Undercover - Titokban

8. fejezet

     David egy sarokra tett le az iskolától. Gyorsan kipattantam a kocsiból,nem is búcsuzkodtam  mivel nem akartam, hogy bárki is meglásson. Nem volt sok időnk, ezért nem ugorhattunk haza a cuccaimért, sem új ruháért és csak imádkozni tudtam hogy Sandráék nem veszik észre hogy ugyanaz a ruha van rajtam mint tegnap. Lassan lépkedtem az iskola felé, pedig tudtam hogy sietnem kéne. Éppen akkor léptem be az épületbe amikor megszólalt a második óra végét jelző csengő. Időben beértem. Mármint ahhoz képest időben amit Sandrának ígértem. Fogalmam sincs hogy csinálták, de Peter és Sandra már ott álltak a szekrényemnél.

- Jó reggelt! - léptem melléjük egy hamis mosoly kíséretében. Ha az első pár szóváltást túlélem nem lesz baj.

- Nahát a mi kis későnk - dőlt neki Peter a mellettem álló szekrénynek. - Jót aludtál?

- Igen.. - bólintottam miközben kivettem egy füzetet a szekrényemből - Miért akartok ennyire belehalni abba hogy késtem?

- Sajnálom Cara.. - mondta Sandra - Csak tudod olyan fura minden mióta...

Elharapta a mondat végét, mire becsuktam az szekrényajtót és rájuk néztem. Mindketten a padlót pásztázták a tekintetükkel.

- Mióta szakítottam Seannal? Mióta rájöttem, hogy igazatok volt és valószinúleg nem is csak egy lánnyal csalt meg, hanem a fél várossal?  - segítettem ki egy mély bólintással - Igazad van. Nem voltam teljesen rendben, de mostmár minden rendben. Biztos lehetsz benne. Lehettek - pillantottam Peterre.

Megkönnyebbülten elmosolyodtak. - Mehetünk törire? - kérdeztem hogy végre vége legyen ennek a témának. Szerencsére Peterék sem akartak tovább ezzel foglalkozni egy elindultunk az emeletre a töri terembe. Érdekes módon a tanár nem jött be, szinte a csengetéssel egyhuzamban, ezért továbbra is beszélgettünk. Könnyed léptek hallatszódtak a folyósó felől és sejtettem, hogy ez nem a túlsúlyos mr. Jacobs lesz. Amint az ajtóra kaptam a tekintetem David lépett be rajta. 

Hát persze. Majdnem az asztalba vertem a fejem, hogy eddig nem tudtam összevonni a töri tanár "késését" és David reggeli mondatát miszerint behívták helyettesíteni. Amint David belépett, a teremben csönd lett és mindenki reménykedve nézett rá, hogy legyen egy lyukasóránk. Én csak mosolyogtam, amikor lopva rámpillantott, majd bejelentette, hogy csendben foglaljuk el magunkat. Leült a tanári asztalhoz, elővette a könyvét olvasni kezdte. Mellettem két lány sugdolózni kezdett:

- Hogy lehet ez a helyes pasi tanár? - kérdezte Nora, egy rövid, szőke hajú lány. Szinte még sosem beszéltem vele, de ugyanazzal a lánnyal beszélgetett, akivel mindig együtt sétálnak a folyósón.

- Fogalmam sincs. - mondta Gwen, majd kihúzta magát és vágyakozó arccal nézett Davidre - De szívesen vennék tőle magánórát...

A fogaim összekoccantak. Nagyon nehezen fogtam vissza magam, hogy be ne szóljak nekik, de ugyebár ez lehetetlen volt. Így összeszorított fogakkal fordultam vissza Sandra felé. Peter már oda is húzott egy széket, így hárman ültük körbe az asztalt. Szerencsére gyorsan elterelték a figyelmem és bár tudtukon kívűl abban is segítettek hogy ne pillantgassak minden második pillanatban Davidre, aki természetesen olvasás közben is úgy nézett ki mint egy modell. Hihetetlen.

- Ki fogad arra, hogy bedobom? - mutatott Peter az előtte lévő két alufóliagolyó egyikére, majd a kukára.

Sandra és én mélyen hallgattunk.

- Sok a bizalom.. - mondta kissé megsértődve, de azért felállt és becélozta a kukát. A galacsin visszapattant a kuka pereméről. Nevetés közben észrevettem Seant aki pont a kuka mellett ült és mit ad Isten, egy újabb csajjal smárolt. Nevetésem azonnal elhalt. Persze már semmit nem éreztem Sean íránt, csupán gusztustalannak tartottam, hogy ezt csinálja.