Sagittarius

8. fejezet

Ahogy egyre beljebb értek, egyre több diákkal találkoztak és a zene is hallhatóvá vált. Egy utolsó bal kanyar után megérkeztek a célállomáshoz.

- Majd szólok, ha elindulunk haza – mondta búcsúzóul Sasha. Egy fél pillanattal később ő és a két Kívülálló beleveszett a tömegbe.

A kilátó régebben sokkal kisebb és rozogább volt. Cassy kislánykorából még emlékezett rá, hogy édesanyja nem engedte felmenni, mert félt, hogy alattuk esik össze. A korhadt fákat azonban lecserélték néhány éve és az erős, vastag fagerendákból a korábbinál kétszer magasabb kilátót építettek. Előtte térköves teret alakítottak ki, ahová szétszórtan pár padot és asztalt raktak. Most baloldalon két egymáshoz közelebb eső asztal szolgált bárpultként, egy távolabbi pedig két hatalmas hangszórónak adott helyet.

A téren kialakított hangulat és a rengeteg ember egy fesztiválra emlékeztette Cassyt. Néhány környező fákra felerősítettek egy-egy reflektort, ami kék, zöld és piros fénynyalábokkal öltöztette fel a teret. Ha nem lett volna a hűvösebb szellő, akkor Cassy el is felejtette volna, hogy szabad ég alatt vannak.

- Cassy! – A tömegből Terry bukkant elő, aki sikítozva és ugrándozva ment barátnője felé. – El sem hiszem, hogy végre itt vagy!

- Hát még én is nehezen – mondta mosolyogva Cassy. Miközben megölelte őt, látta, hogy nyomában felbukkan Jason is, kezében két üveg sört szorongatva.

- Akkor igyál! – javasolta bölcsen Terry, majd az egyik italt Cassy kezébe nyomta. – Hát nem fantasztikus? Istenem, ez az egész olyan hihetetlen! Nézd meg, ezek a színek, meg az emberek, meg a zene! Hát nem eszméletlen?!

Cassy teljesen meg tudta volna érteni, ha valaki azzal vádolja barátnőjét, hogy bevett valamilyen tudatmódosítót, ami ennyire felpörgette, de ő tudta, hogy Terry egyszerűen ilyen. Képes volt a legapróbb dolgokért is lelkendezni úgy, mint egy öt éves kisgyerek a karácsonyi ajándékbontáskor. Bár valóban remek bulit hoztak össze, pláne ahhoz képest, hogy egy parkban voltak, Cassy egy kicsit elbizonytalanodott. Biztos itt kellene lennie?

- Na, gyere drága barátnőm! Mutassuk meg a városi ficsúroknak, hogy kell táncolni! – Nem igazán várt választ, egyszerűen megfogta Cassy kezét és a tér közepe felé húzta, ahol a legnagyobb volt a tömeg.

Cassynek fogalma sem volt, mikor táncolt utoljára. Bár az emberektől nem sok hely volt, Terrynek azért sikerült kiharcolnia egy kis mozgásteret és kifogyhatatlan energiával lendült bele. Cassyt magával rántotta barátnője jókedve, a zene ritmusa, a tömeg lüktetése és lassan ő is belefeledkezett a mozgás örömébe. Pár méterrel arrébb észrevette Sasha vörös hajzuhatagát. A Sagittarius Harcos épp Ryan és Scott között táncolt. Látszólag mindannyian eléggé élvezték a helyzetet, és Cassy csak irigyelni tudta a lány felszabadultságát.

Jason Terry mögé került és hátulról átkarolva a lányt, próbált együtt mozogni vele. Egy ismeretlen srác ezen felbuzdulva Cassy mögé állt, de amikor két kezével megmarkolta a csípőjét, a lány ösztönei átvették a teste fölött a hatalmat. Megragadta az ismeretlen kezét, majd átpördült alatta, így kicsavarva a srác felső végtagját. Felkiáltott, mire Cassy azonnal elengedte. Fel sem fogta, mit csinál, egy pillanat műve volt az egész. Csak egyetlen másodpercre engedte el magát és feledkezett meg mindenről, de ennyi is elég volt hozzá, hogy erejével megsebesítsen egy ártatlan Kívülállót.

- Hülye ribanc! – vágta hozzá a srác, miközben arrébb ment a tömegben.

Cassy tudta, hogy nem okozott nagy sérülést, és azon kívül, hogy kicsit fájni fog a srác csuklója néhány órán át, nem lesz nagyobb baja. Azonban ha valamivel erősebben szorítja a végtagot, vagy nagyobbat ránt rajta...