Undercover - Titokban

17. fejezet

Természetesen semmi sem indult olyan csodásan, mint ahogy én azt elképzeltem. A megtett út elég feszülten telt, Sandra párbeszédindító próbálkozásai ellenére is. A legtöbb, amit a fiúkból ki lehetett szedni általában a hümmögés volt. A körülbelül egy órás út, így vagy ötnek érződött. Amikor végre megérkeztünk, nyújtózkodva szálltam ki az autóból.
- Már kezdett elzsibbadni a lábam.
- Nekem mondod? - állt mellém David. - Én vezettem, te nem csináltál semmit!
Eltátottam a számat és játékosan belebokszoltam a karjába. - Hé!
David nevetve magához ölelt és amikor a szánk már csak centikre volt egymástól, Peter köhécselt mögöttünk.
- Segítenétek bevinni ezeket? - emelte fel a csomagokat. - Köszi.
Peter a ház felé indult, mire én végigsimítottam az ujjammal a David száján lévő sebet, amit Peter ütése okozott, majd én is megfogtam pár csomagot.
A ház gyönyörű és filmbe illő volt.
- Mintha nyaralót mondtál volna, nem luxusházat... - mondtam. A falak üvegből voltak, de nem találtam zavarónak, mivel eléggé elszigetelt területen feküdt a ház. Erdő vette körül és a legközelebbi ház is kilóméterekkel arrébb volt.
- Ne hozz zavarba. - David gyorsan előrement, hogy kinyissa az ajtót. Bár David ezt mondta, én láttam rajta, hogy már így is zavarban van. Végülis három diákjával jött el a nyaralójába, és az egyik történetesen a barátnője.
Ki ne lenne zavarban?
Amint beléptünk ismét ámulatba estem. A konyha egyből bal oldalon volt látható, a nappaliban pedig egy lapos tv, egy kényelmesnek tűnő kanapé és két fotel állt. Mindenről üvöltött a finom gazdagság.
- Hogy hogy ilyen tiszta a hely? - kérdeztem, miközben letettem a nehéz táskákat a földre. - Azt hittem szinte sosem használja senki.
- Nos, tudom azt mondtam én vettem de az igazség az, hogy nem olyan régen... kaptam. - David sóhajtott, ahogy meglátta a vigyort az arcomon. - Oké sajnalom, de nehéz ezt úgy elmondani, hogy ne tűnjek közben egy gazdag baromnak! Szóval a szüleimtől kaptam nem sokkal azután, hogy ideköltöztem. Afféle elégtétel volt ez nekik, mivel azt nem engedtem, hogy a lakásomat fizessék. Pontosan ezért nem akartam elmondani, mert tudom, hogy hogy hangzik.
- Ha nem pár órája találkoztam volna a drágalátos anyukáddal, most elmondanám mennyire nem tudlak sajnálni. De mivel az a bizonyos találka megtörtént, el tudom képzelni min kellett keresztülmenned, hogy végre önállóan tudj élni. - a vállára tettem a kezem és végigsimítottam rajta. Mivel Peter tekintete szinte lyukat fúrt a karomba, gyorsan el is kaptam azt.
- Oké, szóval két hálószoba van. - David azzal folytatta a körbevezetést, hogy a jobbra található ajtóra, majd a lépcsőre mutatott. - Az egyik itt van lent, a másik pedig fent. Az emeleten található még a mosdó is. És ennyi is lenne.
- Szóval két halószoba. - Peter is letette a táskáit. - Gondolom nem kell sokat gondolkoznom a szobabeosztáson...
- Hát nem. - vágtam rá, kicsit hevesebben, mint kellett volna. David anyja kellően felhúzott már kora reggel és nem tetszett, hogy Peter mindenre húzza a száját.
- Azt akarjátok, hogy Peter és én egy szobában aludjunk? - kérdezte Sandra kissé furcsa hanglejtéssel.
- Máskor is aludtunk már együtt, tudtommal legjobb barátok vagyunk. - Peter hirtelen Sandra felé fordult és bár nem akartam, hogy vitázzanak, kicsit örültem, hogy Peter leszállt rólunk.
- Igen, persze. - Sandra kissé bizonytalannak látszott. - csupán... nem tudom, úgy illene, hogy felajánlod, hogy a kanapén alszol, vagy mit tudom én...
- Miért aludnék a kanapén? - Peter értetlenkedve összehúzta a szemöldökét. - Ha valakinek itt a kanapén kéne aludnia az...
- Eszedbe ne jusson! - vágtam közbe. - Nem azért utaztam ennyit, hogy itt is szorongjak és bújkáljak és úgy tegyek mintha nem éreznék David iránt semmit!
- Talán probléma van ezzel a kapcsolattal, ha így kell benne élni! - lépett közelebb Peter. - Cara, szerinted az úgy rendben van, hogy két napja még neki adtad be a dolgozatod?
Erre a kérdésre nyílván nem tudtam és nem is akartam válaszolni. És ezt Peter is nagyon jól tudta.
- Azt mondtad próbálkozni fogsz! - emeltem égnek a kezem. - Én hülye meg tényleg azt hittem, hogy idejövünk, összeszokunk, és négyen egy kellemes hétvégét fogunk eltölteni egymással!
- Talán túl sokat vártál tőlem! - Peter megemelte a táskáit és miután beballagott a szobába, a drámai hatás kedvéért bevágta maga után az ajtót is.
- Hát ez nem sikerült úgy, ahogy azt vártam. - mondta David.
- Tényleg? - kérdeztem vissza. - Pedig én pont ezt vártam tőle. - Sandra-hoz fordultam. - Miért nem akarsz együtt aludni vele? Számtalanszor aludtunk, meg aludt ő is csak egyedül nálad.
- Pontosan. Nálam. Ahol anyu és apu lent ültek a nappaliban. Nem pedig egy eldugott kis nyaralóban, kettesben, ahol aztán bármi megtörténhet... - Amint ezt kimondta láttam az arcán, hogy szinte egyből megbánta, hiszen elszólta magát. Félt, hogy közte és Peter közt valami intimebb is kialakulhat. Végül sóhajtott és az ajtóra mutatott. - Akarod, hogy beszéljek vele?
- Nem, majd én beszélek vele. - észrevettem, hogy idegességemben járni kezdett a lábam, szóval gyorsan lenyugodtam és az ajtó felé vettem az irányt. - Ideje felnőttként kezelnie a dolgot.
Bent Peter dühösen pakolta ki a ruháit a hátizsákjából és még dühösebben dobálta be őket a szekrénybe.
- Tudunk végre két értelmes ember módjára beszélgetni? - a kezem karba tettem és igyekeztem magabiztosnak mutatkozni. - Talán ha David nem tartozkódik veled közvetlen egy szobában képes vagy éretten kezelni a témát.
- Neki is az arcába mondom, hogy nem bírom, ne aggódj! - Peter továbbra sem nézett rám, amitől ismét kezdtem elveszteni az önuralmam.
- Csak annyit árulj el akkor, hogy minek jöttél el? Ha ennyire ki nem állhatod Davidet, és a gondolatát annak, hogy együtt vagyunk?
Peter letette a kezében tartott nadrágot és végre rám nézett. A hangja elhalkult és lágyabban szólt.
- Tudod nagyon jól, hogy miért.
Nyilván tudtam. Peternek ez egy nagyon jó alkalom arra, hogy Sandrával legyen, és talán közelebb kerüljenek egymáshoz. Szinte már megenyhültem Peter érzései miatt, se természetesen meg kellett szólalnia annak az idiótának.
- Egyszerűen természetellenes az egész. Ha a korkülönbség nem is lenne elég, te még kiskorú vagy. És az a rész, hogy a tanárod, az rátesz erre még egy lapáttal. Sosem fogják ezt elfogadni, mert az ő szemükben ez megrontás. Ha ez kiderül, ő mehet a börtönbe téged meg tudjuk minek könyvelnek el. Tudom, hogy szemétségnek jön le ez tőlem, de tényleg ilyen életet akarsz élni?
- Nem mintha csak azt mondhatnám magamnak, hogy ne szeressem tovább Davidet... Olyan rohadt könnyen beszélsz! - visszavettem a hangomból, mert tudtam, hogy kint mindent hallanak. - Tegyük fel összejöttök Sandraval. Bármikor elmehettek egyet fagyizni a sarokra, vagy csak sétálni a parkba kézenfogva. Nekünk tudod mi jut? Lopott pillantások a suliban. Titkos találkozgatások és az állandó, de tényleg folyamatos hazudozás. Belefáradtam, de nem tehetek mást, mert visszavonhatatlanul beleszerettem Davidbe. Sajnálom ha neked ez elfogadhatatlan, de én igenis jól fogom érezni magam ezen a hétvégén, mert végre nem kell állandóan a hátam mögé pillantgatnom vagy attól rettegnem hogy elszólom magam.
Meg sem vártam mit szól, csak kimentem a szobából és magára hagytam, hadd emészgesse a szavaim. Kint Sandra próbált úgy tenni, mint aki nem hallgatózik és a telefonját nyomkodta. David éppen akkor jött le a lépcsőről.
- Felvittem a táskáinkat. - a szememet kutatta, próbálta kitalálni milyen a hangulatom.
- Köszönöm. - közelebb léptem és magamhoz öleltem. Csakúgy mint máskor, megéreztem a mára már otthont jelentő menta illatát, és azonnal lenyugodtam.
- Minden rendben. - válaszoltam a ki nem mondott kérdésére. - Mit csináljunk először?
David lassan elhúzodott tőlem és megfogta a vállam.
- Nem akarlak még jobban felhúzni... - kezdte, mire én felvontam a szemöldököm. - de lenne egy meccs, amit nagyon meg szeretnék nézni.
David olyan aranyosan nézett rám, hogy nevetnem kellett.
- Ne csinálj már úgy mintha diktátor lennék! - tovább nevettem és gyors körbepillantás után a kezébe nyomtam a távirányítót. - Előttünk az egész hétvége, nyugodtan megnézhetsz egy meccset.
David gyors csókot nyomott az arcomra, majd a kanapé támláján megtámaszkodva átlendült a túloldalra és lehuppant rá. Sandra elismerően nézett Davidre, majd rám és felmutatta a hüvelykujját. Az égnek emeltem a tekintetem és elkezdtem kipakolni a szatyrot, amiben a bevásárolt dolgok voltak. Éppen a gyümölcsöknek kerestem egy tálat, amikor az egyik csapat kosarat dobott, és David örömteli hangja töltötte be a nappalit. Én csak mosolyogva megráztam a fejem, viszont azonnal az ajtóhoz kaptam azt, amikor Peter lépett ki rajta. Összehúzott szemöldökkel és bizalmatlanul közelített a kanapé felé. David továbbra is erősen a tv-re koncentrált, ezért csak akkor fordult hátra, amikor Peter megköszörülte a torkát.
- Ez a Miami Heat meccs? - kérdezte szinte hitetlenkedve.
- Az... - David válasza még visszafogottabb volt. A jelenet olyan volt, mintha két vadállatot figyeltem volna, akik bármikor a másik torkának ugorhatnak.
- Azt hittem nem fogom látni, mert ide kell jönni. - lépett még közelebb Peter.
- Én is. De végül mégsem tudtam kihagyni.
Miközben Peter lassan leült David mellé, és a kosárról kezdtek beszélgetni, én nagyokat pislogva néztem az elém táruló látványt. Sandra mellém állt és a konyhapultnak támaszkodva, eltátotta a száját.
- Mi a fene történt itt? - kérdezte szinte suttogva, nehogy megzavarja a fiúk... nem is tudom milyét.
- Fogalmam sincs.
Miután nagy nehezen kinyögtem ezeket a szavakat, gyorsan összeszedtem magam és bedobáltam mindent a helyére. Amint végeztem karon ragadtam a továbbra is bámészkodó Sandrát és magam után húztam az ő szobájukba.
- Elképzelésem sincs ez hogyan történt. - jelentettem ki, amit becsuktuk magunk mögött az ajtót. - De eszméletlenül örülök neki.
- Esküszöm a fiúk nem normálisak. Az egyik percben még szinte azon gondolkozom mivel lehetne visszatartani Petert David meggyilkolásától, a másikban meg már úgy bratyiznak, mintha mi se történt volna. Mi? - gyorsan megrázta a fejét és intett a kezével. - Mindegy is. Lényeg a lényeg, Peter kicsit lenyugodott és úgy vettem észre David is elengedte magát. Ez nekünk csak remek! Most pedig kezdjünk el valami értelmes programon gondolkozni a meccs utánra.
Bólintottam és bár Sandra azt hihette csak Peter és David jó irányba haladó kapcsolatára gondoltam, amikor mosolyogtam, valójában fejben nagyon hálás voltam, amiért San szájára már a David megnevezés jött természetesen, nem pedig a Mr. Peters.
Ezután megbeszéltük, hogy láttunk kint egy medencét, és míg San elindult feltölteni, én felszaladtam a táskámért, amiben a fürdőruhámat hoztam. Bent ismét találkoztunk és elkezdtünk átöltözni. Sandra egy fekete-fehér kockás bikinit hozott magával, én pedig egy piros egyrészes mellett döntöttem. A mell részénél egy cipzárral lehetett eldönteni mennyit mutasson a ruha. Szinte teljesen felhúztam, mivel ahhoz voltam hozzászokva, hogy emberekkel teli helyekre veszem fel ezt a kissé provokatív darabot. Sandra éppen a pántjait igazgatta, amikor meglátta a ruhám. Kissé oldalra döntötte a fejét és olyan gondolkozósan csücsörítette össze a száját. Amikor már meg akartam kérdezni miért bámul, elém lépett, megragadta a cipzáram és teljesen a mellem alá húzta, a cipzár végéig.
Tágra nyílt szemmel néztem a tükörképemre, amiből egy nem keveset mutató lány bámult vissza rám.
- Te nem vagy normális. - vissza akartam húzni a cipzárt, de San megállította a kezem.
- Hé, ha már Baywatch-os ruhában jelensz meg, akkor magabiztosan viseld azt! Igen, kicsit többet mutat, mint amihez általában szokva vagy, de ezek itt... - muatott körbe - Ezek itt most nem a szürke hétköznapok, amikhez szokva vagyunk. Az lehetsz, aki akarsz.
Úgy hagytam tehát a ruhám, ahogy Sandra mondta.
- És te ki akarsz lenni? - néztem rá a tükörképére. Ő is csak a tükörből nézett vissza rám.
San szinte alig mozdította meg a fejét, de láttam ahogy bólint, mintha csak magát erősítené meg valamiben.
- Talán csak végre önmagam. Jó lenne már végre rájönnöm ki is vagyok valójában.
Megfogtam a kezét és bátorítóan rá mosolyogtam. A kinti hangokból ítélve a meccs a végéhez ért, ezért miután vetettem egy utolsó pillantást a tükörbe, kiléptem az ajtón, Sandrával szorosan a nyomomban.
- Tudtam, hogy nyerni fognak! - Peter szinte kiabált, nem is beszélt. - Igyunk erre valamit! Remélem Cara nem csak üditőket vett.
David nevetve felállt a kanapéról és a hűtő felé vette az irányt. Az oda vezető úton nem vett észre minket.
- Nem, szóltam neki, hogy... - David elfordult a hűtőtől és így éppen ránk esett a tekintete. Szinte lassítva láttam, ahogy elakad a lélegzete és kicsúszik a kezéből a sör. Szerencsére már a pult fölött volt a keze, ezért az nem esett nagyot, és nem tört el. A tekintetét végigfuttatta rajtam és azonnal megláttam a szemében azt a csillogást, mint amikor a megismerkedésünk napján úgy döntött bejön a lakásunkba.
Peternek gyanús lett David hallgatása, és amikor követte a tekintetét, ő is meglátott minket. Peter elképedve nézett Sandrára, és szinte láttam rajta a csodálatot, amit San iránt érzett. Ez azonnal lehervadt az arcáról, amikor meglátta milyen ruha van rajtam. Mielőtt azonban szólhatott volna, most San ragadott karon engem és elindult a medence irányába.
- A ti döntésetek fiúk! - kiáltott vissza nekik, mielőtt becsuktuk az üveg ajtót magunk mögött.
Elzártuk a vizet és csak reméltük, hogy az jó hőmérsékletű. Októberhez képest szerencsére igen meleg nap volt. San nem engedett el, inkább megszorította a kezem és futni kezdett a medence felé. Adrenalin áradt szét az ereimben, ahogy elrugaszkodtunk a peremtől és belevetettük magunkat a vízbe. Amint a talpam elérte a medence alját, felrúgtam magam a felszín felé. Amint a tüdőm ismét megtelt levegővel, nyugodtabb iramban a peremhez úsztam és nekidőltem. San ugyanígy tett.
- Ezt már nevezem. - mondta elégedetten. - Elvarázsolt srácok, tökéletes idő és kellemes víz. Kell ennél több?
Sandra végszavára Peter kiáltott fel mögöttünk:
- Vigyázat! - szinte ki sem mondta még, már csobbant is be a vízbe. A váratlanul ért ugrás miatt benyeltünk egy kis vizet.
- Te barom! - kiáltottam rá, amikor már nem köhögtem vizet.
- Mi az? - nézett rám ártatlan szemekkel.
- Az, hogy barom vagy. - mosolyogtam rá, miközben bemutattam neki.
- Te meg unalmas. - a tekintete egy pillanatra megakadt a mellemnél, de gyorsan el is kapta onnan. - Bár nem a ruhaválsztásban...
- Hé Pete! - Sandra ijedt hangjára még én is oda kaptam a fejem - Mi az ott az arcodon?
- Hol? - tapogatta meg az arcát rémülettel Peter.
- Ott! - Sandra hatalmasat fröcskölt, mire Peter arcát teljesen elnyelte a víz.
- Ezt nem kellett volna, Foxx. - Peter elrugaszkodott és csiklandozni kezdte Sandrát.
Ekkor jelent meg David is immár fürdőruhában. A tekintetem talán kicsit sokáig elidőzött a mellkasán és a hasán, dehát nem tudtam megálljt parancsolni magamnak. Ő kissé szolidabban, mint Peter, de szintén becsobbant a vízbe. Miután hátrasimította a vizes haját, szinte azonnal rákulcsoltam a lábam a derekára és a medence pereméhez szorítottam. Az eredeti szándékaim nem tartalmaztak mást, mint a mellkasára hajtani a fejem, és hallgatni a szívverését, de ahogy egyre közelebb hajoltam hozzá, hirtelen inkább a szája felé vettem az irányt és vadul csókolni kedztem. Abban a pillanatban nem számított Peter, vagy a titkok, csupán én és David.
David lassan elhúzódott, feltételeztem ő még nem tudta annyira elengedni magát, mint én. Azért ismét végignézett rajtam és mélyen beszívta a levegőt.
- Ez a ruha...
- Túlzás? Tudom. Nem is igazán akartam... - kezdtem magyarázkodni.
- Nem, nem - szakított félbe szinte azonnal - Csak nem akarom elképzelni, ahogy más is meglát ebben. Én idióta meg elengedtelek azzal a barom Christiannel. Bár nem sokat meséltél azóta az estéről, hogy ott "találkoztunk".
- Majd mesélek róla. - tereltem el azonnal a témát és ismét magamhoz húztam egy csókra.
- Ha most csak ketten lennénk... - lihegtem egy szolid öt perc után.
- De sajnos nem vagytok. - szólalt meg hirtelen Peter. - Jézusom Cara, szinte hallom a gondolataid.
- És tetszenek? - Úgy hajoltam hátra, hogy közben David nyakába kapaszkodtam.
- Nem igazán...
Ahogy hajoltam vissza észrevettem a szürke felhőket fölöttünk.
- Nos, ha jól látom már nem sokáig kell hallgatnod őket. Vihar lesz.
Kicsit mindenki húzta a száját, de próbáltunk a lehető legtöbbet úszkálni, amíg még nem kezdett el esni az eső. Egy bő fél óra után sajnos apró fodrok jelentek meg a víz felszínén, ez pedig a távozásunkat eredményezte a medencéből. Ahogy magunk köré tekertük a törölközőket, hirtelen boldogság áradt szét az egész testemben. Végre úgy éreztem minden rendben. És nem érdekelt, hogy tudtam ez csak egy hétvégére szól. Akkor is hihetetlenül boldog voltam.