Sagittarius

15. fejezet

Cassy valóban jó ötletnek tartotta, hogy Theo segítségét kérje az elméleti tudnivalók elsajátításában. Ez azért történhetett így, mert fogalma sem volt, hogy mire vállalkozik.

A Sagittarius fiú elképesztő memóriával rendelkezett és Cassyt lenyűgözte, hogy milyen tempóban képes átrágni magát a nehéz kódexeket megtöltő sorokon. A baj ott kezdődött, amikor a lány került a reflektorfénybe és Theo számon kérte tőle az eddig tanultakat. Az első szócsatájuk amiatt alakult ki, mert Theo ragaszkodott ahhoz, hogy szó szerint mondja el Cassy a tanultakat, a lány azonban határozottan kijelentette, hogy bőven elég, ha saját szavaival összefoglalja a lényeget. A legbosszantóbb az egészben az volt, hogy Theo már régóta befejezte a kötelező tanulmányokat, az Ősök Kódexeit és ő saját szórakoztatására olvasgatott egyéb írásokat.

Cassy épp a könyvtárszoba kanapéján feküdt és ugyanazt a mondatot olvasta már néhány perce. Az agya fellázadt, túlcsordult az információktól és egy kis friss levegőért kiáltott. Theo a sarokba tolt íróasztal fölé görnyedt és vadul jegyzetelt rongyos füzetébe. Órák óta ugyanebben a pózban volt. Nem ivott, nem evett, Cassy már-már azt hitte, levegőt sem vesz.

- Oké, ebből elég! – Cassy megmakacsolta magát, felpattant az ülőalkalmatosságról, és az íróasztalra dobta a nehéz Kódexet. Theo összerezzent ijedtében.

- Mit csinálsz?! – kérdezte felháborodottan.

- Fellázadok! – Theo bosszankodva sóhajtott, de mielőtt belekezdett volna a kiselőadásába Cassy folytatta: - Komolyan Theo, kezdek aggódni az egészségedért. Úgyhogy most kimegyünk a konyhába, csinálunk pár szendvicset és teát.

- Értékelem, hogy gondoskodni akarsz rólam, de most nem mehetek! Már nincs sok hátra ebből a feljegyzésből és sokkal hasznosabbnak bizonyult, mint azt remélni mertem.

- Oké, akkor viszont avass be! Csak akkor hunyok szemet az éhségsztrájkod felett, ha elmondod, hogy mi a fene olyan izgalmas ezekben a vackokban!

- Nem az a lényeg, hogy izgalmas legyen, hanem, hogy hasznos. És nem vackok. Ezt a jegyzetet például a Londoni Főközpontból küldte át egy Tanító. Az ottani a legnagyobb könyvtár, tele van értékes írásokkal. Sok időmbe telt meggyőznöm őket, hogy elküldjenek egyet, és így is csak néhány napot lehet nálam. Nem pocsékolhatom ezt az időt másra.

- Nem fogsz enni és aludni napokig?! Oké, ha nem akarod, hogy szóljak Lionelnek amiért elment az eszed, akkor kibököd végre, hogy miről is van szó!

Theo látta a lány tekintetében, hogy véresen komolyan gondolja minden szavát. Nem örült neki, hogy magyarázkodásra kell pazarolnia az értékes perceket, de tudta, hogy Lionellel szemben még kevesebb esélye lenne.

- Pár hónapja belefogtam egy kutatásba. – Cassy nehezen fogta vissza magát attól, hogy a szemét forgassa. Naná, hogy Theo belefogott egy kutatásba! Elvégre, mi mást is lehetne csinálni az életben? Gondolatai dacára azonban észrevette, hogy ez mennyit jelent a fiúnak, és mivel Cassy fogadott testvérével törődött, ezért kénytelen volt feszült érdeklődést mímelni. – Arra vagyok kíváncsi, hogy az Árnylények felismerését hogyan könnyíthetnénk meg. Ha időben észrevennénk az árulkodó jeleket, legyenek azok bármilyen aprók is, akkor talán megakadályozhatnánk, hogy szeretteink ádáz ellenségekké változzanak. El tudod képzelni hány életet menthetnénk meg?

Cassy szíve megszakadt a fiú hangját átitató vad elhatározástól. Tudta, mi táplálja Theo lelkében ezt a vadságot: a gyász. Nagyon fiatalon vesztette el szüleit. Az ember azt hihette szerénysége és gondoskodása miatt, hogy a Csillagifjú lelke olyan, mint egy szélcsendben finoman fodrozódó tó felszíne. Akinek azonban mélyebb betekintést engedett igaz valójába, ő már látta, hogy ijesztő, sötét és zabolázatlan vihar tombol bensőjében. Tudta, hogy innen fakad az Árnylények iránti kíváncsisága. Azonban Cassy abban is biztos volt, hogy ha valaki képes megfejteni az Árnylények könnyebb felismerésének módját, az csakis Theobald Attkins lehet.