Sagittarius

17. fejezet

Cassy rá sem mert nézni Nate-re. Tekintetét meredten az asztallapra szegezte, mintha valami rendkívül izgalmasat látna ott. Nate számára mindez bizonyára szürreálisan, sőt, talán egyenesen ostobán hangzott. Némán magát szidta, amiért érzései, ábrándjai annyira magával ragadták, hogy elfelejtette: a való élet nem lehet ennyire rózsaszín.

Tudta, hogy hiú reményekből szőtt meleg takarót húzott a fejére egészen eddig, de olyan kellemes volt ez az érzés, hogy nem akart felébredni és kikelni az ágyból. Az események annyira gyorsan követték egymást, hogy épp csak elismerte magában, hogy valami olyasmit érez Nate iránt, amit eddig még soha, de a sors szinte azonnal, kegyetlenül arcon csapta és ráébresztette, hogy Nate Bukott. A fiú egészségéért aggódott, ahelyett, hogy belegondolt volna, hogy Bukottként mi is a kötelessége. Mindent elmesélt a fiúnak, csak a legfontosabb dolgot nem. És ez a hibája visszavonhatatlanul átalakítja majd kettejük kapcsolatát.

Patrick bizonyára rájött, hogy az elhangzottak miért rendítették meg mindkettejüket a kelleténél jobban. Zavartan megköszörülte a torkát és folytatta a mondandóját, mintha mi sem történt volna.

- Mindenképpen értesítenünk kell az Ősöket a kilétedről. Első sorban az ő feladatuk a védelmed, de úgy gondolom, a következő Vizsgáig már nem lesz alkalmuk eljönni Pandorába. Minden esetre rajtuk áll, hogy most mi következik.

Cassy érezte a Nate felől áradó düh és keserűség egyvelegének émelyítően édes szagát, amitől összeszorult a gyomra. A kifinomult szaglás volt talán a leghasznosabb képesség, hiszen bárkinek lehet rezzenéstelen tekintete, bárki uralhatja mesterien arcmimikáját, a testéből áradó illatokat azonban nem kontrolálhatja. Az igazi érzelmeket az mindig elárulja. Ha Nate is rendelkezett volna ezzel a képességgel, akkor tudhatta volna, milyen szörnyen érezte magát Cassy és talán megenyhült volna. Így azonban zabolázatlanul eláraszthatták lelkét a sötétségről suttogó érzések.

- Azért talán nekem is lehet némi hozzáfűznivalóm – jegyezte meg gúnyosan. Ha nem érezte volna magát annyira nyomorultul, Cassy még büszkén el is mosolyodott volna Nate bátorságán, amiért visszaszólt a Vezetőnek.

- Sejtelmem sincs, mennyire nehéz lehet minden információt ilyen rövid idő alatt befogadni, de egy valamiben biztos lehetsz: te vagy az egyik legfontosabb Sagittarius mindannyiunk számára. Te vagy a jövőnk. A javadat akarjuk, és jelenleg az Ősök jelentik számodra az egyetlen esélyt. Ha magaddal nem is törődsz annyira, hogy ebben higgy, akkor gondolj a népedre, a Sagittariusokra.

- Alig néhány hete még csak a létezésetekről sem tudtam! – fakadt ki Nate hangosan. Cassy összerezzent ijedtében. – Azt mondja, hogy adjam a jövőmet ismeretlen lények kezébe?! Nem is említve azt az aprócska tényt, hogy az életem azért van veszélyben, mert ezek a vének, vagy kicsodák egész idáig szartak a fejemre! Menjen a pokolba!

Nate felállt és olyan erővel nyitotta ki a dolgozószoba ajtaját, hogy az majdnem kiszakadt a tokból. Nagy léptekkel átszelte a nappalit és Cassy már épp utána rohant volna, amikor meghallotta, hogy a padló nem recseg újabb lépések súlyától: Nate megállt. Hallotta ziháló lélegzetét. Szinte látta maga előtt, ahogy ökölbe szorítja kezeit, majd idegesen a hajába túr és zavartan mered ki az ablakon, miközben azon agyal, hogy mit is kéne csinálnia.

- Szólnom kell az Ősöknek – mondta Patrick olyan hangerővel, hogy szavait odakint Nate is hallhassa. – Az ő biztonsága érdekében.

Cassynek sajgott a szíve, de beleegyezően bólintott.

Az Ősök a Menedékben éltek, egy hegyek közé rejtett városban. A legnagyobb mágiával maguk az Ősök rendelkeztek, ez azonban megzavarta az elektromos készülékek működését, így Menedékben nem volt lehetőség se mobiltelefon, se számítógép használatára. Az egyetlen kommunikációs eszköz egy könyv volt. Minden Központnak megvolt a saját példánya. Bárki belepillantott, csak egy üres papírlapokkal teli kötetet láthatott, kivéve azt a személyt, aki a szöveget lefirkantotta. A szavak felbukkantak minden másik kötetben is, így a Központok egymással és a Menedékben élőkkel is kommunikálhattak, ha szükség volt rá. Patrick épp íróasztala felső fiókjából vette elő a Pandora Központ könyvét, mikor Cassy kilépett a szobából és becsukta maga mögött az ajtót.