Undercover - Titokban

4. fejezet

   Rövid keresgélés után megtaláltam dr. Rhee-t és beszámoltam neki David állapotáról. 

-  Rendben, köszönöm hogy szólt, nemsokára bemegyek hozzá. Mellesleg ms. Snow ma remekül teljesített! A helyében elgondolkodnék egy nővéri vagy esetleg orvosi pályán.

- Köszönöm dr. Rhee! - Próbáltam leplezni a boldogságom.

Vigyorogva sétáltam vissza David szobája felé. 

- Cara! - a váratlan hangtól ugrottam egyet ijedtemben.

- Em, normális vagy? A szívbajt hoztad rám... - Megvártam amíg teljesen megkerül és ránéztem. Egyáltalán nem tetszett a pajkos mosolya és ravasz tekintete. - Miért nézel így?

Felhúzta a szemöldökét miközben még mindig vigyorgott, majd megfogta a kezem, leültetett egy mellettünk lévő padra, majd törökülésben ő is a padra pattant.

- Honnan ismered? - kérdezte egyből.

Arcomat pír öntötte el, mire gyorsan a cipőmre kaptam a tekintetem.

- Kire godolsz? - kérdeztem vissza a hajam takarásából.

- Vajon kire gondolok? - előredölt - Mr. nagyonhelyes Petersre. Ahogy megláttad elsápadtál. Nem egyszerű érzelmek futottak át az arcodon, hanem félelem és aggodalom. Ismered. Ráadásul már rég haza kellett volna menned, és csak mellette ülsz..

- Jó, jó elég. - felé fordultam. - Tényleg ismerem.

Az égnek emelte a tekintetét. - Igen, igen tudom, de honnan, és ki ő, és miért nem meséltél még róla soha?

- Ez nem olyan egyszerű.. - préseltem ki magamból a benntartott levegőt. - Csak tegnap óta ismerem..

Ahogy kiejtettem e szavakat ismét eszembejutott a tegnap este. Még vörösebb lettem.

- Hogy érted hogy tegnap..? - nem válaszoltam csak beharaptam a szám szélét, mire Emily hatalmasra nyitotta a száját. - Cara! Te.. egy egyéjszakás kalandból ismered?

Hatalmasra tágult szemekkel fordultam felé: - Hangosabban nem tudnád? A szomszédos utcában biztos nem hallották!

- De én úgy tudtam neked barátod van! Vagy.. rosszabb vagy mint amilyennek beállítod magad. - arca még izgatottabb lett.

- Nem, semmi olyasmi.. Sean és én már nem vagyunk együtt. Rátaláltam egy másik csajjal. - Könnyebben ki tudtam mondanimint számítottam rá

- Szemét disznó! - kapott levegő után. - És utána úgy gondoltad ez a legjobb megoldás? Ágybabújni az első szembejövő sráccal? Aki mellesleg idősebb mint te, még szép hogy belemet!

- Nem Emily.. David nem olyan. És igen ez tűnt akkor jónak. De már én sem tudom. Ha én nem vagyok, most nem feküdne itt..

Emily a számra tette a mutatóujját: - Na nem, ezt nem! Ne emészd magad szivem. Nem a te hibád. - Bólintottam, mire Emily végre lehiggadt. - És hogyan tovább?

- Ez egy remek kérdés. - A fülem mőgé türtem egy tincset a hajamból

- Ráérsz kitalálni. Talán valami sokkal jobb is kisül belőle mint gondolnád. Na, eleget lelkiztünk! Menj vissza mr. mégmindighelyes Peters-hez. 

Mosolyogva megráztam a fejem, majd felálltam és mentem tovább David szobájához. Az ajtón éppen dr. Rhee lépett ki. 

- Mit mondott? - kérdeztem amikor beléptem a fehér szobába.

David felém kapta a fejét, de rájött hogy nem kellett volna ilyen hirtelen mozdulatot tennie, miután felszisszent fájdalmában. - Ne nevess! - mondta.