Szívvarázs

2. fejezet

A makacs, a még makacsabb, és egy nagyon félresikerült puszi

Vivien pár pillanatra nem jut szóhoz – egyrészt a hirtelen testhelyzetváltástól benne reked a levegő, másrészt pedig kisebb sokkot kap. Erik tényleg a vállára kapta, csak úgy, egyszerűen, mintha még mindig kislány lenne, pedig őszintén nem hitte, hogy megteszi. Mert az egy dolog, hogy amikor még kicsi volt, és belefeledkezett egy-egy sorozatba, Erik ebben a formában ráncigálta el a tévé elől, hogy rávegye a tanulásra, de évek óta nem csinálta már ezt. Vivien azt se hitte volna, hogy elbírja. Bár előszeretettel csimpaszkodik a férfi nyakába és ugrik a hátára, de azért az mégis egészen más, mint így. Hogy a fenébe lehet ilyen erős?

­– Azonnal tegyél le!

– Jössz magadtól? – kérdi Erik, és Vivien úgy érzi, hogy a hangjában az erőltetett könnyedség csak arra szolgál, hogy elfedje a kétségbeesést, és ettől Vivien csak még inkább megijed. Ha már Erik is aggódik, akkor komoly baj van, pedig mikor megszólalt a csengő, Viv először megkönnyebbült. Tudta, hogy Erik áll az ajtó előtt, és az első ösztönös reakciója az öröm volt, csak aztán söpört rajta végig a harag. Hirtelen úgy érezte, képtelen a férfival találkozni. Azt akarta, hogy minden úgy legyen, ahogyan korábban, de mert semmi sincs úgy, hát jobbnak vélte, ha megkéri Lillát, mondja azt, hogy nincs itt. Tudhatta volna, hogy Eriket ennyi nem fogja visszatartani.

– Biztos, hogy nem – morogja Vivien, bár nem igazán tudja, miért makacskodik. Miért nem akarja végighallgatni Eriket? Miért ennyire dühös rá? Miért érzi úgy, hogy a düh úgy tombol a lelke mélyén, mintha apró cafatokra akarná szaggatni? Pedig a lányoknak igaza van, Erik megérdemli, hogy meghallgassa, és Vivien szeretné is meghallgatni, és szeretne neki megbocsátani. Talán ez az, amitől igazán tart – mi van, ha megtudja az igazságot, de nem tud megbocsátani a hazugságért? Ha nem érti meg Eriket? Mi lesz, ha a szíve mélyén továbbra is haragudni fog rá? Azt mégis hogyan viselné el?

– Akkor biztos, hogy nem teszlek le.

­– Basszus, Erik, szétnyom a vállad, tegyél le!

­– Nem – közli egyszerűen Erik, mintha épp csak annyit mondana, hogy az ég kék.

– Ezt a beszélgetést most komolyan így akarod folytatni? – kérdi Vivien fészkelődve, de hiába, Erik szorosan tartja.

– Miért, mi nem tetszik így? – Vivien hallja Erik hangjában azt a szemtelen félmosolyt, amit bármilyen más helyzetben kifejezetten szeret, most azonban határozottan utál.

– Mondjuk, hogy fejjel lefelé lógok? – kérdez vissza gúnyosan a lány.

– Istenem, haláli édesek – jegyzi meg Lilla vidáman.

Vivien igyekszik úgy tartani a fejét, hogy lássa a lányokat. Irina a fotelben ül, Lilla pedig a fotel karfáján, mindketten szélesen mosolyognak, és nagyjából úgy bámulják őket, mintha épp moziban lennének. Komolyan, épp csak a szájukat nem tátják el.

– Észrevetted, hogy úgy veszekednek, mint a jól összeszokott házaspárok? – pillant Irina csalafinta tekintettel Lillára. Lilla már nyitná a száját, de Vivien közbevág:

– Ti most komolyan rajtunk szórakoztok?

– Bocsi, de iszonyat viccesek vagytok – vonja meg a vállát Lilla, Irina pedig kuncog.

– Azért élünk, hogy mulattassunk – dünnyögi fanyarul Vivien.

– Tudjátok, a veszekedésben a békülős szex a legjobb, szerintem ne hagyjátok ki – jegyzi meg semlegesnek szánt hangon Lilla, de a mélyén mégis érezhetően derű remeg.