Sagittarius

18. fejezet

Forrt benne a düh. Körbeölelte a testét és szép lassan, de fokozatosan megfojtotta, mint egy óriáskígyó. A legrosszabb az volt, hogy nem tudta, pontosan kire is irányul ez a heves érzés. Hiszen a tettes, aki bántotta Terryt, ismeretlen. Akárki lehetett... Lehetett volna, ha nem hajtogatta volna Cassy nevét.

„Istenem szegény, drága Terry!"

Cassy képtelen volt kiverni a fejéből a megvert lány arcképét. Mivel barátnője egyértelműen elutasította, így csak elképzelni tudta, hogy pontosan milyen sérülései is lehetnek, ám így a lehető legrosszabbra gondolt.

Megértette, hogy Terrynek most időre van szüksége. Néhány nap alatt annyi szörnyűség történt vele, ami mással egy egész életben. Cassy nem kételkedett benne, hogy miután jobban lesz, újra találkozhatnak. Ám ez kevés volt ahhoz, hogy háborgó lelkét lecsillapítsa. Tomboló hurrikánnak, hatalmas mennydörgésnek, cikázó villámcsapásnak tűnt azoknak az érzéseknek az egyvelege, amik épp készültek kitörni belőle.

Aggódott Terryért. Bűntudata volt, amiért elhallgatta Nate elől a tényt, hogy nem saját döntései szerint éli majd le az életét. Mindemellett pedig végtelenül elszomorította a tudat, hogy egyszer majd el kell búcsúznia a fiútól, örökre.

Ez már túl sok volt. Túl sok érzelem egyetlen testbe zárva. Cassy szerencséjére azonban olyan házban élhetett, ahol az egyik szoba tökéletesen megfelelt a feszültség levezetésére.

Az edzőterem akkora volt, mint az egész ház alapterülete. Számos gép és házilag barkácsolt akadálypálya volt benne. Az ide vezető lépcső a földszinti folyosó végében található szekrény mögött volt. Lent kialakítottak egy kis öltözőt, amiben csupán egy pad, egy mosdókagyló és öt fémszekrény állt. Egy függönnyel eltakart beugróban volt a zuhanyzásra alkalmas rész. Az öltöző mellett Lionel kapott egy valamivel nagyobb irodát, ahol az egyik falon a legkülönbözőbb fegyverek voltak felakasztva, mintha múzeumba való kincsek lennének.

Cassy a terem egyik sarkában elhelyezett hatalmas bokszzsákot püfölte. Bár voltak kikészítve kesztyűk, ő nem foglalkozott velük. Még csak át sem vette a farmerjét és a pólóját. Annyira fűtötte a düh, hogy egyszerűen csak lesétált, és az első útjába eső tárgyat elkezdte püfölni.

Bár Lionel igyekezett a Sagittarius képességeket is próbára tévő eszközöket kialakítani, azért ez nem volt olyan egyszerű. Általában a gyorsaságot, a technikát szokták gyakorolni, nem az volt a cél, hogy valaki minél nagyobbat üssön. Ám ez most egy cseppet sem érdekelte a lányt. Lelki szemei előtt soha véget nem érő filmként forogtak a jelenetek: Jason élettelen teste, a Nate-re támadó Árnylény, majd az emberi külsővel megáldott gonosz halott tekintete és végül a bántalmazott Terry.

A képek sorozatát az szakította meg, amikor a bokszzsák hatalmas robajjal leesett a padlóra. Cassy erősen lihegve állt fölötte, ujjait görcsösen ökölbe szorította. Már épp keresni akart egy újabb eszközt, ami tombolásának következő áldozata lehetett volna, amikor halk tapsot hallott a bejárat felől.

- Nem is rossz!

- Hagyj most! – Cassy szeme szikrákat szórt Sasha felé. Most arra volt a legkevésbé szüksége, hogy elviselje a lány szurkálódásait.

A Vezető lánya azonban szeretett játszani a tűzzel. Néhány határozott lépéssel hamar Cassy előtt termett. Látványosan végig mérte a földön heverő bokszzsákot, majd mosolyogva ismét a lányra nézett.

- Egyre több meglepetést okozol nekem.

- Nem a te szórakoztatásod miatt vagyok itt – vágott vissza Cassy, majd elfordult és a súlyzók felé vette az irányt.