Sagittarius

10. fejezet

A Központig tartó utat némán tették meg. Nehéz volt a levegő a feszültségtől és a kimondatlan gondolatoktól, de senki sem törte meg a csendet. Cassy tudta, hogy bajban van és azzal, hogy engedély nélkül hagyta el a Központot, szabályt szegett. Mégis úgy gondolta, hogy sokkal nagyobb gondjuk is akadt jelenleg. A tény, hogy egy Sagittarius fegyverrel öltek meg egy Kívülállót valamivel súlyosabb volt, mint az ő kihágása. Legalábbis remélte, hogy ezt Patrick is így fogja majd látni.

Próbálta más felé terelni a gondolatait, de Jason mozdulatlan teste és Terry pánikot tükröző tekintete újra és újra a tudatába férkőztek. A mindig vidám Terry Freeman világát valaki csúnyán tönkre tette és Cassy megesküdött Kheirónra, hogy bosszút áll ezért. Meg fogja találni a tettest és puszta kézzel öli meg, ha ez kell.

Mindig is hajlamos volt rá, hogy eluralkodjanak rajta az érzések. Apja szerint ez volt a legnagyobb hibája. Most mégis úgy érezte, előnyt kovácsolhat mérhetetlen dühéből és bosszúvágyából. A testében tombolt az adrenalin, ami kifogyhatatlannak tűnő energiát pumpált ereibe. Legszívesebben kiugrott volna a kocsiból és addig járta volna az utcákat, amíg meg nem találja a gyilkost, és el nem pusztíthatja.

Azonban az az aprónyi józan esze, ami még a harag ellenére is megmaradt, azt suttogta, hogy ezzel maximum annyit érne el, hogy a saját életét is kockára teszi. Hiszen nem elég képzett még ahhoz, hogy egyedül az utcákat járja. Ahhoz sokat kell tanulnia még a Vizsga után is. Nem beszélve arról, hogy Lionel élve megnyúzná, ha ilyesmire vetemedne.

A Központnak csupán egyetlen ablakában derengett halványan a lámpa fénye. A csapat mind a négy tagja a fény felé vette az irányt, miután kiszálltak a dzsipből. A könyvtárszoba sarkában elhelyezett állólámpa adta a fényt. Az egyik könyvespolcnál pedig ott állt a Központ Vezetője, aki némán megvárta, hogy mindenki felsorakozzon előtte.

Patrick végignézett Sashán és Cassyn. Nem lehetett kiolvasni a tekintetéből, hogy mire gondol és Cassy ezt a tulajdonságát tisztelte és utálta a legjobban. Így nem tudta, hogy mire számíthat tőle és ez bizalmatlanná tette. Sasha ezzel szemben lazán, csípőre tett kézzel és dacos tekintettel nézett apjára. Cassy a legkevésbé sem vágyott még egy családi drámára azon az estén, de láthatóan ez elkerülhetetlen volt, ha a két William egy szobába került.

- Foglaljatok helyet – intett Patrick a lámpa melletti sötétkék kanapé felé. A lányok helyet foglaltak ott, Ethan pedig az egyik ablaknál lévő karosszékbe huppant bele. Lionel az ajtónál maradt, katonásan vigyázzban állt, kezét hátul összekulcsolta. – Lionel, jelentést!

- A Pandora Parkban egy Kívülálló férfi áldozat volt. Mire kiértünk már ott voltak a helyi rendőrök és a helyszínelők is, úgyhogy nem fértünk hozzá a holttesthez, de annyit tudunk, hogy leszúrták.

- Hátba szúrták – javította ki a jelentést Cassy. Ő volt a legközelebb Jasonhöz, és bár tény, hogy nem szabadott volna ott lennie, ha már így alakult, akkor legalább segíteni akart a nyomozásban. – A tőrt pár méter távolságból dobhatták. Erősen és pontosan.

- Honnan veszed? – szólt közbe Ethan. Érthető volt, hogy kétségbe vonja egy Csillagifjú szavait egy gyilkossággal kapcsolatban, de ettől függetlenül azért nem esett jól Cassynek.

- Ismerem a Kívülállók anatómiáját és a szúrófegyvereket is, elég közelről. A tőr pengéje átszúrta a szívét. Csak a markolata állt ki a hátából.

- Igazat mond – erősítette meg Sasha. - Ilyen erővel egy Kívülálló sem képes dobni.

- Ez nem feltétlenül igaz. Láttunk már furcsaságokat – jegyezte meg Lionel.