Szívvarázs

1. fejezet

Múlt és jelen, valamint a kettő közti kibékíthetetlennek tűnő ellentét

Vivien tizenhárom évesen csak azért, mert tudta, hogy helytelen (és a helytelen dolgok határozottan segítettek abban, hogy azt érezze, él), rászokott a dohányzásra, már amennyiben heti néhány szál aktív dohányzásnak számít (elég nehezen tudott cigihez jutni, így aztán mindig beosztotta, ha éppen volt). Mikor megismerte Eriket, és már kicsit több időt töltöttek egymással, mindig megpróbált a férfitól cigit lejmolni, pedig tudta, hogy ezt a szokását Erik nem támogatja, de a férfi akárhányszor igyekezett a lelkére beszélni, Vivien mindig visszavágott, hogy ne oktassa ki, mikor ő is dohányzik. Erik hiába magyarázta, hogy jóval idősebb Viviennél, a lányt ez nem hatotta meg. Erik ezért aztán leszokott a dohányzásról, mert így már volt joga kioktatni Vivient, és ezt a lány sem vonhatta kétségbe. Végül Vivien is leszokott.

Tizenöt éves korában történt, hogy nem tudott aludni, mert annyira fájt a foga, hogy úgy érezte, lüktet az egész feje. Valamikor éjfél körül írt egy sms-t Eriknek, feltételezve, hogy nem alszik (Erik éjszakai bagoly típus), nem írta meg, hogy fáj a foga, csak rettenetesen szenvedett, és így próbálta meg elterelni a figyelmét. Erik felhívta, és rögtön megérezte a hangján, hogy valami nem stimmel, aztán mikor kiszedte belőle, hogy mi a baj, felpattant a motorjára, eljött Vivienért, és kerített neki egy fogorvost. Míg kezelték, Erik fogta a kezét (Vivien azóta retteg a fogorvosoktól, amióta egy tejfogát apró darabokban sikerült csak kiszedni a szájából), és idióta vicceket mesélt neki, és röhögött azon, hogy Viv nem nevethet. Ettől a lány olyan bosszús lett, hogy tökéletesen megfeledkezett arról, hogy egy nagyon szőrös kezű fickó épp a szájában matat, miközben a fehér maszkja alól gyanúsan kuncogásra emlékeztető hangok szűrődnek ki (kész szerencse, hogy ennek ellenére a keze egyszer sem remegett meg).

Amikor meggyűlt a baja a történelemmel (gyűlölt tanulni a II. világháborúról, mert elképzelhetetlennek tartotta, hogy az emberek annyi szörnyűségre tényleg képesek, rendszerint rémálmai voltak, így egy idő után egyszerűen megmakacsolta magát, és töri órák helyett inkább az autószerelő műhelyben töltötte az időt, ahol Erik évek óta dolgozik), Erik leültette, és végignézette vele a Schindler listáját, a Hazudós Jakabot és Az élet szép című filmeket. Vivien ugyan nem egyszer sírva nézte őket, nem egyszer elfordította a fejét (egy-egy jelenetnél Erik egyszerűen a mellkasára húzta a fejét, és nem engedte, hogy nézze, ami történik), és gyakorlatilag végig Erik kezét szorongatta, de a férfi kedvéért mindhárom filmet legyűrte. Mikor befejezték, Erik csak annyit mondott, hogy elmondhatatlanul borzalmas, ami a II. világháborúban történt, de voltak akkor is jó emberek, és ezt nem szabad elfelejteni. Mindig vannak jó emberek, és ez reményt ad arra, hogy az, amit az emberiség egyszer hagyott megtörténni, nem történik meg újra, de fontos, hogy Vivien ne zárja ki ezt a tudást, mert ez a tudás ad lehetőséget arra, hogy jobb ember legyen. Vivien ugyan ezután sem tanult szívesen a II. világháborúról, de megértette, amit Erik a tudtára akart adni, és összeszorított szájjal, de végigülte a töri órákat és megtanult mindent, amit a tanára elvárt.

Erik mellette állt minden őrült ötletében. Támogatta, amikor a fejébe vette, hogy festeni fog, elolvasta az elvont, érthetetlen verseit, és végighallgatta a gitározásra irányuló összes próbálkozását (mialatt ő maga rekordgyorsasággal megtanult gitározni). Együtt vettek részt egy vadvízi evezésen, együtt másztak hegyet, sőt, még búvárkodni is voltak egy nyáron – bár ez utóbbi igazából Erik ötlete volt, ahogy persze sok más is, amit az elmúlt hét évben együtt megéltek. Sose volt olyan, hogy ne érezzék magukat jól együtt, hogy ne nevessenek rengeteget, hogy ne tudjanak egymással valamit megbeszélni – az ég szerelmére, hiszen Vivien még az első csókját is Eriknek mesélte el először!