Sagittarius

16. fejezet

Cassy kába szemlélője volt csak az eseményeknek a fejét ért kemény ütéstől, de Sagittarius mivoltának köszönhetően tudata néhány perc után már kezdett kitisztulni. Egy Kívülálló valószínűleg csodálkozott volna, hogy nincsen agyrázkódása, Cassyt azonban az lepte meg, hogy Nate felduzzadt, karmolásokkal teli arca már közel sértetlennek tűnt. Még soha senkit nem látott ilyen gyorsan gyógyulni. Egyszerre töltötte el csodálattal és rémülettel, hogy Bukottként milyen képességekkel rendelkezik.

A fiú látszólag egy vállrándítással fogadta csak az iménti eseményeket, de Cassy erősen kételkedett ebben. Ennek ellenére fogalma sem volt, mi járhatott Nate fejében. Elvégre nem minden nap ölnek meg valakit a szeme láttára. Sőt, ami azt illeti ez még Cassynek is elég új keletűnek számított.

A kemény edzések, amiken apja, majd Lionel és Ethan irányításával részt vett nem csupán testi, de lelki erejét is növelni akarták. Cassy azt hitte, jól megy neki. Azt képzelte, születése óta arra képezte a lelkét, hogy Árnylényeket öljön. Ám amikor ott állt, szembe a kecses, már-már szép nővel, akinek csak a villámokat szóró tekintete utalt gyilkos szándékaira, akkor valamiért semmi sem úgy történt, ahogy azt elképzelte.

Persze, a pár másodpercnyi verekedésnek számára pozitív lett a végkifejlete, de ezt csakis Nate-nek köszönhette. Az Árnylény közel sem volt olyan ördögi, mint ahogy gyerekként elképzelte. Tulajdonképpen átlagosan nézett ki. Emberinek. Annyira, hogy Cassy nem tudta magából kiűzni azt az érzést, hogy gyilkossá vált.

Ráadásul mindezt Nate is végignézte. Bár harc közben a segítségére volt, Cassynek most fogalma sem volt, hogy mit gondolhat róla és a tettéről. Próbálta leolvasni az érzéseit az arcáról, de Nate bezárkózott. Az, aki eddig nyitott könyv volt Cassynek, most teljesen érzelemmentesen felelt Lionel feltett kérdésére.

- Nathaniel Brent.

Nem adott bővebb magyarázatot és Cassyt meglepte, hogy sem Lionel, sem Ethan nem faggatózott tovább. Hiú ábránd volt a részéről, hogy majd Patrick is beéri ennyivel.

Mikor Cassy fellélegzett, hogy a hátralévő néhány percnyi utat némán tehetik meg, Ethan másra terelte a figyelmet. Legnagyobb bánatára, sajnos pont Cassyre.

- Ha legközelebb azt mondom, hogy várj meg, akkor ne csapd le a telefon és indulj el a nagyvilágba, hanem várj meg az istenit! – Ethan dühösen, egyre nagyobb hangerővel fröcsögte a szavakat. – Van fogalmad róla, hogy mekkora szerencséd volt, kislány? Nem csak magadat, de egy átkozott civilt is veszélybe sodortál! Nagyon kevesen múlott, hogy most nem te fekszel a csomagtartóban!

Cassy nem volt anyámasszony katonája típus, de a gondolatra, hogy Nate élete veszélyben volt, könnycseppek gyűltek a szemében. Megpróbálta gyorsan kipislogni őket, de Lionel figyelmét semmi sem kerülhette el. Bár igazat adott Ethan szavainak, mégis sikerült lecsitítania a Harcost.

- Nem ő tehet róla, hogy megtámadták – szólt mély hangján. – Ő és a kölyök is lélegzik még és ezt is csak maguknak köszönhetik. – A burkolt dicséret jól esett Cassynek, de Lionel nem hagyta, hogy elbízza magát. – Ennek ellenére most már Cassy is tudja, hogy milyen sokat kell még tanulnia.

Ezzel senki nem tudott vitatkozni, bár lehetőség sem adódott volna rá, mert időközben megérkeztek a Központhoz.

- Kiszállás! – utasította a két fiatalt a Harcos Mester. – Patrick már vár titeket.

- Ti nem jöttök be? – Bármennyire is akarta, Cassy képtelen volt elrejteni a kétségbeesését. Lehet, hogy Ethan indulatos szavai fájtak, de Patrick ridegsége sokkal ijesztőbb volt ennél.