Undercover - Titokban

19. fejezet

Ahogy figyeltem a tűz lángjainak növekedését a mögöttem lévő erdő felől egy ág reccsenését hallottam. A David-del való kapcsolatom miatt mostanában kissé paranoiás lettem, ezért az első gondolatom nyilván nem az volt, hogy egy nyúl vagy egy borz lopakodik az erdőben. Kirázott a hideg, ezért szorosabbra húztam magamon a pulcsit. Mivel utána nem hallottam semmit, végül nyugodtan piszkáltam meg egy kicsit a tüzet. Amikor már szépen ropogott és kellemes meleget árasztott magából, két tenyér letakarta a szemem. Elfogott a pánik és miközben sikoltva felugrottam, reflexből megragadtam a támadóm kezét. Aki persze a nagyon veszélyes David volt. Sandra és Peter röhögve bújtak elő, és bár David is mosolygott, azért bocsánatot kért.
- Sajnálom, nem tudtam, hogy így meg fogsz ijedni.
- Semmi gond. - igyekeztem kiverni a félelem érzését a fejemből. - Csak kicsit idegesebb vagyok mint kellene.
David megértően puszit nyomott az arcomra, majd a kezembe adott egy pálcát, aminek a tetejére pillecukor volt tűzve. A többieknek is kiosztott egyet-egyet, majd körbeültük a tüzet. Peter egy karton sört vett elő maga mellől és ő is szétosztogatta mindenkinek.
- Fogadjunk, hogy a telefontöltődet otthon hagytad, de erről nem feledkeztél meg. - fogadta el Sandra is a felé nyújtott üveget.
- Baszki. - kapott a fejéhez Peter. - Most hogy mondod, tényleg otthon hagytam.
San forgatta a szemét, én pedig jót nevettem Peter megszólalásán.
- Na! - helyezkedett el Peter - Jöhetnek a rémsztorik.
- Jaj, ne fárassz ilyenekkel... - csóváltam a fejem miközben ellenőriztem, hogy nem ég-e a pillecukrom. - Valami vidámabbat csináljunk.
- Felelsz vagy mersz? - vonta meg a vállát Sandra miután beleivott a sörébe.
- Eh... Miért is ne? - sóhajtottam, majd bekaptam a már kissé szenes pillecukrom.
- Remek! - ujjongott San. - Pete felelsz vagy mersz?
Peter úgy nézett ki, mint aki komolyan elgondolkozik a választásán. - Merek.
Sandra egy kis gonosz mosoly kíséretében beszaladt a házba és egy zacskó jéggel jött ki.
- Nem avult már el az ice bucket challange? - Peter kérdésére San csak még jobban mosolygott.
- Ja, az lehet. De igazából csak le akarlak önteni egy zacskó jéggel. - nevetett.
- Na jó essünk túl rajta... - Peter összeszorította az állkapcsát és várta a jeges zuhanyt. Amit persze perceken belül meg is kapott. Egy fájdalmas kiáltás és átöltözés után Peteren volt a sor, hogy feladatot adjon valakinek.
- David. - Peter hangja magabiztos volt, de David se riadt vissza. - Felelsz vagy mersz?
- Tudom, hogy megnéztünk egy meccset és elég jól kijöttünk az elmúlt órákban, mégsem szeretném életveszélybe sodorni magam, maradok a felelésnél.
- A fenébe. - Pete kissé bánatosan a térdére csapott. A tekintete azt üzente, hogy azért megpróbál olyan kérdést feltenni, ami megizzasztja Davidet. - Mi volt az első benyomásod Caráról?
David lopva rám nézett, majd a komoly tekintetét hirtelen nevetés vette át.
- Na, mi olyan vicces? - érdeklődtem elvörösödve. Mind a ketten nagyon jól emlékszünk az első találkozásunkra.
- Oké, oké ez azért bonyolultabb egy sima válasznál. - szedte össze magát David. - Ha úgy vesszük kétszer találkoztunk aznap este. Nyilván az tűnt fel elsőnek, hogy milyen szép. Aztán beszélgetni kezdtünk és kedves volt, vicces. Azt kívántam bár sose lenne vége a hullámvasúti menetnek, mert féltem, hogy soha többet nem látom. De mégis megláttam, nem is sokkal később. Akkor megtört volt, és én semmit nem akartam jobban, mint újra boldognak látni. Utána hazavittem és... - David beharapta a száját nehogy ismét nevetésben törjön ki. - Akkor már egészen más véleménnyel voltam róla.
Peter értetlenül nézett, Sandrának pedig tátva maradt a szája. Persze csak egy percig. Utána szinte kiabálni kezdett.
- Nem mondod komolyan, hogy még aznap lefeküdtetek?! - Sandra nem dühösen vagy számon kérve intézte hozzám a szavait, inkább úgy mint egy izgatott legjobb barátnő.
Előredőltem, hogy a hajam eltakarja az arcom, mert úgy éreztem a vörös összes árnyalatában pompázok már.
- De... - kezdte volna Peter, azonban a kínos kérdések megelőzéseképp gyorsan felkaptam a fejem.
- Merek! - fordultam azonnal David felé.
David incselkedve nézett rám.
- Hűtsd le kicsit magad, ugorj be a medencébe!
- A jéghideg esővízre gondolsz? - pislogtam rá.
David bólintott, majd a fejemet rázva indultam a medence felé, a többiek pedig követtek. A medence peremén megálltam, ledobtam magamról a pulcsit és többiek felé fordulva, a medencének háttal belecsobbantam a vízbe. Vékony pólómon keresztül azonnal megéreztem a jéghideg vizet. Gyorsan a felszínre rúgtam magam és átfagyva néztem szét. Épphogy kipislogtam a vizet a szememből, amikor mellettem csobbanás keletkezett. Időm sem volt gondolkozni, de nem is nagyon kellett, mert az érkező személy szorosan magához ölelt. Az ismerős érzésre nevetéssel reagáltam.
- Megsajnáltál?
- Nem. Csak nagyon hideg a víz. A te pólód meg nagyon... átlátszó. - David védelmezőn szorított magához.
Talán abba kéne hagynom a vékony pólók viselését. Vagy elkezdhetnék többször melltartót hordani.
- Szóval jöttél, hogy megvédd az erényem... a barátaimtól?
- Talán kicsit túldramatizáltam...
- Kijönnétek mielőtt teljesen átfagytok? Vagy egymásnak estek? - Sandra két törölközőt nyújtott felénk.
David nagy nehezen elengedett, és miután kimásztunk a vízből magunk köré tekertük a száraz törölközőket.
- Átöltöztök és folytatjuk tovább? - szúrt fel egy újabb pillecukrot Peter a botjára.
- Igen, persze. - mondtam, miközben Davidet kézen fogva húztam be a ház melegébe. Eszemben sem volt egyhamar visszajönni. Átfagytam és fejben már teljesen máshol jártam Ahogy David mellkasa hozzányomódott az enyémhez, valamint a találkozásunk félidézése is eszembe juttatta, hogy régen voltunk... együtt. Miközben felsiettünk a lépcsőn kinéztem az ablakon. Peter éppen felállni készült, de San visszalökte és nevetve mondott valamit, mire Peter csodálkozva rám nézett. Azt hiszem Sandra most közölhette vele, hogy nem fogunk visszajönni. Amint beértünk a szobába bezártam magunk mögött az ajtót.
- Miért érzem úgy, hogy nem fogunk visszamenni?
Ártatlanul megvontam a vállam, de közben a földre ejtettem a törölközőm. Tényleg átlátszott a pólóm. David is ugyan így tett az övével, majd elém lépett és szorosan magához vont a fél karjával. Beigazított egy vizes tincset a fülem mögé, majd végre megcsókolt. A hideg testemet hirtelen elöntötte a forróság. Lassan a falhoz nyomott és éreztem ahogy benyúl a nedves ruhám alá. Pár édes perc után levette rólam a felsőm, mire én is lerángattam róla a tapadós vizes pólóját. Semmire sem vágytam jobban, mint rá. A nedves bőrünk sem volt zavaró, abban a pillanatban semmi sem számított. Beletúrtam a nedves hajába, mire David kibújtatott a shortomból is. Ezután felemelt és csókok közepette lefektetett az ágyra. Ott megszabadultunk a többi zavaró ruhadarabtól is ami kettőnk közé állt. Amikor mindketten teljesen meztelenül feküdtünk az ágyban, David egy pillanatra megállt és végignézett rajtam. Normális esetben elpirultam volna és azonnal magam elé kaptam volna valamit, de abban a pillanatban semmi szégyenérzet nem volt bennem. Davidre mosolyogtam és visszahúztam, hogy újabb csókokkal mutassam ki mennyire szeretem.