Sagittarius

13. fejezet

- Vagyis... - fogott bele Nathaniel, de ahhoz, hogy folytatni is tudja a gondolatmenetet, muszáj volt leülnie. Cassy mellételepedett. Nem értek egymáshoz, de karjuk olyan közel volt, hogy a kettejük közt feszülő bizsergést tisztán érezték. – Azt akarod mondani, hogy én egy lehullt csillag vagyok? Mármint egy... igazi csillag?!

- Elképzelni sem tudom, hogy ez milyen furcsán hangozhat neked. Sajnálom, hogy így kell megtudnod az igazat. Sajnálom, hogy nem találtak rád Sagittariusok vagy maguk az Ősök. Sajnálom, hogy nem nevelkedhettél fel szerető családban. Sajnálom, hogy magányosan éltél, miközben egy egész faj dicsőített volna. Sajnálom, hogy...

- Hé-hé! – Nathaniel két tenyere közé fogta Cassy arcát és véget vetett a szóáradatnak. – Hagyd ezt abba Cassy! Te vagy az, aki végre értelmet adott mindennek. Életemben először nem érzem magam szörnyetegnek, és ezt csakis neked köszönhetem. Ne kérj bocsánatot olyan dolgokért, amik nem tőled függnek. – Cassy Nathaniel tekintetében elveszve bólintott. A fiú finom mozdulattal megsimogatta az arcát, majd elengedte. – A múlton egyikünk sem változtathat... igaz? Nem lehet visszamenni az időben, meg hasonlók?

- Nem – nevette el magát Cassy. – Nem vagyunk földönkívüliek, nincsen különleges technológiánk és semmi ilyesmi. Emberi eszközöket használunk. Egy Sagittarius esetében a legfőbb fegyver ő maga.

- Az, hogy Bukott vagyok, tulajdonképpen mivel jár?

- Őszintén szólva nagyon meglepő, hogy az Ősök nem találtak rád. Ők érzékelik a Sagittariusokból áradó energiát és egy Bukott a Földön olyan, mintha zseblámpával világítanának a szemükbe. Talán azért voltak figyelmetlenek, mert már létezik egy Bukott. Ő Menedékben él, az Ősök városában. Nem is emlékszem olyan esetre, hogy egyszerre két Bukott élt volna a Földön. Általában egy évszázadban egy csillag hull le, bár a leggyorsabb váltás eddig azt hiszem, ötven év körül lehetett. Jobban oda kellett volna figyelnem, mikor erről tanultunk – Cassy szégyellte magát. Kapásból legalább öt, ha nem több személyt fel tudott volna sorolni, akik sokkal alkalmasabbak lettek volna arra, hogy beavassák Nathanielt.

- Miért olyan fontos, hogy az Ősök rám találjanak?

- A benned lakozó erő használatára csak ők tudnak megtanítani. Egy átlagos Harcos Mester fel sem foghatja, hogy milyen képességekkel rendelkezhetsz. Mi a helyzet a látásoddal és a szaglásoddal?

- Hogy érted ezt? – döbbent meg Nathaniel. Mikor azt hitte, kezd hozzászokni a gondolathoz, hogy egy másik faj kiemelkedő tagja, akkor jön valami újabb sokkoló információ. – Talán röntgenlátásod van?

Cassy aggódva nézett a fiúra. Nathanielnek tudnia kellett volna, hogy mire gondol!

- Nem, de akár a hallásod, úgy a többi érzékszerved is sokkal kifinomultabb, mint egy Kívülállónak. Mostanra már tapasztalnod kellett volna, hogy élesebben látsz és érzékenyebb vagy minden szagra és illatra.

- Hát, soha nem kellett szemüveget hordanom az biztos. A terem közepéről is tisztán kivehetően látom, hogy egy professzor mit ír fel a táblára, de ezen kívül semmi rendkívülit nem tapasztaltam még.

- Tény, hogy ezek fejlődnek ki a legkésőbb és a legnehezebben, de ez akkor sem szerencsés. Hogy érzed magad? Nem fáj a fejed? Nincs hányingered?

- Ejha, mikor lett belőled doktor néni?

- Nathaniel! Kérlek, egy kicsit vedd komolyabban, rendben? Nem volt senki, aki tréningezzen veled, így talán még érthető is lenne, hogy miért nem fejlődött ki minden képességed, csakhogy te Bukott vagy! Olyan intenzív erő buzog az ereidben, amit ha nem irányítanak megfelelően, veszélyes is lehet rád nézve! Felemészthet és akár... - Cassy képtelen volt befejezni a mondatot, de megtette helyette Nathaniel.