajta, hogy kissé megijesztette a hír, de próbálta nem mutatni. - És hogy reagált?

- Szerencsére, a helyzethez képes elég jól. Kérdőre vont, hogy mi hogyan történt, aztán amikor elmondta, hogy idióta vagyok és hogy te csak kihasználsz, megnyugtatott, hogy nem mondja el senkinek, még Peternek sem. 

- Sajnálom, hogy összevesztetek miattam..

- Te sajnálod? - mikor pislogtam, utat engedtem a könnyeimnek - Hiszen Sandra megtudta ezt.. ezt ami köztünk van. És ha nem tartja a száját? Én.. nem bírnám elviselni, ha bármi történne veled miattam.

David felállt, mellém sétált, majd leguggolt elém. - Szinte biztos vagyok benne, hogy Sandra nem fogja elmondani senkinek. A barátnőd és nem akarna neked rosszat. Sajnálom, hogy összevesztetek és hogy ilyeneket gondol rólam. Remélem egyszer meg tudom változtatni a véleményét, most azonban az a legfontosabb, hogy legalább már nem kell titkolóznod a legjobb barátod előtt. Nem is tudom mi lenne velem, ha nem mondhattam volna el a dolgokat Lizzienek. Nyugodj meg, minden rendben lesz.