Sagittarius

9. fejezet

Cassy rádöbbent, hogy egészen addig a pillanatig fogalma sem volt arról, hogy mi az a rettegés. A gyomra görcsben volt, bőrét vékony rétegben borította az izzadság, hányinger kerülgette és mégis úgy érezte, minden megfagyott körülötte egy pillanatra. A szája kiszáradt, nem jött ki több hang rajta, csak felpattant és rohant le a kilátóból.

Körmeit a tenyerébe vájta. Nem érdekelte a kiserkenő apró vércsepp, ami végigfolyt ujjai között. Nem tudott ügyelni a légzésre, szinte alig vett néha egy-egy levegőt, azt is inkább életösztönből, mint akaratból. Szemei előtt nem a lépcsőfokokat látta, hanem Terryt. Vérbe fagyva, egyedül, elhagyatottan a sötét park fái között. Tudta, hogy magára kellene erőltetnie a higgadtságot. Apja arra tanította, hogy ha stressz helyzetben pánikol, meghal. Egy Harcos legfontosabb tulajdonságai a higgadtság és az objektivitás.

Nos, Cassy némán bocsánatot kért apjától, de ő most erre képtelen volt. Drága Terry! A legjobb a barátnője! Az egyetlen.

Nathaniel persze végig követte a lányt, könnyedén tartotta vele az iramot lefelé a kacskaringós lépcsőn. Nem mondott neki semmit. Nem nyugtatta, hogy semmi baj, minden rendben, mert nem tudta, hogy így van e. Márpedig hazudni nem akart, és ezért Cassy végtelenül hálás volt a fiúnak.

Mikor Cassy leért a kilátóból egyenesen a legnagyobb tömeg felé futott. Jellemző volt a Kívülállókra, hogy ha tragédia történt, akkor odacsoportosultak és bámultak, némán hálát adva, amiért nem nekik esett bajuk.

- Terry! – kiabálta újra és újra, miközben áttört a nézelődők gyűrűjén.

Kifinomult hallásának köszönhetően előbb hallotta meg barátnője zokogását, mint ahogy meglátta volna. Bár örült, hogy ezek szerint él, a megnyugvás valahogy még nem akarta elönteni a szívét.

Arrébb lökte az utolsó pár útban álló embert is, és akkor meglátta őket. Terry a földön térdelt, és zokogva hajolt egy test fölé. Cassy odaguggolt barátnője mellé, majd elhúzta a holttesttől.

- Jason! – Terry ajkát nem hagyták el más szavak, de nem is volt rá szükség.

Cassy magához vonta barátnőjét, a kemény, hideg betonon térdelve átölelte és próbálta előle eltakarni a fiú látványát. Jason a hasán feküdt, arca oldalra fordult, élettelen szemekkel és résnyire nyitott szájjal nézte a két lányt. Körülötte üvegszilánkok csillogtak és a kiömlött habos sör összekeveredett a vérével.

Jason hátából egy tőr állt ki. Cassy megnyugtató szavakat mormolt barátnője fülébe és simogatta összekócolt haját, de tekintetét le sem tudta venni a fegyverről. Könnyedén meg tudta állapítani, hogy a fiú szívét keresztüldöfte a penge. Erősen és szakszerűen dobták, csupán a markolata állt ki mereven a hátából. Ez is elég volt ahhoz, hogy Cassy ereiben megfagyjon a vér és a már ismert rettegés újra eluralkodjon rajta.

A markolat ezüstből készült és egy lefelé mutató nyílvesszőt formázott, amit a tetejénél borostyán levelek öleltek körbe. Gyönyörűen és aprólékosan megmunkált fegyver volt. Ölésre tervezve. Cassy bár szerette volna tagadni, mégis jól tudta, hogy amit lát, az egy Sagittarius tőr. Lábánál szinte égette bőrét Ezüst Sárkány. Ösztönei azt sikították, hogy azonnal vegye elő, védje meg magát és szeretteit, mert veszély les rájuk.

Cassy elfordította tekintetét Jason testéről és a terebélyesedő véres foltról a fiú ingén. Ekkor látta meg Sashát, aki valamivel távolabb, a tömegben megbújva figyelte őt némán. Cassy felismerte saját érzéseit a lány szürkéskék szemeiben. Bár egyikük sem rendelkezett a telepátia képességével, mégis megértették egymást. Sasha elővette a telefonját és beütötte a számot.